A magyar válogatott és az Ukrajna elleni Nemzetek Ligája-meccs kapcsán is megszólaló Artem Favorov az ua-football.com-nak beszélt arról, miért nem játszik a Puskás Akadémiában március eleje óta. A beszélgetés kérdezz-felelek formában közöljük az alábbiakban.
Legutóbb 2026. március 1-jén léptél pályára. Ezt követően még két mérkőzésen a kispadon ültél, április óta viszont már a keretben sem szerepelsz. Mi történt?
– Őszintén szólva valóban nehéz a helyzet. Megsérültem, és szeméremcsont körüli fájdalmat, úgynevezett pubalgiát diagnosztizáltak nálam. Kezeltem magam, a klub azonban nem segített.
Júniusban közölték velem, hogy a klubnak finanszírozási problémái vannak, ezért más lehetőséget kell keresnem a pályafutásom folytatásához.
Hogyan reagáltál?
– Azt mondtam, rendben, nincs probléma. Két hónap alatt felépültem, és meglehetősen korán elkezdtem újra edzeni, ezért valamelyest vissza is estem.
Találtam egy új csapatot, ahol az orvosi vizsgálaton ismét ágyéktáji problémát állapítottak meg. Jelezték, hogy nincs szükség műtétre, és alapvetően nem zárkóztak el a szerződtetésemtől. Aztán júliusban a Puskás Akadémiától váratlanul azt mondták: „Szükségünk van rád az első csapatban!” Én pedig azt gondoltam: „Rendben, akkor maradok.”
Minden rendben volt, folytattam a kezelésemet. Sokat segített a magyar válogatott fizioterapeutája, valamint egy ukrán orvos is, akiknek nagyon hálás vagyok a segítségükért.
Mi történt ezután?
– Az átigazolási időszak vége felé még mindig fájdalmaim voltak, de nem akadályoztak különösebben. Elvégeztek egy MRI-vizsgálatot, és azt mondták, hogy egy-két héten belül visszatérhetek az első csapathoz. Ekkor azonban a sportigazgató felhívott, és ismét közölte, hogy nincs rám szükségük.
Ajánlottak valamilyen lehetőséget?
Szeptember 9-én, amikor az átigazolási időszak már szinte mindenhol lezárult, felajánlották, hogy menjek Szerbiába. Ezt visszautasítottam. Ezután azt mondták, hogy akkor télig a második csapattal kell dolgoznom, mert máshová már nem regisztrálnának.
Őszintén szólva ez megdöbbentő bánásmódnak tűnik. Minek tulajdonítod?
– Nem tudom. Egyszerűen nem érzem a támogatást. Megsérültem, senki nem segített a felépülésemben, magam kerestem orvosokat és más szakembereket. Ezután kezdődött a folyamatos bizonytalanság: hol szükség volt rám, hol nem, és egészen az átigazolási időszak lezárásáig húzták az időt.
Jól értem, hogy mindezek ellenére továbbra is szerződésben állsz a Puskás Akadémiával?
– Igen, a szerződésem jövő nyaráig szól. De gyakorlatilag magamra maradtam.
Hogyan éled meg lelkileg ezt a helyzetet?
– Nem rosszabbul, mint az ukrajnai emberek. Természetesen nehéz és kellemetlen ez a hozzáállás, de rendben leszünk, túl fogjuk élni. Remélem, hogy minél hamarabb vissza tudok térni a megfelelő formámhoz. Úgy tűnik, a sérülés komoly, de nem volt szükség műtétre, egyszerűen időbe telik a felépülés.
Hogyan fordulhatott elő, hogy a klub nem segített a rehabilitációban, miközben korábban a csapat egyik meghatározó játékosa voltál?
– A klubok egészségügyi személyzetének helyzete itt nem ugyanolyan, mint Ukrajnában vagy más európai országokban. Az orvosok hetente csak néhány alkalommal dolgoznak a kluboknál, és nem igazán érdeklődnek a részletek iránt. A klub úgy döntött, hogy majd a nyári szabadságom alatt felépülök, és ennyi. Ez azonban nem így működik: ellenőrizni kell a folyamatot, világos rehabilitációs programra van szükség. A legfontosabb mégis az, hogy ha már az elején tudom, hogy a klubnak nincs rám szüksége, akkor mindent másképp csinálok, és nyáron egy másik csapathoz igazolok.
Mivel töltöd a mindennapjaidat ebben az időszakban?
– Mivel egyedül vagyok, és nem tartozom klubhoz, ez kissé nehéz. Nem tudom, mikor mi történik, meglehetősen nagy távolságokra utazom a rehabilitáció miatt, és folyamatosan vizsgálatokon veszek részt, mert minél hamarabb szeretnék visszatérni az edzésekhez. Emellett igyekszem a lehető legtöbb időt a családommal és a gyerekeimmel tölteni.
Tartod még a kapcsolatot a csapattársaiddal, a szakmai stábbal vagy a vezetőséggel?
– Természetesen beszélek a csapat játékosaival.
Ők is meg vannak döbbenve a történteken. Azon, hogy azt mondták nekem, várnak vissza, majd szeptember 10-én közölték, hogy már nincs rám szükségük. Azt mondtam: „Legalább hadd végezzek el egy MRI-vizsgálatot, nézzük meg, hogyan alakul a helyzet, hiszen azt mondták, hogy néhány héten belül visszatérhetek a közös edzésekhez.” Erre azt válaszolták: „Nincs rá szükség!”
Jártál a Puskás Akadémia mérkőzésein ebben az időszakban?
– Néhányszor igen. Nehéz úgy kimenni a stadionba és meccset nézni, hogy ilyen helyzetben vagy, miközben tudod, hogy segíthetnél a csapatnak, de nincs rá lehetőséged. Szerintem minden olyan sérült játékos átél valami hasonlót, aki – viszonylag hosszú időre – kiesik a játékból.
Honlapunk megkereste a másik felet, a Puskás Akadémiát, hogy reagáljon játékosa éles állításaira. Válaszukkal a későbbiekben frissítjük cikkünket.
