Milyen várakozásokkal vágsz neki a júniusi Eb-selejtezőknek? 

- A válogatottal szemben mindig óriási az elvárás, hiszen egy nemzetet képviselünk. Mindenki ki szeretne jutni az Eb-re, az utóbbi évek eredményei erre jó esélyt is adnak. Komoly akadályokat kell legyűrni ebben a csoportban, de érzem az erőt a csapatban, mindenki céltudatos, profi módon viselkedik és gondolkodik.

A rutinosabb játékosok közé tartozol, hogy látod, melyik fiatal lesz alapembere a válogatottnak a következő években?

- Aki profi sportolóként futballozik, az szeretne a válogatottban szerepelni, hiszen ez a hazai futball csúcsa. Majd meglátjuk, ez kiben lesz benne, nem az én tisztem ezt megítélni, de azt hozzátenném, hogy vannak tehetséges magyar játékosaink, akikben van potenciál. Elnézve az NB I-et, én is látok nagyon jó játékosokat, csak helyén kell kezelni, ha valaki tehetséges. Alázattal is kell dolgozni.

Milyen a mostani válogatott az elmúlt két Eb-résztvevő csapathoz képest?

- 2016-ban rengeteg tapasztalt játékosunk volt, jól el voltak osztva az arányok. Megvolt a rutin, a lendület, az ész és a fiatalos küzdőszellem is. Hosszú évek után mindenki felszabadultan futballozott. Illetve 2021-ben újra, egy részben hazai rendezésű tornára jutottunk ki, jó csapatot sikerült építeni. A csapat azóta is épül, és a két évvel ezelőtti Eb-hez képest is tudtunk fejlődni. Sikerült összerakni a kerethez megfelelő rendszert, jól működnek a berögződések, támadásban és védekezésben is.

Marco Rossinál alapembernek számítasz. Ő mit adott hozzá a játékodhoz?

Nekem tetszik az egyszerűség és a tiszta utasítások. Lépésről lépésre haladunk, nekem inkább saját magamat kellett megtalálnom és a démonjaimat lerendeznem. Ez hosszú évek munkája, kellett hozzá felismerés. Visszatérve, tetszik, ahogy a szövetségi kapitány a játékosokkal kommunikál, elmondja egyenesen, ha problémája van, ez fontos.

Milyen démonokra gondoltál az előbb?

- A magammal szembeni nyomásra. Illetve felismertem azt, hogy fiatalként nem szabad hagyni, hogy telebeszéljék a fejedet, meg elhiggy mindent, akkor sem, ha jó, vagy ha rossz. Olyanokra kell hallgatni, akik számítanak az életedben, nem szabad minden más véleményt magadra venned. Ki vagy téve több millió embernek, aki nagyon könnyen véleményt nyilváníthat rólad, és ez egy olyan sportág, ahol magas a hibafaktor. Nem szabad magadra venned mindent, ahogy én tettem.

A válogatott öltözőjén belül milyen a szereped? 

- Jó közösség alakult ki, próbáljuk átadni az élettapasztalatokat, de arra azért figyelünk, hogy ez az erős egység megmaradjon. Én nem vagyok egy hangos gyerek, inkább megtartom magamnak a véleményem, és ha valami olyan történik, akkor szólok közbe. A pályán szeretek beszélni, de ahhoz, hogy valaki a pályán jó legyen, ahhoz kell egy jó öltözői közösség. Építő jelleggel, normálisan állunk egymáshoz, ez kell a jó csapatkohézióhoz.

Sokan cikkeznek újabban Szoboszlai és Kerkez klubváltásáról. Te hol látnád őket legszívesebben?

- Kívánom nekik, hogy olyan döntést hozzanak, ami beválik. Mindkét játékos meg fogja állni a helyét a nemzetközi színtéren, ez nem is kérdés. Iszonyat potenciál van bennük, profik, dolgoznak, alázatosak, helyén van az eszük. Szerintem fényes jövő áll előttük, európai topjátékosok lesznek.

Milyen Szalai Ádám nélkül a magyar válogatott?

Ő nagyon sok felelősséget vállalt magára, így kevesebb teher jutott a többi játékosra, most ez a nyomás inkább eloszlik. Aki régebb óta a keretben van, vezéregyéniség, annak többet kell vállalni, így lehet megoldani az ő kiesését.

És a pályán? Szerinted ott Ádám Martin tudja őt a legjobban pótolni?

- Igen. Hasonló karakterek, mindketten befejező csatárok, úgy érkeznek, ahogy kell. Ha bajban voltunk, fel tudtuk rá (Ádám Martinra – a szerk.) játszani a labdát, védekezésben fegyelmezett és szívét-lelkét beleadja végig, így a középpályásoknak és a védőknek is könnyebb a dolguk.

Az Omonia Nicosiával a múlt héten kupagyőztes lettél, a bajnokságot a felsőház 6. helyén zártátok. Hogy értékeled klubszinten ezt az idényt?

- Hektikus volt ez az idény. Elveszítettük a Szuperkupa-döntőt, azzal kezdődött a szezon, majd az Európa Liga-rájátszásban egy papíron jóval erősebb ellenfelet búcsúztattunk (a belga Gentet - a szerk.). A csoportkörben nagyon jó ellenfeleket kaptunk, szóval tapasztalatszerzés szempontjából mindenképpen nagyon jó volt ismét megízlelni az európai kupaporondot. A bajnokságban viszont nagyon hullámzóak voltunk, így viszonylag nagyon korán el is úszott arra az esély, hogy bajnoki címet szerezzünk. A kupagyőzelem legalább lehetőséget adott arra, hogy újra európai kupában bizonyítsunk.

Összességében a vége jól sikerült, de – a tavalyihoz hasonlóan nekem ez a szezon ismételten egy csalódás –, mert játékosállományban és tudásban sokkal előrébb jár a csapat. Személy szerint én mindenhol versenyképes akarok lenni.

Az Old Traffordon az EL-ben versenyképesek tudtatok lenni…

- Igen, ott a kapusunk parádés teljesítményt nyújtott, nagyon jól védekeztünk, sokat futottunk. Sajnos a végén nem sikerült pontot szerezni, óriási nyomás nehezedett ránk, és egy szerencsés góllal be tudta húzni a meccset a Manchester United. Ennek ellenére óriási élmény volt az Old Traffordon játszani.

2019 óta játszol Cipruson. Hogy érzed magad a klubnál?

- Minden szempontból nagyon jól. Egy nagy múltú klubról van szó, amelyet az utóbbi öt évben tettek rendbe. Sok munkát, pénzt fektettek az egyesületbe, így ütőképes tud lenni a csapat. Az eredmények ezt azért igazolják, kétszer lettünk bajnokok, kétszer nyertünk kupát, tudunk folyamatosan Európában szerepelni, viszont van feljebb. A szurkolók részéről is nagy az elvárás, de ez ösztönöz minket arra, hogy még jobban teljesítsünk.

Légióskodtál már Franciaországban és Romániában is, van 79 NB I-es meccsed, hogy hasonlítanád össze azokat a ligákat a ciprusival?

A francia bajnoksággal nyilván nem lehet összehasonlítani, viszont a tapasztalatom szerint erősebb, mint a román vagy a magyar első osztály. Az elmúlt tíz évben mindig szerepelt csapat Bajnokok Ligája-, Európa Liga-, vagy Konferencia Liga-csoportkörben. Ez jó hírnevet ad a bajnokságnak, kecsegteti a minőségi külföldi játékosokat. Jó iramú mérkőzések vannak, a play-off-rendszer miatt 3-4 csapat harcban szokott lenni a bajnoki címért, úgyhogy kiélezett a verseny.

Mik a terveid a jövőre nézve? Kitöltöd a 2025-ig szóló szerződésed?

- El tudom képzelni magam itt Cipruson, ameddig „leteszem a lantot”, de tervben van, hogy az utolsó két évet otthon fejezném be, ez a jövő zenéje, majd elválik.

Korábban Magyarországon Győrben és Fehérváron is futballoztál. Hogy látod a két klub gyengébb teljesítményét?

- Nem látok bele egyik klub mindennapi életébe sem, viszont azt nagy sajnálattal látom, hogy az ETO évek óta szenved, és nem tud visszajutni az élvonalba. Nagyon nincs is esélye arra, hogy harcban legyen a feljutásért, mert rendszerint a tabella közepén szerzi meg valamelyik helyet. Hiányzik szerintem a magyar NB I-ből ez a vidéki fellegvár, mert én annak nevezném az ETO-t. Ott is jó körülmények vannak, jó derbik szoktak ott lenni.

A Fehérvárnak is voltak nagyon kiugró eredményei az elmúlt években, nem tudom, mi lehet a probléma forrása, de rossz látni azt, hogy önbizalomhiányos játékosok lépnek pályára, akiknek meglenne a kvalitása, de a pályán megremegnek, fejben leblokkolnak és olyan hibákat csinálnak, amiket korábban sosem. Az ottani klubvezetőknek kell megoldaniuk ezeket a problémákat.

Ha már a volt klubjaidról van szó, a Veszprém osztályozót játszik az NB II-ért. Kilátogatsz majd valamelyik mérkőzésre?

- A bajnokság még nekünk is tart, úgyhogy maximum a visszavágóra tudok majd kimenni. Jó szaktudás van Veszprémben, úgyhogy kívánom nekik, hogy sikerrel vívják meg ezt az osztályozót.

Védőként melyik magyar válogatott támadó ellen volt a legnehezebb játszani?

- Böde Danit mondanám, ellene mindig nehéz volt.

Külföldi játékosok közül feltételezem Ronaldót mondanád…

- Nem biztos. A Paris Saint-Germain ellen volt szerencsém játszani Franciaországban, és ott Cavanira nagyon kellett figyelni, iszonyatosan megdolgoztatta az embert. Centerpozícióban ellene volt a legnehezebb.

Póczik Dávid