Székely György, a válogatottal 2014-ben az U19-es Eb-t, majd 2015-ben Bernd Storck együttesének tagjaként az U20-as vb-t is megjárt és ott a csapattal a nyolcaddöntőig jutott hálóőr ismét Németországban folytatja pályafutását. Az itthon – még serdülő-, illetve. ifi-játékosként – a Honvédban, majd később az MTK-ban és Paksnál is megfordult, 22 éves kapus negyedik kinti klubjához szerződött nemrég, amikor aláírt a német negyedosztályban szereplő TSV Schott Mainz csapatához.

Az összesen 33, javarészt NB III-as felnőttbajnokival rendelkező – az élvonalban 8 meccse van, mind a Paks színeiben - Székely ősszel klub nélkül várt a lehetőségre és végül a németországi visszatérésre kapott esélyt. A Digi Sport „Reggeli Start” című műsorában arról is beszélt, miért járt szerinte jobban azzal, hogy az ottani negyedosztályba, annak is az egyik kiesőjelöltjéhez került.

- Mivel kint, Németországban nőttem fel és ott is szocializálódtam, nem igazán tudtam azonosulni a magyar fociközeggel, nem is tudtam megtalálni otthon a számításomat. Most nagyon jól jött ez a lehetőség a váltásra, és tényleg csak előre tekintek, szeretném minél jobban kihasználni ezt az esélyt. 22 évesen nem lenne túl hiteles, ha elkezdenék okoskodni arról, hogy mi hiányzik a magyar labdarúgásból, vagy éppen mi stimmel. Németországban a kőkemény munkának, az alázatnak, a tiszteletnek nagyobb szerepe van a célok elérésében. Tisztább, egyenesebb úton lehet oda elérni. Nagyobb értéke van a munkának és az említett mentalitásnak, morálnak, a fontos emberi értékeknek. Otthon ez szerintem picit máshogy működik, de nem is nagyon szeretnék belemenni, vagy visszafelé köpködni, mert annak semmi értelme nem lenne – tette hozzá.

A fiatal kapus szerint a váltás még úgy is megérte, hogy anyagilag finoman szólva sem járt jól.

- Financiálisan lehetett volna biztonságosabb megoldásokat is találni, de főleg a sportbéli ambícióim vezettek afelé, hogy erre egy nagyon jó lehetőségként tekintsek. Öt negyedosztályú csoport működik Németországban, és sikerült a legszínvonalasabba kerülni, a délnyugatiba, ahol a klubok több mint fele profi működésű, a játékosok a fociból élnek. Ez én esetemben valóban úgy van, hogy otthon, az NB I-ben, NB II-ben többet lehet keresni, mint itt. Ez egy itteni viszonylatban kis költségvetésű klub, sok szakosztállyal, és az a nagy cég, amely szponzorálja a csapatot, eléggé megnehezítette azzal a helyzetünket, hogy folyamatosan vonnak el a büdzséből. (…) a szerződésem csak a negyedosztályra érvényes, és akkor hosszabbítjuk meg csak egy évvel, ha meglesz a bentmaradás.

A Mainzba első számú kapusnak igazolt Székely a majd féléves kényszerpihenőt sem töltötte tétlenül.

- Próbáltam mindenféleképpen nyugat felé mozgolódni, kiépíteni a kapcsolatrendszeremet, és Németország felé lépni. Nem nyavalyogtam, sajnáltattam magam, hanem folyamatosan arra készültem, hogy arra a minimális állóképesség-szintre hozzam magam, ami szükséges az itteni belépéshez. Ez sikerült is. Kicsit megkésve, de jött ez a mainzi lehetőség.

Korábban a hálóőr azt mondta, hogy akkor döntött rosszul, amikor az U20-as válogatottság miatt az NB III-as Újbudához szerződött, otthagyva az 1860 München csapatát, ha nincs ez a lépés, szerinte előrébb tarthatna.

- Innen kintről könnyebb lett volna akár egy másik nyugat-európai országba elszerződni, de abban a pillanatban az tűnt a jó döntésnek. Valamilyen szinten nyilván már megbántam, de nem tudom már visszacsinálni. Sajnos ez megtörtént, valószínűleg rossz döntés volt, de hálás vagyok, hogy kaptam egy újabb lehetőséget a sorstól, hogy Németországban bizonyíthassak.

A műsorban felmerült a kérdés, hogy most, 22 évesen milyen szinten tart a korábbi utánpótlás-válogatott játékos?

- A technikai képzettségemet nézve és pár olyan kvalitásomat mérve, ami számíthat, akkor szerintem NB I-es szintű kapus vagyok. A személyiségemet nyilván fejleszteni kell, és fel kell nőni a nagyobb feladatokhoz, de ez a rutinnal jön majd – fűzte hozzá Székely, aki következő lépcsőfokként a német harmadosztályra tekint egyelőre.