Folyamatosan korosztálya egyik legnagyobb tehetségének tartották számon, 2017-ben Szoboszlai Dominikkal az oldalán harcolta ki az U17-es válogatottal az Eb-részvételt Ásványi Balázs, aki 2019 szeptemberében még az U19-es válogatott csapatkapitánya volt. Pályafutása azonban eddig finoman szólva sem átlagosan alakult, három és fél évvel később ugyanis a megyei első osztályú Lipót kapuját védte. Ásványi azonban nem adja fel, még ha jelenleg nem is profi osztályban, de profi hozzáállással készül arra, hogy elérje az álmát és az NB I-ben védhessen. Úgy látja, hogy ez még elérhető a számára. A 22 éves kapus a Csakfocinak adott interjújában elmondta, szerinte milyen okok vezettek karrierjében a nagy visszaeséshez, elárulta, gondolkodott-e a visszavonuláson, de kitért arra is, mit szólt ahhoz, amikor Szoboszlait leigazolta a Liverpool.

"Lehet, hogy ő is csatlakozik azokhoz, akik már huszonévesen abbahagyják" - írták rólad a magyar sajtóban néhány hete. Azóta már kiderült, hogy a harmadosztályú Csornához igazoltál. Felmerült esetleg, hogy valóban abbahagyod a focit?

– Egy pillanatig nem jutott eszembe, hogy abbahagyjam. Sajnos nemrégiben volt olyan időszakom, amikor hosszabb ideig nem volt csapatom, de akkor is végig az volt a fejemben, hogy várok a lehetőségre, hogy visszatérhessek. Most Csornán kaptam egy olyan esélyt, amivel mindenképpen élni szerettem volna. Remek szakmai stáb áll a csapat mögött, közöttük Tőkés László kapusedző személyében is, aki rengeteg NB I-es kapust nevelt már ki, az ő segítségével maximálisan újra formába tudom hozni magam és elindíthatom felfelé a pályafutásomat.

2017-ben Szoboszlai Dominikkal az oldaladon harcoltátok ki az U17-es Eb-részvételt a válogatottban, majd 2019 októberében még az U19-es válogatott csapatkapitánya voltál, aztán 2023-ban a megyei I-es Lipótban találtad magad. Talán egyetértesz velem abban, hogy ez nem egy szokványos karrierív. Milyen okok vezethettek ehhez az úthoz?

– Valóban nem épp mindennapi az én eddigi karrierem, annak, hogy ez miért alakult így sok összetevője van. Voltak rossz döntéseim, de szerencsétlenségek is értek, például a Covid nekem nagyon nem jött jól. Abban az időszakban az NB II-es Nyíregyházában voltam és védtem is stabilan. Hosszú távra terveztem ott és a vezetőség is így gondolkodott velem kapcsolatban, de aztán beszüntették a bajnokságot a koronavírus miatt, majd azt követően a nyáron jött egy váltás a Szparinál és onnantól már nem számoltak velem, ezt követően kerültem Szegedre.

Ami szintén nem tűnt rossz lehetőségnek, hiszen maradtál az NB II-ben, de csak egy meccsen kaptál lehetőséget.

– Igen, csak egy bajnoki jutott, aztán azt követően, amikor újra megkaptam volna a lehetőséget, ismét nem voltam túl szerencsés, pozitív lett ugyanis a Covid-tesztem a mérkőzés előtt, úgyhogy több hétre kiestem és már nem tudtam bekerülni a csapatba. 2022 telén aztán Dunaújvárosba kerültem, ahová a korábbi szegedi edzőm, Dobos Barna hívott. Akkoriban a Dunaújváros még az NB II-es feljutásért küzdött, szóval benne volt a pakliban, hogy akár gyorsan visszakerülhetek az NB II-be, ez volt a tervem, de végül sajnos ez nem jött össze.

Hogyan jött a negyedosztályú lehetőség és mi volt vele a célod?

– Egyrészről érzelmi háttere is volt annak, hogy elfogadtam a Lipót ajánlatát, mert édesapám onnan származik és ott is focizott régen a megyei csapatban. Másrészről pedig korábban, mielőtt Nyíregyházáról Szegedre igazoltam és volt néhány hét, amikor nem volt csapatom, akkor kaptam edzéslehetőséget az akkor még NB III-as Lipótnál, így amikor tavaly májusban megkerestek, hogy kapusproblémákkal küszködnek és segítsem ki őket, nagyon szívesen igent mondtam.

Abban egyeztünk meg, hogy az utolsó négy meccsen fogok védeni, tehát nem is terveztem hosszabb ideig a megyei I-ben maradni, éppen ezért nem is helyeznék nagy hangsúlyt erre az egy hónapra a pályafutásomból. Én szívesen segítettem, cserébe pedig nekem is jól jött ez a néhány meccs, hogy formában legyek. Egyáltalán nem derogált ez az osztály, ott is próbáltam kiadni magamból a maximumot.

Említetted te is, hogy voltak rossz döntéseid. Milyen hibákat követtél el, ami miatt ekkora hullámvölgybe került a pályafutásod?

– Például amikor Szeged után hosszabb ideig nem volt klubom, kicsit elengedtem magam és feljött néhány kiló, aztán emiatt nehéz volt újra csapatot találni. Végül Dunaújvárosban megkaptam a lehetőséget és ott igyekeztem összeszedni magam. De rossz döntésként említeném utólag azt is, amikor az Újvárosból való távozásomat követően nem fogadtam el az NB III-as megkereséseket.

Azok a döntések, amiket az eddigi pályafutásom során meghoztam és nem szívből jöttek, sosem voltak jók, gondolok itt leginkább az átigazolási döntésekre. Természetesen mindig konzultáltam a családommal és a menedzseremmel, de a végső döntéseket mindig én hoztam meg. 18-19 éves voltam ezeknél a döntéseknél, most vagyok 23 és már sokkal tapasztaltabbnak érzem magam és tudom, hol és mit rontottam el.

Ha ki lehetne emelni egyetlen döntésedet, mit bántál meg a legjobban?

– Sok mindent megbántam, legfőképp olyanokat, amikor nem fogadtam el egyes lehetőségeket. Talán egyet mégis ki tudnék emelni: Mielőtt 2020 telén Nyíregyházára igazoltam, megkeresett a Kuttor Attila vezette NB I-es Mezőkövesd, második számú kapusnak akartak leigazolni.

Ebben a szezonban nagyon jól ment a borsodiaknak, akkor éppen harmadik helyen álltak és végül a negyediken végeztek. Nagyon megbántam, hogy végül nem azt az ajánlatot fogadtam el.

Hogyan dolgoztad fel fejben a folyamatos visszaesést? Volt mélypontod mentálisan?

– Természetesen voltak nehezebb időszakaim, amikor a kelleténél jobban magamba borultam, alig jártam el itthonról, de aztán szereztem magamnak munkát, ami sokat segített a hangulatomon. A családom végig mindenben támogatott, illetve van két öcsém is: Gellért az NB I/B-s ETO kézilabdacsapatában játszik és éppen a feljutásért küzd, Domonkos pedig a Puskás Akadémián focizik, utánpótlás-válogatott is volt már. Ők nagyon sokat tudtak nekem segíteni akár edzésben, akár mentálisan, de szeretném megemlíteni a barátaimat is, nagyon kiváltságos vagyok, hogy őket mondhatom a barátaimnak. Összességében nézve sosem kerültem a padlóra és jelenleg is hiszek abban, hogy lehetek még profi labdarúgó. Fejben erősnek érzem magam és sikerült is fejlődnöm mentálisan, okosabb és tapasztaltabb lettem. 23 éves leszek májusban, ami már ugyan lehet, hogy nem számít fiatalnak, de a kapusoknál még igen.

Mit dolgoztál? Vagy esetleg jelenleg is dolgozol az NB III-as csapatod mellett?

– Kertészeti munkákat végeztem egy vállalkozó mellett, főként fűnyírás, bozótvágás volt a dolgom, de jelenleg már kizárólag a Csornára koncentrálok.

Azt vallom, hogy ha focizom, csak az lehet az első és egyetlen, ami számít, mert másképp nem lehet tökéletesen csinálni. Az osztály, ahol vagyok, az nem profi ugyan, de a hozzáállásom és az életvitelem egyértelműen az.

Felépítettél esetleg magadnak egy karriertervet, hogy hogyan juthatsz vissza a magasabb osztályokba néhány éven belül?

– Hosszú távú karriertervem nincs, mert jelenleg csakis rövid távú tervet építettem fel magamnak. November első hetében hagytam ott a munkámat, akkor már megvolt céltudatosan, hogy milyen edzésmunkát fogok folytatni, hogy a lehető legjobb állapotba kerüljek. Ahogyan ezeket a tréningeket elkezdtem, azonnal jöttek a lehetőségek és végül Csornán kötöttem ki. A mostban szeretek gondolkodni, most pedig van egy hatalmas feladatunk a csapattal, hogy kiharcoljuk a bennmaradást, ami nem lesz könnyű, de most csak erre koncentrálok. Majd a bajnokság végén el lehet gondolkodni a jövőn.

Azért mégis csak játsszunk el a gondolattal: ha elképzeled magad öt év múlva, mivel lennél elégedett?

– Ne tarts nagyképűnek, de bízom benne, hogy akkor már az NB I-ben leszek. Ha azzal az alázattal dolgozom tovább, amivel itt elkezdtem Csornán, és ha jönni fognak a lehetőségek a jövőben, akkor a múltból tanulva már bízom benne, hogy csak jó döntéseket fogok hozni. Komoly esélyt látok arra, hogy NB I-es kapus lesz belőlem, mert hiszek és bízom magamban.

Biztos vagyok abban is, hogy az NB I-es és NB II-es sportigazgatók is tudnak róla, hogy visszacsöppentem a magyar foci vérkeringésébe, de ahhoz, hogy fel is figyeljenek rám, nagyon komoly teljesítményt kell nyújtanom.

Az egész gyerekkorodban és utánpótláskorban úgy készültél, hogy profi labdarúgó leszel?

– Mondhatni igen, már nyolcéves korom óta tudatosan készültem arra, hogy profi labdarúgó legyek. Mezőnyjátékosként kezdtem Gyirmóton, aztán egyszer beálltam a kapuba és felfigyeltek arra, hogy ehhez lehet valami érzékem és végül megragadtam ott. Ez volt a célom és az álmom is, és folyamatosan olyan visszajelzéseket kaptam utánpótláskorban, hogy ez lehetséges is lesz. A legtöbb időt a Puskás Akadémián töltöttem, ahol nagyon sokat fejlődtem, nagyon jó kapusedzőim és csapattársaim voltak. Már ott elkezdtem megtapasztalni a felnőttfocit az NB III-as tartalékegyüttesben és olykor az A-csapatnál is, amikor néha volt lehetőségem odakerülni.

Az utánpótlás-válogatottakban együtt játszhattál például Szoboszlai Dominikkal, Mocsi Attilával, Csoboth Kevinnel, vagy épp Schön Szabolccsal. Tartod még a kapcsolatot közülük valakivel?

– Nem igazán beszéltem velük az elmúlt időszakban. Én is kicsit jobban eltűntem, nem kerestem őket és ők sem engem, de figyelem őket, nagyon szurkolok nekik és örülök a sikerüknek.

Amikor megláttad például, hogy Szoboszlai Dominik a Liverpoolba igazolt, milyen érzések kavarogtak benned az ő és a saját pályafutásod összehasonlítására gondolva?

– Éppen a fodrászomnál voltam, amikor érkezett a hír, hogy Szoboszlai a Liverpoolba igazolt és egyből jeleztem is, hogy szerintem nagyon jó lépés lesz a karrierje szempontjából és meg fogja állni a helyét. Azóta úgy tűnik, hogy igazam lett, hiszen berobbant a Premier League-be.

Ő egy hatalmas tehetség volt már U17-es korában is, úgyhogy egyáltalán nem lepett meg, hogy ilyen sikereket ér el, és nem is gondolom, hogy jó ötlet lenne összehasonlítani minket. Nagyon szurkolok neki, számomra is motivációt jelent az ő teljesítménye.

A saját karrieredből kiindulva mit üzennél a jelenlegi utánpótlás-válogatott játékosoknak, akik hasonló nehézségekkel nézhetnek majd szembe, mint te?

– Legfőképpen azt, hogy mindig higgyenek magukban, egy pillanatig se adják fel, legyenek elhivatottak, akármilyen sportágat is választanak, mert a befektetett munkának mindig meglesz az eredménye. Egyelőre ez nálam még nem jött ki, de minden nap azért dolgozok, hogy meglegyen a gyümölcse.