Mint ismert, a Svédország elleni vereséget követően a magyar labdarúgó-válogatott 2-1-re nyert Azerbajdzsán vendégeként a két csapat keddi felkészülési mérkőzésén, sikerével megszakította ötmeccses nyeretlenségi sorozatát és egymást követő három vereség után újra diadalmaskodott.
– Ugyanaz a bajunk, mint egész 2025-ben, sőt tulajdonképpen már egy éve küzdünk ezzel a problémával: nem mennek be a helyzetek, nem tudunk gólt lőni – kezdte az értékelését Marco Rossi szövetségi kapitány a molcsapat.hu-nak adott interjújában. Rossi szerint a statisztikáink többé-kevésbé ugyanolyanok az elmúlt egy évben is, mint korábban. A játékunk nem mondott csődöt, hasonló mennyiségű és minőségű helyzetünk és kapura lövésünk van, mint korábban, de a legfontosabb mutatóban komoly visszaesés van: nem találjuk az utat a kapuhoz. –Elég régóta vagyok a futballban ahhoz, hogy tudjam: a közvéleményt csak egyetlen statisztika érdekli, mégpedig az, ami az eredményjelzőn van a meccs végén.
Ha nyertél, senki nem törődik vele, hogy miben és mennyit hibáztál, ha viszont nem jön az eredmény, a legkisebb hiba is felnagyítódik. Ez így megy, nincs mit tenni vele. Az is alapvetés, hogy ha egy olyan erős csapattal játszol, mint Svédország, és nem lősz gólt nekik, 99 százalék, hogy a végén kikapsz. Voltak fontos hiányzóik a svédeknek, de így is erős csapatot tudtak pályára küldeni, és jó felmérő volt nekünk. Döntetlen közeli meccset játszottunk, de mi kihagytuk a helyzeteinket, ők pedig kihasználták a hibáinkat
– mondta Rossi, aki korábban is jelezte, most ilyen peches szériában van a válogatott. – Nyilván kevesebb szó esik erről, mert Azerbajdzsánban nyertünk, de ott is hasonló problémáink voltak. Simán, 4-0-ra meg kellett volna nyernünk azt a meccset, mert elmaradt egy tizenegyes a javunkra, az azeriek pedig szabálytalan gólt szereztek, erre nemcsak hogy meccsben maradt az ellenfél, de a végén még izgulnunk is kellett, hogy kitart-e az előny.
Svédország ellen Varga Barnabás nem tudta vállalni a játékot, így nem volt nemzetközi szinten is bevethető középcsatára a mieinknek. Varga Azerbajdzsában visszatért, gólt szerzett és gólpasszt adott Szoboszlai Dominiknak, de a helyzet megnyugtató megoldása egy válogatott esetében nem múlhat egyetlen játékoson.
– Ha csapatot építesz, először két alapposztot kell megoldanod: a kapust és a középcsatárt.
Minden más csak ezután jöhet! Olvasom, hallom én is, hogy kiket kellene még meghívnom a válogatottba, de aki azt gondolja, hogy Böde Dani tudna nekünk segíteni, az nem érti a futballt. Nem a játékos korával vagy a sebességével van a bajom, nagyon kedvelem Bödét és maximálisan elismerem, amit a csapatáért tesz, de a válogatott nem a Paks. Egészen más játékot játszunk, más a feladata a középcsatárnak, más elvárások vannak vele szemben minden játékhelyzetben. Ezeknek, a legnagyobb tisztelet mellett mondom, Böde Dani nem felel meg.
Van, amire nincs magyarázat. Kiszolgáltatott az edző, mert nem tud mit kezdeni vele. Ilyen például a csatárok formája. Az edző boldog, ha a csatárral úgy fut a szekér, hogy a félhelyzetekből is gólt lő, és szomorú, amikor ziccerek egész sora is kevés egy gólhoz. Itt van például szegény Fernando Santos. Most az azeri válogatottal nem jönnek az eredmények, és mindenki a pokolba kívánja az eredmények miatt, már azt is megkérdőjelezik, hogy ért-e a futballhoz, miközben ő az, aki a Portugália történetének első két nemzetközi trófeáját szállította a válogatottal.
A magyar csapat támadójátékának legfontosabb eleme Sallai Roland, aki a gólszerzésből, a gólpasszokból is kiveszi a részét, szélsőként és második csatárként is kiváló teljesítményre képes, ráadásul a Galata támadója a legkiegyensúlyozottabb támadója Marco Rossinak.
– Nem tudom, hogy a legjobb-e, mindenesetre Roli az a játékos, aki a támadók közül a leginkább képes a különbséget jelenteni. Felbecsülhetetlen az értéke számunkra – mondta Sallairól a kapitány, aki nagyot sóhajtott, amikor felvetették neki, a támadónak nincs elég játékperce a Galatasarayban, ráadásul sokszor a posztján kívül, néha egyenesen szélső védőként szerepeltetik. – Hát ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni. Azon kívül, hogy izgulok Roliért, és kívánom neki a legjobbakat, nem tudok semmit tenni a helyzet javításáért. Mindenesetre eddig csak akkor volt gond, amikor nem számíthattam akár Rolira, akár Barnára, most egyre inkább problémát okoz az is, ha le kell cserélnem őket. Ezt nem panaszkodásnak szánom, még kevésbé a játékosok felé irányuló kritikának. Ez a helyzet, nekem pedig az a feladatom, hogy megoldjam. Az Európa-bajnokság után elmondtam, peches szériában van a csapat, de tulajdonképpen egy éve ugyanaz a gondunk: nem tudjuk gólra váltani a helyzeteinket. A törökök elleni párharcról is beszéltünk már bővebben, és tudom, furcsán hangzik, hiszen végül súlyos, 6-1-es összesítéssel maradtunk alul, de az a két mérkőzés is alakulhatott volna egészen másként, ha be tudunk találni valamelyik helyzetünkből, hiszen mindkét meccs első félidejében jobbak voltunk a törököknél – szögezte le a kapitány.
A nemzeti együttes legközelebb már világbajnoki selejtezőket vív, szeptember 6-án Írországban lép pályára, három nappal később pedig a friss Nemzetek Ligája-győztes portugálokat fogadja.
– Két olyan meccsel kezdünk, amik alapjaiban határozzák meg az egész selejtezősorozatot. Vannak még addig megoldandó problémák, és nem is csak a támadósorban, mert ahogy mondtam is, abban én is csak reménykedni tudok, hogy csúcsformában kezdik a szezont a támadóim.
Viszont a jobb- és balhátvéd posztján is sokat kell javulnunk, mert az én játékrendszeremben több kell ezeken a posztokon. Orbán Willi két oldalán sokkal gyorsabb és agresszívabb játékra van szükség. Nagyobb intenzitást várok el itt, legyen szó akár a védekező fázisról, akár az átmeneti játékról, mert ez alapvető fontosságú ahhoz, amit játszani akarunk.
Marco Rossi egy négyvédős rendszerben játszó csapatot örökölt meg az elődjétől, de az első perctől kezdve jelezte, három középső védős felállásban gondolkodik, és gyorsan sikerült is átrendeznie a csapatát. Azerbajdzsán ellen, hosszú idő után újra négyes vonalban elhelyezkedő hátsó sorral kezdtünk.
– Az ellenfél karakteréhez ez illett jobban, és egyébként is, mi másra való egy felkészülési meccs, mint arra, hogy kísérletezzünk. Nagyon fontos, hogy ne legyünk kiismerhetőek, a taktikai rendszer és a felállás variálása azt a célt szolgálja, hogy a csapatom képes legyen akár meccs közben is formációt váltani, mert az ilyen helyzetekre általában nehezen reagál az ellenfél. Mindent megteszünk, hogy a lehető legütőképesebb csapattal kezdjük a vb-selejtezőket. Vannak gondjaink, de ezekre is úgy tekintek, mint lehetőségre, hogy kilépjünk a komfortzónáknból és fejlődjünk. Bízom benne, hogy hamarosan megfordul a szerencsénk, és újra felívelő ágra kerüljön a válogatott.
