A távozó ügyvezető, Vancsa Miklós, a vasasfc.hu oldalán megjelent nyílt levelét változtatás nélkül közöljük.
"Tisztelt Vasas-szurkolók!
Mint arról már több helyről értesültetek, néhány nap múlva átadom a helyem a Vasas FC ügyvezető igazgatói posztján. Nagyon fontos a megfogalmazás hogy ÁTADOM, nem felmentettek ahogy azt például a mai Nemzeti Sport is megírja. (igaz, hogy az elmúlt időszakban semmit nem találtak el a Vasassal kapcsolatban, miért pont ez a tipp jött volna be)
Már jóval korábban jeleztem Jámbor János tulajdonos úrnak hogy ebben a formában nem tudom folytatni a munkámat és kérem fogadja el, hogy egyfajta megújulásra szüksége van a klubnak is és nekem is. Az elmúlt közel 20 évben egyedül dolgoztam ügyvezetőként és gyakorlatilag sportigazgatóként is végeztem a munkámat, amely kettős feladat egyre több és több feladattal járt, nem beszélve a növekvő felelősséggel, melyet egyre nehezebben tudtam megoldani és bizony ma már az 52. életévemben járva érzem is hogy 10-15 évvel ezelőtt ez könnyebben ment.
Stresszmentesebb időszakra van szükségem, mivel sajnos az egészségi állapotom olykor jelzi, hogy ez a kettős terhelés nem marad nyomok nélkül, ezért nem szabad játszani a tűzzel, mert ahhoz még fiatal vagyok hogy komolyabb baj legyen.
Azzal együtt érzem, hogy még lesz bennem egy két „nagy dobás”, kérdés hogy mikor és hol, de most fel kell töltődnöm és elfoglalnom a Vasas Kubala Akadémiában a pozíciómat, amely feladat bár legalább olyan felelősségteljes munka, de mindenképpen nélkülözi a sokszor felesleges idegőrlést.
Az elmúlt 4,5 évről
Sok klub ötéves terveket dolgoz ki, majd nem valósít meg belőle semmit, mondhatom hogy mi rövid távú terveket dolgoztunk ki szinte minden évben, hiszen tudtuk, hogy valamikor stadionépítés lesz, hogy egyszer talán edzőpályánk is lesz, így nehéz hosszú távú terveket kidolgozni, megvalósítani meg pláne.
Az első félévben megmentettük a csapatot az NB II-ből való kieséstől, hiszen 2-3 pontra volt éppen akkor a csapat ettől, tele csalódott és becsapott futballistával. Rendeztük a sorokat és ez olyannyira sikerült, hogy ha csupán csak az akkori félévet nézzük, már akkor feljutunk.
A következő teljes évben pedig megnyertük a bajnokságot, sokunk örömére és évek múltán visszajutottunk az NB I-be egy reményteljes fiatal csapattal. (mellékesen jegyzem meg, hogy a Jámbor-Vancsa kettősnek ez immáron harmadszor sikerült, mindannyiszor egy év alatt)
Az első NB I-es évünk nagyon idegörlő és nehéz volt, hiszen akkor vezették be a 12 csapatos mezőnyt, ami fiatal csapatunknak nagyon nagy erőfeszítés volt, de nem tértünk le arról az útról, hogy lehetőséget adunk magyar fiataloknak. Az utolsó fordulóban ugyan de bennmaradtunk, sohasem felejtem a dunaújvárosi délutánt, megannyi boldog Vasas szurkolóval együtt.
Az igazi boldogság a következő NB I-es évünk volt, ahol újra büszkeség és boldogság volt Vasas-szurkolónak lenni, újra olyan tényezője lettünk a magyar labdarúgásnak amilyen talán a legszebb időkben volt a Vasas. A bajnoki 3. helyezés és a kupadöntő hihetetlen sikeres évet jelentett.
Ki merem mondani, hogy a legirigyeltebb klub voltunk az országban, csapatunk tele volt reményteljes fiatal magyar labdarúgókkal, akik közül többen felnőtt válogatottságig vitték. Engedjetek meg egy kis önzést, büszke vagyok, hogy ezeket a fiatal labdarúgókat szinte kivétel nélkül jómagam tereltem a Vasashoz és jónéhány az én javaslatomra került a Vasashoz.
Aztán valami eltört, de rettenetesen eltört. Kiestünk és ezt nagyon nehezen emésztem meg a mai napig, talán sohasem fogom. Volt egy nyilatkozatom 2017. október 27-én a fent említett Nemzeti Sportban, miszerint ha így folytatjuk, akkor akár ki is eshetünk. Ekkor 3 pontra voltunk a dobogótól és messze a kieső helyektől….egyszerűen rosszul néztünk ki!
Tanulságos év ez mindannyiunknak, amit egy életre meg kell tanulnunk, hogy ha beteg a gyermek akkor orvost kell hívni! Aztán hogy az orvos vagy az orvosság az a hazai pálya lett volna, vagy a más hadrend, vagy nekem kellett volna jobban és sikeresebben igazolnom, nos, mindenki döntse el saját maga.
Ami rám vonatkozik én azt vállalom és itt és most a kiesésért elnézést kérek minden szurkolótól és senkire sem haragszom azokért a kritikákért, amiket személyesen kapok különböző fórumokon. Azok a becsületembe gázoló írások nagyon fájnak, nem szolgáltam rá, alázattal és szorgalmasan végeztem a dolgomat.
Az új klub modellben is megpróbálok ugyanígy tenni, ahol Nagy Miklós tulajdonos úr fontos szerepet szán nekem, ahol többek között az utánpótlásból a felnőttbe kerülő fiatal labdarúgók beintegrálása is a feladataim között lesz. Ez egy hosszú folyamat, ahogy Jámbor úr is mondta az elmúlt 5 évben a Vasas Kubala Akadémia nem „termelt ki” a felnőtt csapat számára játékost és ez nagy baj. Ezen próbálok a legjobb tudásom szerint változtatni, de az elkövetkező 1-2 évben ne várjatok ebben érdemi változást, hiszen attól, hogy most új tulajdonos érkezett és jobban odafigyelünk a fiatalokra, még nem jelent azonnali eredményeket, de igyekszünk. Öröm számomra, hogy a két tulajdonos érezhetően egyet akar és büszke vagyok rá, hogy Nagy Miklós szerepvállalásában komoly szerepem van, mondhatom, hogy a többszöri találkozásunk az elmúlt fél évben hatalmas inspirációt jelentett a döntésében és hatalmas invesztícióval megvásárolta az Akadémiát, hogy immáron a Vasas-utánpótlás az tényleg Vasas legyen.
Összegezve: köszönök mindent tisztelt Vasas-drukkerek, az utolsó évet leszámítva elmúlt 4,5 évben sok öröm ért bennünket, kár ezért az utolsóért!
Kívánok mindannyiunknak jó egészséget és sok Vasas-győzelmet, utódomnak egy sikeres Vasast és jó munkát kívánok!
Hajrá, Vasas! Hajrá, Angyalföld!"
