"Az elején sokan őrültnek néztek"

Melyik gólnál ugrott nagyobbat a hétvégén, Nagy Richárdénál vagy Rooney-énál?

- Mind a kettőnél! Nagyon kellett már a győzelem a Vácnak, nem engedhettünk meg magunknak egy újabb botlást a dorogi és a soroksári vereség után. A legjobb hat között szerettük volna befejezni az őszi idényt, ami sikerült is, ezzel nagyon elégedett vagyok. És igen, Rooney gólja is nagyon kellett, pláne az Anfielden, elég rossz formában volt a kedvenc csapatom, az Everton az utóbbi hetekben - nyilatkozta John Marshall, a Vác FC tulajdonosa a csakfoci.hu-nak.

Öt éve irányítja a Vácot. Meddig tervez előre, meddig tervezi a maradást?

- 11 éve érkeztem Magyarországra. Itt élem az életem nagy részét, tavasszal elveszek feleségül egy magyar lányt, úgyhogy a terveim szerint az életem végéig itt maradok majd…őszintén szólva, a gyermekeimet is szívesebb nevelném fel majd itt, mint mondjuk Angliában. Szerintem kulturális szempontból ez a jó döntés, a körülmények, az időjárás is Magyarország mellett szól.

Az elején ötéves tervről beszéltem a Vác kapcsán, sokan őrültnek néztek, pedig a fejemben már akkor is egy tíz éves időszak járt… most, öt év után egy újabb tíz évet látok magam előtt. Meglátjuk. Egy futballklub irányítása, egy ilyen projekt nem tekinthető rövidtávon, csak évekre előretekintve.

Itt nem csak egy üzletről, hanem egy egész intézményről beszélünk, a szurkolókkal, a játékosokkal, az utánpótlással, a gyerekekkel, a családjaikkal, a klub dolgozóival együtt. Egy ilyen intézmény vezetője csak felelősségteljesen dönthet és tervezhet előre egy ilyen közösségben, nem csak az üzleti tervekre tekintve.

Ez Angliában is így működik vagy ez a John Marshall-féle filozófia?

- Angliában is valahogy így működnek a klubok, de persze a saját tapasztalataimat, érzéseimet, logikámat is felhasználva tekintek így a csapat vezetésére. Egy csapat a helyi közösség pillére, felnéznek az ott dolgozókra a gyerekek, kiváncsiak rájuk a „bácsik”szombat délutánonként, de mára családcentrikusabb is lett a foci, kimennek a meccsre az anyukák, a lányok is egyre inkább. Én is így nőttem fel, és bár kétségtelenül voltak gondok a ’80-as években az angol szurkolókkal, de a klubok akkor is az utcáról a stadionba, a foci világába vitték a gyerekeket, fontos közösségi feladatuk lett. A klubnak vissza is kell adnia abból a támogatásból, odaadásból, amit a szurkolóktól kap.

Ehhez az ideológiához Vácnál akkor ideálisabb helyszínt nem is találhatott volna.

- Valóban nem. Közel van Budapesthez, nincs helyi rivális, megvan az a pozitív, családcentrikus, "vidéki" szemlélet is, amit kedvelek, de mivel a főváros sincs messze, a külföldi játékosokat is könnyebb lehet majd elcsábítani az NB I-be, hiszen akár Budapesten élve is járhatnak edzésre. Földrajzilag tökéletes a város elhelyezkedése.

Az ön hátterével Angliában melyik osztályban lehetne tulajdonos?

- Nem tudom, de igazából nem is érdekel, nincsenek ezirányú terveim. Itt tervezem leélni az életem, szeretem az itteni kihívást, meg akarok annak felelni, számomra sokkal kifizetődőbb emberileg az itteni munka. Valahol az itteni potenciál nagyobb is, mint az angliai. Ott folyamatos a fejlődés, felfelé halad minden, itt viszont stagnált hosszú ideig. De nézzék meg, mi volt itt, és mi van most! A közelmúltban még a nem éppen XXI. századi infrastruktúrával, edzői módszerekkel, rossz színvonalú meccsekkel kellett megszenvedniük a magyar szurkolóknak. Most már más a helyzet, jó úton jár a magyar foci, a fejlődésnek pedig szeretnék én is a részese lenni.

"A Vác az Everton fiókcsapata lehet"

Amikor először látott magyar meccset, nem ijedt meg? Mégiscsak a Premier League színvonalához szokott angolként és Everton-szurkolóként.

- Inkább csak szomorú voltam picit, mert akkor is látszott, hogy ennél lehetne jobb is. Az első itteni meccsem egyébként a Debrecen-Liverpool BL-találkozó volt, aztán láttam egy NB II-es meccset is, amikor közöm lett a focihoz vezetőként is. Olyan nagy bajt azért nem látok itt, higgyék el. Szerintem a megfelelő stratégiával a magyar labdarúgás igenis a megfelelő színvonalra hozható, méghozzá akár drasztikus gyorsasággal.

Meséljen erről a stratégiáról, mert mi lassan 40 éve próbáljuk megtalálni.

Nyilván ez csak az én véleményem, de szerintem a játékosok exportálása egy igenis járható út. Ha megnézik, az Eb-n látott magyar válogatott nagyrésze is az NB I-ben játszott. Aztán találkozott Belgiummal, amelyben mondhatni mindenki légiós volt, komoly bajnokságokban. Az NB I a Premier League ellen - mondhatjuk. Ugyanígy fontos lenne, hogy a magyar akadémiáknak sokkal erősebb és jobb kapcsolataik legyenek a külföldi utánpótlás-központokkal és klubokkal. 15-20 évesen, ha olyan országokból keresik a fiatalokat, ahová érdemes elmenni, mert magasabb a színvonal, jobb elengedni őket, erre biztatnám a fiatalokat és a családjukat is.

Ez szolgálná a magyar focit, a válogatottat, jobb kint pallérozódnia, mint mondjuk Újpesten vagy Vácon, ez nem is kérdés. Logikus útja ez a válogatott fejlesztésének. Nyilván ha van 1-2-3 játékos a különböző topligákban, az az egész magyar focinak jót tehet majd.

Ön építi ez említett kapcsolatokat? Az Everton és a Vác?

- Igen, voltak ezirányú lépéseim már. Jártam már a Finch Farmon, az Everton utánpótlás-bázisán, egész Anglia egyik legjobb műhelyében, és januárban újra odautazunk partnerekkel, és találkozunk az Everton néhány befolyásos emberével.

Megnézzük, hogyan tudunk együtt dolgozni, akár magyar tehetségeket kijuttatni oda, egyfajta fiókcsapata lehet akár a Vác majd a liverpooli klubnak.

"Alábecsült minket a Videoton, de a vezetői úriemberek"

Mekkora esélyt adott a csapatának a Videoton elleni kupameccs előtt?

- Szerintem 50-50 százalék volt a sansza mindkét csapatnak. Hogy miért? Mert szerintem picit alábecsült minket az ellenfelünk. Nem is a legerősebb csapattal álltak ki, pedig nem egy megye I-es vagy NB III-as gárdával játszottak, hanem a másodosztály egyik élcsapatával. Ha én a kupagyőzelemre hajtanék, ilyet biztosan nem csinálnék a klubommal. Mondjuk tegyük hozzá, hogy azért örülök, hogy így döntöttek…Márpedig ha egy csapat elbízza magát, ha nem érzi a nyomást saját magán, a labdarúgásban bármi előfordulhat. Mi pedig kitűnően játszottunk és megérdemelten jutottunk tovább. Nem voltam igazán sem ideges, sem nyugodt a kupameccs előtt.

És a kupameccs után a Videoton vezetői hogyan reagáltak a váci bravúrra?

- Igazi úriemberként! Nagyon jól reagáltak az egészre, beszélgettünk egy jót, gratuláltak. De nem először találkoztunk, és mindig ugyanígy viselkedtek, jól ismerjük már egymást. Kedvelem őket és minden tiszteletem azért, amit a Videotonnál csinálnak.

A többi klubvezetővel milyen a viszonya? Mi a helyzet például az Újpestet ugyancsak külföldiként irányító Roderick Duchatelet-lel?

- Jobbára az NB II-es tulajdonosokkal, klubvezetőkkel találkozom inkább természetesen, az NB I-es elöljárók közül kevés a közvetlen vagy szoros kapcsolatom, mivel keveset játszunk élvonalbeli csapatokkal. Rodericket ismerem, beszéltünk már, voltak ugye hasonló gondjaink is a klubjainknál, de arról is beszéltünk már, hogy esetleg játékost veszünk kölcsön Újpestről. De összességében kevésbé tartom a kapcsolatot a többiekkel, így különösen jó érzés volt látni, hogy a Videoton vezetői, egy komoly magyar klub vezetői hogyan viselkedtek velem szemben.

"Amikor idejöttem, a klub 0 forintot ért"

Hányszor fordult meg a fejében, hogy elég, nem kíván több szerepet vállalni a magyar fociban?

- Sokszor. De szerintem ez az üzleti élet számos területén előfordulhat. Ha veszteséges valami, ha nincs profit, ha nem úgy mennek a dolgok, mint kellene, mindenki átgondolja, hogy érdemes-e folytatni. Az első évem a futballban különösen nehéz volt, „rossz emberekkel” is találkoztam, azokból a kellemetlen pillanatokból azonban szerencsére kevesebb jutott az utolsó évekre. Akkor volt még bennem rossz érzés, amikor kiesőhelyen álltunk az első NB II-es évünkben. Ebben az idényben pedig már tényleg látom a „fényt az alagút végén”. Álmodozni könnyű, de hinni abban, amit csinálsz, az nem mindig egyszerű. Azt szeretnénk elérni, hogy a klub nélkülem is képes legyen működni az állandó és saját bevételeiből.

Akkor az mondja, megéri pénzt fektetni ma egy magyar, NB II-es csapatba?

- Amíg hisz az ember a projekt sikerességében, addig igen. Amíg hinni tudsz abban, hogy a befektetéseidnek eredményei is lesznek, addig igen. 2012 és 2017 között rengeteg minden történt, az elején nem volt könnyű azért bízni a sikerben, látni, hogy eredményeink is lesznek majd. Most viszont jobban hiszek abban, amit csinálunk, mint valaha is hittem. A befektetésem pedig nem veszett soha kárba, hiszen a klub értéke nőtt a pénzem által.

Csak az Ön pénze? Nem kap segítséget támogatóktól, szponzoroktól, a szövetségtől akár a helyi önkormányzattól?

- Nem igazán. Ugyan a futballszövetség minden csapatot ugyanúgy támogat, egyenlő esélyt biztosítva mindenkinek. Sajnos helyi szinten nulla forintot láttunk eddig, az első naptól kezdve, államilag sem támogatnak minket. Ez nehézzé teszi persze a helyzetet, nálunk így égető az egyéb szponzorok megtalálása, éjjel-nappal ezen dolgozunk. Szerencsére főtámogatónk már van, a Sláger FM, amely látott fantáziát a projektünkben. A médiacég vezetője szeretne majd az NB I-ben is velünk maradni, remélem, sokáig tart még az együttműködésünk. Több ilyen elhivatott szponzorra lenne még szükségünk.

Volt olyan pillanat, amikor eladhatta volna a klubot, kapott ajánlatot?

- Egyszer igen, Németországból kerestek meg és érdeklődtek. De nem éreztem úgy, hogy helyes lenne és jó időben adnám el a csapatot, most, amikor a fejlődés útján jár a klub. Nem éreztem szükségesnek, hogy eladjam, nem is voltam, vagyok rászorulva, és nem is akarom félbehagyni a megkezdett munkát. Befektetőkkel persze bármikor szívesen leülök tárgyalni, de nem csapok ennek nagy reklámot. Szerintem enélkül is megmaradunk. Azt tudom, én mennyit fektettem a klubba, nem keveset, de megérte. Ha nem így lenne, ha nem így gondolnám, nem is lennék már a klubnál.

Nem az az üzletember vagyok, aki elég gazdag ahhoz, hogy csak úgy, hobbiból legyen egy labdarúgócsapata.

Én egész nap azon dolgozom, hogyan fejlesszük a klubot, a stadiont, hogyan tegyük gazdaságilag és szakmailag is erősebbé a csapatot. Nem akarom a pénzt szórni, nem tehetem meg, én szurkolókat akarok  a stadionba, minél többet. Amikor idejöttem, a klub szinte semmit nem ért, gyakorlatilag 0 forintot. Most van egy márkanevünk, egy hosszútávú szerződésünk a stadion bérlésére, van jövőképünk. Sokkal többet ér ma a Vác, mint öt éve. Hogy mennyit költöttem a csapatra? Az szigorúan titkos, de talán elárulom Önöknek, ha egyszer eladom majd a csapatot (nevet).

Ideális időszak ez most egy befektetőnek, hogy Magyarországon, a magyar futballba tegye a pénzét?

- Azt hiszem, igen. Ha nem is tökéletesen ideális, de igen. 2012-ben is azért szálltam be, mert úgy láttam, olyan rossz volt akkor a helyzet, hogy onnan csak felfelé vezethetett az út, rosszabb már semmi lehetett. Az, ahogyan az MLSZ szigorúbb pénzügyi szabályokat, megkötéseket hozott, az, hogy fejlesztik az infrastruktúrát, az utánpótlást segítik, vonzóvá teheti a befektetők számára a magyar labdarúgást. Olyan, ami például Vácon is történt korábban, a "rossz emberekkel", többé nem történhet meg, olyan csődöt, botrányt aligha élhetünk már át. Kemény kézzel kellett megfogni ezeket a dolgokat és megtették, extrém volt a helyzet, extrém lépések is kellettek. Ez volt szerintem az egyik legfontosabb lépés, biztonságosabbá tette a magyar focit a befektetők számára is. Jönni is fognak szerintem a külföldi befektetők, ha a klubok rendszeres résztvevő lesznek a nemzetközi kupák csoportköreinek, vagy a válogatott minél több nagy eseményen meg tudja mutatni magát.

"Akkor sem vállalnánk az NB I-et, ha..."

Bő egy éve említett egy tervet, mely szerint az előző idényben a legjobb nyolc közé akar kerülni az NB II-ben, a mostani szezonban a legjobb ötbe, jövőre pedig már a feljutásért küzdene a Váccal. Eddig bejött a terv, készen állnak arra, hogy egy év múlva már az NB I-ért harcoljanak?

- Talán a következő idényt még azért nem mondanám. A váci szerepvállalásom kezdete, azaz 2012 óta az a célom, hogy a 2020-as Európa-bajnokság idején Vácnak már NB I-es csapata legyen. Amikor erről beszéltem egy liverpooli rádióban, nem gondoltam volna, hogy ennyire elhúzódik majd a stadionprojekt. Úgyhogy ebben az évben a top 5, a következő szezonban pedig inkább a legjobb négy közé jutás lehet inkább a célunk. Emellett a főlelátó felújítása, az új gyepszőnyeg lefektetése, és az a terv, hogy végre otthon is játszhassuk a hazai meccseinket. Üzleti szempontból is kulcsfontosságú lesz a következő idény, infrastrukturális szempontból mondhatni visszatérhetünk a XXI. századba, üzletileg pedig az a legfontosabb, hogy a klub piaci és reklámértékét jelentősen megnöveljük, de a társadalmi szerepvállalást – gyermekek, hajléktalanok megsegítése, közösségi események –, a brand-építést illetően is szeretnénk előrelépni. Ha pedig az üzleti környezet is készen áll a feljutásra, akkor a 2019/2020-as idényben megcélozzuk az NB I-et.

Ehhez megvan már az anyagi fedezet, a büdzsé a Vác, az Ön "zsebében"?

- Nincs, és akkor sem hiszem, hogy vállalnánk az élvonalbeli indulást, ha mondjuk már most összejönne az első két hely valamelyike. Nem akarok olyan NB I-es csapatot, amely azonnal vissza is esik a másodosztályba. Olyan klubra, keretre van szükség, amely képes lehet ott megkapaszkodni, és meghatározó együttessé is válni. Nyilván ehhez a megfelelő anyagi háttér, költségvetés is szükséges.

Felelősségteljesen csak azt mondhatom, hogy nem akarok most az NB I-be jutni. Öngyilkosság lenne a részemről és a klub részéről is.

A Vác gazdálkodása alapvető üzleti elveken alapul: a költségek és a bevételek megfelelő eloszlása. De ahhoz, hogy stabil NB I-es gárda legyünk, már az NB II-ben is komolyabb profitot kell termelnünk. Jól kezeljük, kézben tartjuk a büdzsét, semmi olyanra nem költünk, amire nincs szükségünk. Lassan, de biztosan fektetünk be olyan dolgokba – az infrastruktúra, a személyzet fejlesztése például – ami fontos a számunkra. Semmit nem sietünk el.

Új stadion új névvel, négy fázisban

A stadion ügye sem túl rohanós, hogyan állnak most a tervekkel, a kivitelezéssel? Korábban arról volt szó, hogy 2018-ban már építkezni fognak. 

- Igen, ez a terv most is. Az elképzelésem szerint négy ütemben építjük fel a váci stadiont. Ez párhuzamosan zajlana a klub "evolúciójával". Az első fázisban a főlelátó készül el, ez nagyjából 700 ülőhelyet jelent, plusz a VIP-helyek, az öltözők, irodák, és egyéb helyiségek. Felújítanánk majd az F-, G-, és H-szektort is, ami újabb 700 helyet jelentene. Összesen 1400 férőhely tehát, ami a jelen helyzetben számunkra tökéletes és elegendő. Ha az NB I-re nagyobb igények lesznek, akkor tovább építkezünk, bővítünk mondjuk 2500-ra – ez a második fázis – majd így tovább. Lassan, de biztosan akarunk haladni ezen a téren is. Jövő tavasszal kezdődhet el a főlelátó bontása, a gyepszőnyeg felszedése és felújítása. A következő szezon végére készülhet el az első fázis.

Új neve is lesz a stadionnak?

- Igen, ez a terv és ez az egyetlen megoldás, a stadion nevének értékesítése. Az NB I-ben induláshoz egyszerűen több bevételre van szükségünk, minden lehetséges forrást ki kell használnunk, mert a labdarúgásban azért elég korlátozottak a lehetőségek, ami a források számát illeti. Ugyanígy jól jönnek majd a későbbi jegybevételek, a merchandising-ból, a mezeladásokból származó pénzek, pláne annak tükrében, hogy most a III. kerület pályáján kell a hazai meccseinket játszanunk. Ott szinte alig van bármiféle bevételünk. Sajnos abban a helyzetben nem vagyunk, hogy mondjuk egy váci legenda után nevezzük el a stadiont, így ha lehetőségünk lesz a néveladásra, szerintem élni fogunk vele. Megvenni viszont nem akarjuk  a stadiont, 15 évre most már a miénk a bérleti joga egyébként is.

A váci utánpótlás terén mi a helyzet, ott hogyan működnek a dolgok?

- Az előző idényben nem túl jól mentek sajnos a dolgok, így váltanunk kellett. A csapatok egy része az elvárások alatt szerepelt, voltak, akik ki is estek. Csank János utánpótlás-igazgató is távozott többek között. Remélhetőleg a mostani idény már sikeresebb lesz e téren is, mert egy olyan klubnak, mint a Vác, nevelőegyesületnek kell lennie. Ez is egy fontos részlete lehet az üzletnek. Ráadásul a klubunk ezzel a magyar labdarúgásnak is segíthet, azzal, hogy majd minőségi játékosokat, fiatalokat exportál Európába. A csapataink egyelőre a váci stadionban edzenek, készülnek, de tervbe van véve egy utánpótlás-komplexum felépítése is a város területén, pályákkal, kiszolgáló épületekkel. Erre is sor kerülhet a következő két évben.

Sokáig jó párosnak tűntek Csank Jánossal, az edző, majd utánpótlás-igazgató is jókat mondott Önről, aztán megszakadt a kapcsolat. Miért?

- Az eredmények miatt. Nem is én menesztettem, hanem az utánpótlásnevelő egyesület elnöke, Pető Tibor, ő hozta meg a végső döntést, nem én kértem meg Csankot a távozásra. János az NB II-be jutásunk után akart még egy esélyt arra, hogy újra az NB I-ben dolgozhasson, ezt nálunk akkor nem tehette meg,tudta, hogy belátható időn belül erre nem is kerül sor, így elment a feljutási terveket szövögető Zalaegerszegre, én pedig megértettem az ambícióit és elengedtem. Aztán visszatért, majd távozott az említett okok miatt az utánpótlásból, de a jó viszony megmaradt közöttünk.

Soha nem gondolkodott azon, hogy mondjuk angol edzővel kísérletezzen Vácon?

- Nem és nincsenek is ilyen irányú terveim. Bízom a magyar edzőkben, a magyar játékosokban, és ahogy mondtam, szeretném, ha a magyar fiatalok előtérbe kerülnének majd a csapatnál. Őszintén szólva, élvezem, hogy én vagyok az egyetlen külföldi a klubnál, maradjon is ez így...számomra szimpatikus, ahogy a magyar emberek gondolkodnak, pláne a fiatalabbak, például az edzők között, akik nyitottabbak az új utakra, módszerekre, hajlandóak akár külföldön is tanulni. Nem igaz, hogy a magyarok nem keresik az újat, a jobbat, hogy maradiak, csak meg kell találni a megfelelő embereket. Nyilván ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy egyszer akár külföldi edzője legyen a Vácnak, de ez most abszolút nem téma.

"Tízszer túltett a Videoton legyőzésén a Nagykörút"

Nem egyszer említette a "rossz embereket". Az egri időszaka volt a legrosszabb élménye a magyar fociban eltöltött évei alatt?

- Az is, az első váci év is, de szeretném ezeket elfelejteni. Ezek már a múlt részei, túlléptem rajtuk.

És a legjobb itteni élménye?

Amikor a magyar szurkolók ellepték, lezárták a Nagykörutat az Európa-bajnokság idején, tavaly nyáron. Ott voltam én is. Látni a magyar emberek tízezreit ott és akkor, számomra bőven, tízszer is túltett a Videoton legyőzésén is. Még most is libabőrös leszek, ha rágondolok. Három csodálatos hét volt az akkori. Amikor "mi” – nem véletlenül mondom – játszhattunk Portugáliával, Izlanddal, legyőztük az osztrákokat, egyszerűen felejthetetlen.

Épp emiatt dolgozik mindenki a magyar futballban, hogy az emberek, a nemzet és a foci újra egymásra találjon. Akkor ez megtörtént. Az más kérdés, hogy utána mindez szertefoszlott, jöttek a negatív hangok, de az a három hét örökre megmarad.

Ha már "mi", és még nősül is, akkor nyilván a magyar nyelvvel is meg kell birkóznia. Hogyan halad?

- "Megyek minden hét magyar órára". Nagyon fontos nekem, az esküvőmön, jövőre is magyarul akarok beszélni, a gyermekeim is magyarok lesznek. Úgy az ötven százalékát már értem az elmondottaknak, de nagyon nehéz nyelv. Általában otthon is minden nap beszélek azért magyarul. De lehet, hogy egy-két év múlva már magyarul adok interjút is Önöknek…

DUDÁS GÁBOR / MOKÁNY LAJOS