Te leszel az NB I gólkirálya?

– Hú, erős kezdés...ezt nem tudom még természetesen megmondani - mondta Stefan Drazic, a Mezőkövesd 26 éves szerb támadója a csakfoci.hu-nak. - Nagyon jó játékosok harcolnak a gólkirályi címért, kiváló klubokban, elég, ha csak a Ferencváros támadóját, Davide Lanzafamét említem. Nyilván mindent megteszek majd azért, hogy minél többször betaláljak és minél jobb helyezéshez segítsem a csapatomat. 

A szintén 8 gólos csapattársaddal, Molnár Gáborral nem megy még a heccelődés?

– Dehogynem! Nagyon jó srác, akivel mindig megy a viccelődés. Mindketten szeretnénk minél több gólt szerezni, de ugyanígy a másik kiszolgálása is fontos. Mind a ketten nagyon szeretjük az igaz támadófocit. Majd meglátjuk, ki nevet a végén...

Elégedett vagy ezzel a 8 góllal vagy tarthatnál többnél is?

– Azért nem túl egyszerű az NB I-ben sok gólt szerezni, látszik is a góllövőlistán, többen állunk holtversenyben 8 találattal. Különösen fontos idén a helyzetkihasználás, a kapu előtti hatékonyság, ha az első vagy a második lehetőségedet kihasználod, már könnyebb dolgod lehet, de ritka az ilyen szituáció. 

Több gólt szereztél már, például a szerb FK Obrenovacban, ahol pár éve 21 találattal zártál. De volt már ennél jobb idényed úgy összességében?

– Csak remélem, hogy tényleg ez lesz a legjobb. Több gólt szereztem már nem egyszer, igaz, az általad említett Obranovac színeiben például a szerb harmadosztályban. Bár 9-es mezben játszom, de nem egy tipikus 9-es vagyok, szeretek inkább játszani mint sem test-test ellen küzdeni a védőkkel, nem vagyok egy klasszikus befejezőcsatár.

A Haladás ellen először dupláztál az idényben, de nem csak ezzel kerültél a hírekbe, hanem azzal is, hogy Király Gábor épp a te nadrágodat akarta lehúzni egy hajrábeli hazai szögletnél...

– Az valami hihetetlen volt! Az utolsó percekben egy kisszögletet végzett el a Haladás, én pedig, mint mindig, a rövid sarkot védtem. Ekkor bukkant fel Király, elkezdett taszigálni, kilökdösni a pozíciómból, én pedig hiába szóltam a bírónak, pedig szabálytalan volt, amit csinált.

Aztán egy idő után már nem tudta, mit kezdjen velem, ekkor jött a részéről a nadráglehúzós történet. A szurkolók jól szórakoztak a kapu mögött, én már annyira nem örültem, csak néztem, hogy "mi ez?".

Mondtam is neki, hogy "profi játékosok vagyunk, ne csináljunk már ilyeneket". Visszanézve azért már annyira nem zavar, hiszen mégiscsak győztünk. De ilyen még biztosan nem történt velem...

Álltatok már jobban is a tabellán, most a hetedikek vagytok, a dobogótól 6, a kieséstől 5 pontra. Ez a realitás?

– A Mezőkövesd nem egy nagycsapat, ez tény, nem mi vagyunk nyilván a bajnokság esélyesei, nem is mi voltunk. De úgy gondolom, többet érdemlünk annál, mint amit a tabella mutat. Ha követtél minket az idényben, láthattad, hogy nem egy olyan meccsünk volt az idényben, amikor az utolsó percekben buktunk el pontokat, szerintem úgy 7-8 pontot, amelyek birtokában akár a dobogón is állhatnánk. Úgyhogy nem teljesen reális a helyezésünk, szeretnénk minél többet javítani rajta a hátralévő fordulókban. Arra gondolni sem akarunk, hogy esetleg kieshetünk, annál sokkal jobb csapat vagyunk. Szeretnénk közelebb lenni a dobogóhoz,  mint a kiesőzónához, szerintem erre képesek is vagyunk. A megszerezhető 36 pontból minél többet el akarunk csípni. 

Van olyan védő, akivel ennyi idő után már nem szívesen találkozol a pályán?

– Inkább egy egész csapatot vagy védelmet mondanék, amely nagyon kemény: a Honvédé. Ők kimondottan visszahúzódva játszanak, sokszor öt védővel, mindenáron védik a kapujukat, a góllövés náluk csak ezután jön a sorban. 

Kuttor Attilával biztos nem szívesen találkoztál volna, kemény védő volt. Edzőként is az?

– Igen, hallottam én is, hogy kemény bekk volt, meg azt is, hogy neki van a legtöbb NB I-s meccse mezőnyjátékosként, hogy egy igazi ikon itt Magyarországon. Edzőként csak jókat tudok róla mondani, próbálja nekünk a lehető legjobban átadni tapasztalatát, tudását. Nem mondanám keménynek, jól bánik a játékosokkal és van egy remek edzői stábja is, amely segíti a munkáját. Mindent próbálunk megbeszélni, legyenek azok pozitív dolgok vagy akár hibák a játékunkban. 

Van olyan NB I-es gárda, amelynek kifejezetten tetszik a játékstílusa?

– Az MTK Budapesté. Olyan csapatuk van, amely nem vagdossa előre a labdákat, szépen futballoznak és építik fel a támadásokat. Játszani akarják a focit, rövid passzokkal. Nyilván volt csapattársamnak, Bognár Istvánnak is köszönhetően, aki nagyon jól passzol, tökéletesen beleillik az MTK játékába az ő stílusa. 

Mielőtt Magyarországra kerültél volna, 2017 nyarán Belgiumba igazoltál, korábban pedig Hollandiában is jártál próbajátékon, de egyik helyen sem töltöttél túl sok időt. Miért?

– Hollandiába még 20 évesen kerültem, a Twente csapatánál jártam tesztelésen, akkor épp Patrick Kluivert volt a második csapat edzője. Minden jól is ment, de a klubok nem tudtak végül megegyezni az átigazolási díjban, ráadásul az sem könnyítette meg a helyzetemet, hogy Európai Unión kívüli játékos voltam. Így végül meghiúsult a szerződtetésem. Pár évvel később, a belga Mechelennél minden jól indult, az első meccsen gólt lőttem, a másodikon gólpasszt adtam. Utána viszont számomra még ma is megmagyarázhatatlan probléma adódott a klubvezetés és a menedzser között, előbb a második csapatba küldtek, végül szerződést bontottunk, nem is akartam így ott maradni.

Drazic egyetlen belgiumi gólja, a Standard Liége ellen:

Hogy látod, ha így folytatod, megint esélyt kaphatsz egy erősebb bajnokságban? 

– Nyilván mindenkinek ez a célja, de egyelőre szerződés köt a jövő nyárig Mezőkövesdre. Majd meglátjuk, akár a mostani nyáron mi történik, nekem jelenleg a csapatom a legfontosabb. Persze azt látom, hogy az NB I-ben a többség szeretne külföldre igazolni, vagy akár a Fradihoz és a Vidihez menni. 

Te el tudod magad képzelni magad másik magyar csapatban?

Igen, a Fradiban vagy a Vidiben igen. Ha itt maradok az NB I-ben majd, el tudnám képzelni magam a két nagycsapat egyikében. 

Egy éve itt vagy már az NB I-ben. Milyennek látod a magyar bajnokságot, erre számítottál, amikor ide jöttél?

– Nem is tudtam igazán, mire számítsak, nem sokat tudtam az NB I-ről. Gyerekként játszottunk tornákat Magyarországon, jó csapatok ellen, kemény csatákat vívtunk. Hasonlóra számítottam, amikor épp egy éve aláírtam Mezőkövesdre, de csak itt szembesültem a körülményekkel, azzal, hogy szinte mindegyik csapatnak új stadionja van. A jobb körülmények pedig kezdik éreztetni a hatásukat, fejlődik a bajnokság, a Vidi pedig fantasztikus eredményeket ért el az Európa Ligában. 

Jópár év áll már mögötted profi játékosként, de még soha nem kaptál piros lapot. Elég ritka az ilyen.

– Így van, nem is vagyok az a játékos, aki kiállításokat akar gyűjteni a pályán. Tudom, hogy egyre ritkább az ilyen statisztika a modern futballban, mert mindig benne van a játékban akár egy rossz becsúszás, egy felugrás közbeni véletlen könyökös, de én mindig úgy voltam ezzel, hogy nem akarom rossz helyzetbe hozni a csapatomat.

26 évesen, Mezőkövesden játszva gondolkodhatsz a válogatottságban? Mennyi esélyed van rá, hogy innen bekerülj? Szem előtt van az NB I a hazádban?

– Nagyon nehéz, nagyon nehéz...rendkívül sok jó szerb játékos pályázik a válogatottságra, különösen a csatársorba. Azon vagyok persze, hogy eljuthassak egy olyan szintre, hogy egyáltalán szóba kerülhessen a nevem a válogatottság kapcsán. Otthon egyébként figyelik az NB I-et, mivel sok szerb játékos van a bajnokságban.

A Crvena Zvezdánál nevelkedtél. Mitől ilyen jó a szerbiai utánpótlás?

– A Zvezda a mai napig a legnagyobb szerb csapat, rengeteg gyerek a piros-fehér mezt akarja csak viselni a hazámban. Sok a tehetség nálunk, megfelelő a képzés is, jó utánpótlás-edzőink vannak. Ez és a mentalitásunk teszi talán különlegesebbé a szerbiai utánpótlás erejét, minőségét. Otthon mindenki megy magától, harcol a helyéért, nem kell lökdösni a játékosokat. Látok ebben némi különbséget az itteni és a szerbiai foci között.

Szerbia kapcsán a délszláv háború is mindig kikerülhetetlen téma. Téged és a családodat hogyan érintettek a harcok?

– Hét éves voltam akkor és nem csak a családomra, de egész Szerbiára árnyékot vetett a háború, mindenki életére hatással volt. És hatással van a mai napig is. Még mindig érezzük annak a következményeit, közel 20 év után is. Mindannyian azon vagyunk, hogy elfelejtsük, ami történt, hogy a jövőbe nézzünk, de nem könnyű. 

A végére egy picit könnyedebb téma: tudod, hogy "Drazsé" a beceneved? És hogy mit jelent? 

– Drazsé? Hallottam már az öltözőben is. Jelent amúgy valamit? Azt hittem csak a nevemből jön, mint otthon a Drazsa - ott így szólítanak. Talán itt egyszerűbb kiejteni a Drazsét...

DUDÁS GÁBOR