Aki elemez: Mihalecz István
A szakértő
Mihalecz István évek óta elismerten dolgozik a magyar labdarúgásban, volt utánpótlás szövetségi edző, dolgozott sportigazgatóként és vezetőedzőként is éveken keresztül, a magyar futballt testközelből ismeri. A fiatal tehetségekről talán kevesen tudnak ma annyit, mint ő, azt pedig róla tudják kevesen, milyen alázattal és elhivatottsággal keresi napi szinten az összefüggéseket és a szakmai fejlődési lehetőségeket. A Csakfoci kérésére vállalta, hogy esetenként egyedi elemzésekkel segít megvilágítani az általunk felvetett jelenségek, problémák hátterét.
Szűk három hónappal az Európa-bajnokság előtt ismét bebizonyosodott, hogy a válogatottunk a legfontosabb dolgot megtanulta a futballban: nyerni! Nézzük, mi működött jól a Törökország és Koszovó elleni meccseken, és mi kevésbé? Milyen fontos feladatok várnak még Rossira a kerethirdetésen kívül és kik lehetnek a mieink húzóemberei az Európa-bajnokságon?
- Nincs barátságos meccs, mondja a kapitány, mert minden meccsen számít az eredmény. Ez igaz, mert az eredménynek hatása van nemcsak a csapat, de a közvélemény hangulatára is. Az eredmény fokozhatja a morált, javítja az önbizalmat, a magabiztosságot, és ez felülír minden kísérletezést. Ugyanakkor érzésben, feszültségben mégsem voltak ezek valódi tétmeccsek. A játékosok profi módon lehozták mindkét mérkőzést, anélkül, hogy 100 százalékot adtak volna ki magukból. Forma 1-es hasonlattal élve: mindkét mérkőzésen az első félidő volt a szabadedzés, a második pedig az időmérő, a verseny pedig június 15-én kezdődik.
Mi a fontosabb, a keret vagy a kezdő?
A közvélemény számára a keret névsora az érdekes, megy is a találgatás, ki lesz benne, ki nem, de véleményem szerint a kezdő és a mögötte lévő 6-7 mezőnyjátékos kiválasztása még fontosabb Rossi számára. A törökök elleni meccsen Rossi nagy valószínűség szerint azzal a kezdővel állt fel, amellyel az Eb-t kezdte volna, ha most kezdődik, azaz az általa vélt legjobb 11-et küldte pályára. Orbán sérülés miatt hiányzott, ha egészséges, természetesen ő is a kezdőcsapat tagja Balogh helyett.
Ha a kezdő 11-et még boncolgatjuk vannak különböző szintek, amelyek a csapat erejét és eredményességét adják.
Szoboszlai egy külön kategória
Az első szint Szoboszlai, aki vezér és zseni egyben. Ezzel valószínűleg senki nem vitatkozik. A képzeletbeli második kategóriában két játékos található, Orbán és Sallai, az előbbi vezér, az utóbbi szintén a zseni kategória. A Freiburg játékosa szerintem alulértékelt a közvélemény számára, meccseket eldöntő momentumai vannak, és megérett, hogy egy nívósabb klubba igazoljon.
A harmadik csoportban nálam a két kapus, Gulácsi és Dibusz kerül. Az, hogy Gulácsi kezdett a törökök ellen, azt jelzi, hogy helyzeti előnyben van Dibusszal szemben. Erre egy nyomós ok van: ő a Bundesligában véd, méghozzá kiválóan. A törökök elleni mérkőzésen nagy szerepe volt a győzelemben, ami egy ötven-ötvenes szituációt eldönthet. Azért is nehéz a döntés, mert a két kapusunk ott van a legjobb 6-8 játékosunk között. Az, hogy Rossi nem tudja, hogy melyik kapus kezd a tornán, igaz is, meg talán nem is. Nyilván három hónappal az első meccs előtt nem hirdet kezdőt, ez teljesen egyértelmű.
A negyedik csoportban a csapat zongoracipelői vannak, a középpálya két „vasalója” Nagy Ádám és Schäfer. Utóbbi játékán már nem érződik a kihagyás, láthatóan fizikálisan megerősödve tért vissza a sérüléséből, teljesítménye jelzi, hogy készen áll az Eb-re. Ide tartozik még Kerkez, Lang és Varga Barna, mint gólfelelős.
A számba vehető kezdők utolsó csoportjába azok tartoznak, akik még kezdőként pályára léphetnek. Ilyen például Szalai Attila, akin érezhető, hogy nincs meccs a lábaiban, esősorban labdabirtoklásnál lassabb, de a mérkőzéseken folyamatosan javult a játéka színvonala. Látható, hogy a kapitány bízik benne és építeni akarja. Ahol még verseny lehet a kezdőcsapatba kerülésért, az a jobb oldali középpályás posztja Nego és Bolla között. Az előbbi teljesítménye visszafogottabb volt és a klubjában se mindig kezdő, míg Bolla folyamatosan fejlődik, itt is egy ötven-ötven százalékos verseny van a kezdőbe kerülésért.
Rossi vezetői kvalitásai megvannak ahhoz, hogy ezeket a szinteket egyetlen egységbe, közösségbe, csapatba gyúrja és a rájuk szabott taktikával felvértezve adja ki a játékminőséget és azon keresztül az eredményességet a csapat.
Egy védő és egy támadó kimaradhat
Erre a két felkészülési meccsre 25 játékost hívott be a kapitány, így ebből két játékost nem tud kivinni az Eb-re. 20 mezőnyjátékos utazik majd, ami posztonként 2 játékost jelent. Előnyben vannak azok, akik két poszton is tudnak játszani. Az előre látható, hogy 17-18 mezőnyjátékost épített a szövetségi kapitány az elmúlt két mérkőzésen, akik között értelemszerűen vannak olyanok, akik nagy valószínűséggel inkább csereként lépnek majd pályára az Eb-mérkőzéseken, ha mindenki egyezséges. Ilyen lehet a védelemben Balogh és Dárdai. Ha már Dárdai országot választott, akkor a kapitányon van egy nyomás, hogy kivigye az Eb-re. Úgy gondolom ezt a döntést könnyebb lesz meghoznia, mert azonkívül, hogy Dárdai bemutatkozott, érzékelni lehetett a benne rejlő potenciált, elsősorban a technikai képzettséget illetően. Plusz belső középpályást is tud játszani, ami szintén előny a számára.
A középpályán az első számú csere Styles lesz, bal oldalon Nagy Zsolt várhat bevetésre, míg a támadó szekcióban Ádám, Kleinheisler és Gazdag kaphat szerepet a padról beállva. A harmadik számú kapus posztja még kiadó. Itt az a kérdés, hogy Szappanos a felépülése után jó teljesítményt nyújt-e. Ha igen, ott lehet a tornán.
A jelenlegi keretet nézve egy védő és egy támadó nem fog rákerülni a szűkített listára. Nyilván az esetleges sérülések még átírhatják a kapitány forgatókönyvét. Az érzékelhető a két meccs alapján, hogy a kapitány főleg a kezdőre koncentrál, valamint arra az 6-8 játékosra, akik még komolyabb szerepet kaphatnak a tornán…
Amiben már nagyon jók vagyunk
Játékfelfogásban, játékrendszerben nincs változás, a 3-4-3 alap a válogatottnál. Nézzük a csapat legerősebb oldalait:
1. Gyors átmenet labdaszerzés után a védő és középpályás harmadba. Ebben a játékelemben főleg Szoboszlai, Sallai és Schäfer vállalhat főszerepet, akik labdával olyan sebességre képesek, hogy azt a nemzetközi szintű védők is nehezen tudják lekövetni.
2. Amiben rengeteget fejlődött a támadójátékunk, azok a hátulról felépített akciók.
3. Labdakihozatal Szoboszlai és Schäfer vezérletével.
Ez egy érdekes próbálkozás, amely főleg az első mérkőzésen vetett fel problémákat. Ezáltal ugyanis a belső védőink kikerültek a vonal mellé, míg Nego és Kerkez szinte a támadóvonalban helyezkedett, és ezzel egy olyan pozícióba kerültek, ahol háttal állva kellett volna felvenniük a labdát, ami nem az ő komfortzónájuk. Emellett kiürítettük a pálya tengelyét, Schäfer és Szoboszlai hiányzott a megszokott pozíciójából, ezáltal nem volt mélységi passz, és csak U alakban tudtuk a labdát járatni.
Mit jelent, ha Szoboszlai a pálya középső harmadában veszi fel a labdát? Történni fog valami…
4. Magas presszing az ellenfél labdakihozásánál a támadóharmadban. Itt most nem volt elég agresszivitás a támadásban és a labda szélekre való terelésénél túl sok időt hagytunk. Nagy volt a távolság a szélső középpályásaink és az ellenfél szélső hátvédjei között, ezáltal többször ki tudták hozni a labdát egy forgatás után, de ezekből jó zártunk vissza
A keret adott, júniusban már csak a végső simítások lesznek hátra, a játékosokat megfelelő fizikális és mentális szintre kell hozni. A felkészülés során szerepet kap az adott ellenfélre szabott napi taktika gyakorlása, valamint a pontrúgások. A legfontosabb leszűrhető következtetés ebből a két győzelemből, hogy ma már ott tartunk: akkor is tudunk nyerni, ha a játékunk nem az igazi…
