A nyáron Hamburgba igazoló Vasziljevics Andrej 16 évesen és 40 naposan debütált az MTK Budapest NB I-es csapatában, és így ő lett az első olyan, hazai élvonalban bemutatkozó játékos, aki már a 2010-es években született. Ennek kapcsán is készített vele interjút az mtkbudapest.hu.

Kezdjük a legfrissebb élménnyel: milyen érzés volt pályára lépni az MTK felnőttcsapatában?
– Nem volt semmilyen különleges készülődés, de a szokásosnál nagyobb izgalom ott volt bennem. Pénteken edzettem a felnőtt csapattal - előtte még az U17-es válogatottnál készültem -, igyekeztem fejben is teljesen ráhangolódni a feladatra. Minden másodpercét élveztem a szombati meccsnek: már a kispadon ülés is élmény volt, ahogy a bemelegítés is, miközben vártam a jelzést, hogy esetleg beállhatok, amikor pedig ez megtörtént, óriási örömet éreztem.

Mit jelent számodra, hogy alig 16 évesen már NB I-es játékosnak mondhatod magad?
– Nagyon jól esik, hogy a klub ennyire hitt és hisz bennem. Ez egy teljesen más világ, mint az utánpótlás foci, fizikálisan és tempóban is szintlépés, ahogy azt is remek volt megélni, hogy egy ilyen stadionban, szurkolók előtt léphettem pályára. Örülök ennek a lehetőségnek, a családom pedig rendkívül büszke rám.

Nyártól nagyot fordul veled a világ, hiszen Németországba, a HSV-hez igazolsz. Hogyan tekintesz a rád váró kihívásokra?
– Van még itt is dolgom, de természetesen sokat jár már a fejemben, próbálom elképzelni, milyen emberek várnak ott, mi lesz velem kint. Igyekszem pozitívan hozzáállni, de tudom, hogy izgalmas és egyben nehéz időszak lesz. Már vagy 15 éve élek Magyarországon, most egy új országba, új környezetbe kerülök, de hiszek magamban, és biztos vagyok benne, hogy meg fogom állni a helyem.

Nemrég az egyik szerb lapban megjelent egy cikk, amely tényként kezelte, hogy a szerb felnőtt válogatottat választottad. Mi az igazság ebből?
– Ez egy sajnálatos félreértésen alapul. Valóban kérdeztek a kötődéseimről, és elmondtam, hogy három országhoz is fűznek szálak: Montenegróban születtem - anyukám onnan származik -, utána Magyarországon nőttem fel, itt vannak a barátaim, a játékostársaim, édesapám révén pedig szerb származású vagyok, a családom egy része ott él, így van kötödésem az országhoz. Ezt úgy értelmezték, mintha már döntöttem volna a szerb felnőtt válogatott mellett, de ez nem így van.

Ez a kérdés jelenleg nem is aktuális, nem időszerű erről beszélni, hiszen alig 16 éves vagyok, most lettem csak élvonalbeli játékos, és éppen csak most kezdődik a felnőtt karrierem. Ahogy eddig, úgy a jövőben is szívesen szerepelek a magyar utánpótlás-válogatottban, ha számítanak rám. Nagyon sokat köszönhetek a magyar futballnak, itt kaptam meg az alapokat és a lehetőséget a fejlődésre, így most csak arra koncentrálok, hogy a következő szintet is sikerrel vegyem a karrieremben.

Olvastad már?

Révész a legerősebb csapattal áll fel az ETO ellen: "Nincs az a pénz, amiért eladnám a becsületemet"

Révész Attila nem árul zsákbamacskát: se becsületet, se bajnoki pontokat nem ad el a valóban sorsdöntő NB I-es forduló előtt - erről az Origónak beszélt a Kisvárda szakmai vezetője. Lapszemle.

Elolvasom