"Merj szembenézni a saját tükörképeddel. Ez az első lépés a talpra álláshoz." Ha belenéz a tükörbe, milyen Csernus Imrét lát és vele együtt milyen ETO-t?
– Számomra a lehetetlen, mint fogalom nem létezik. Mi az, hogy lehetetlen? Nincsenek lehetetlen dolgok, csak megoldhatók, ennek szellemében dolgozok napról napra. Van mit fejleszteni, de ez kitartó munka függvénye. Nem vagyok Isten, a rendrakás nem megy csakúgy egyről a kettőre. Bárcsak úgy lenne! De nem így van, csak is a tudatos munkában hiszek!
Ugorjunk vissza kicsit az időben. Hogyan látta a szezont megelőzően a csapatot, amikor elvállalta a munkát az ETO-nál?
– Alig pár hete csatlakoztam az ETO-hoz. A felkészülés idején, valamint az első négy forduló alatt még nem dolgoztam a klubnál. Ahhoz, hogy a csapat változtasson, elengedhetetlen megfogalmazni, mi az, ami nem megy jól - amiről esetlegesen azt hittem, hogy az jól megy.
Ön szerint, melyek azok a dolgok, amik nem működnek most a csapatnál?
– Nagyon nehezen tudok bármit is mondani. Ha az ETO teljesítményét megnézem, az egy hullámvölgy. Az utolsó három meccset tekintve egy döntetlen otthon, egy vereség idegenben és hazai pályán újabb vereség. Valami történhetett a tulajdonos és a volt edző között, ha közös megegyezéssel búcsút intettek egymásnak. Engem azért szerződtettek, hogy a csapatot fejlesszem. Két hét után azt tudom mondani, a csapat folyamatosan átalakulóban van.
Mégis a Csákvár elleni bajnoki után két és fél hónap után menesztették Mészöly Gézát. Okos döntés volt a vezetőség részéről?
– A Csákvár elleni bajnokin nem voltam az öltözőben. Ha valaki valamit hall, abból kiemel egy mondatot és a saját szája íze szerint ferdíti tovább, ebből keletkeznek az öltözői pletykák. Épp ezért, amikor a tulajdonos és az edző leült, arról fogalmam sincs, mi történt valójában kettejük között. Van hozzá közöm? Nincs! Csak a csapat egészét tudom nézni, és ők azt mondták, jól vannak – no, én nagyon örültem – mondtam, mutassátok meg! A ránk váró feladat kutya kemény, hosszadalmas munka lesz.
Mennyi idő alatt lehet ezt megvalósítani?
– Ez egy folyamatos munka, nem lehet csak úgy mondani, hogy na, most akkor minden megváltozik. A változás, a tudatos profizmus, hogy kialakuljon iszonyú kemény, következetes munka, legalább egy-másfél év szükséges hozzá. Ez nem jön csak úgy magától.
A legtöbb ember annak idején azt mondta, nekem könnyű, mert én csak ülök egy széken és dumálok. Csak abban a pillanatban nem mindegy, én mit mondok, hogyan magyarázom el. A másik ezt megérti, vagy csak mondja. Nekem meg fontos, hogy rájöjjek, ő valójában megértette, vagy csak azt mondja.
Ez az önbecsapás szimbolikája. Rengeteg buktató van ebben, és ami elengedhetetlen, aki ebben a székben ül, észrevegye és megfelelő gyorsasággal tudjon reagálni.
Amikor az ETO-hoz került, egyszerű rajz segítségével felmérte a játékosok állapotát. Mit lehetett ebből az ábrából leolvasni?
– Maga a kör jelenti a csapatot. Mindenki a saját nevét felírta a rajzra, és alatta feltüntették százalékokban, mit gondolnak arról, milyennek látják a csapategységet és a saját önbizalmukat. Erről szólt a rajz. A srácok meglepően magas számokat írtak le, aminek nagyon örültem. Kértem tőlük, mutassák meg éles helyzetben, ennyi történt.
Milyen dolgok kerültek felszínre?
– Túlértékelték magukat.
Ha valaki túlértékeli önmagát, akkor jönnek a buktatók a gyakorlati eredményekben. Nagyon fontos ilyenkor ezt a konfliktust újra megfogalmazni, mi is történt valójában. Ez az út vezet megint csak a fejlődéshez.
Állíthatok magamról valamit, ha az a gyakorlatban nem működik. Ami most van, onnantól kezdve el lehet kezdeni építkezni, és ez történik most az ETO-nál.
Akadt olyan játékos, akinek hozzáállásával nem volt megelégedve, fejleszteni kellett rajta?
– Nagyon sok ember azt hiszi, jól van, és ezt is állítja. Mindaddig, amíg nem jön egy éles helyzet, melynek során bekövetkezik a bukás. Akkor óhatatlanul nagyon fontos megfogalmazni, mi az, ami nem megy. Nincs ezzel semmi gond, valójában ez a fejlődéshez vezető út.
Ezek a gondok minek köszönhetőek?
– A legtöbb ember, ha megkérdezik őket, hogy fogalmazza meg a maga erényeit és hiányosságait, a hétköznapi ember épp úgy bajban lesz, mint jelenleg a csapat. Ezzel nincs is semmi gond, az emberek nem rendelkeznek általában önismerettel.
Pszichiáterként hogyan lehet egységessé gyúrni egy csapatot?
– Ha az adott csapatnál, amelyik nem játszik jól és az utolsó percben bekotorják a győztes gólt, az nem fejleszti az önbizalmukat. Az semmi, az nem tudatos játék, egy szerencsemalac. Nálam a profizmus ott kezdődik, amikor tudatosan nem roppanok össze akkor sem, ha vezet az ellenfél kettővel, és ez önmagában nem jelenti azt, öt perccel a vége előtt, hogy meg is nyerte.
Egy-egy vereségben mennyi az Ön felelőssége?
– Egy adott információt körülbelül tizenhétszer szükséges elmondani az illetőnek, hogy megjegyezze. Nem véletlenül született meg az a szólás: „ismétlés a tudás anyja”.
Az önbecsülés akkor keletkezik, ha a félelmekkel teli helyzeteket meg tudom oldani. Mindenki azt a megbecsülést kapja a másiktól, amit ő önmagának ad. Ha a félelmekkel teli helyzeteket megoldom, akkor abból lesznek a sikerélmények.
Tehát, ha az ellenfél vezet kettő nullra, és a 11 fős csapatból három azt érzi, hogy nem fog menni, akkor a csapat nem hisz maradéktalanul a meccs megfordításában. Ott gyenge pontok keletkeznek, csikorog a gépezet. Mindig hangsúlyozom, a negatív megmérettetés mutatja meg egy adott sportoló vagy csapat valódi mentális erejét. Ha valakit rávezetek arra, hogy mi az ő konfliktusa, az még egyáltalán nem jelenti azt, megoldotta, helyretette, levonta a tanulságokat és újult erővel megy tovább. Ezt rengetegszer szükséges ismételni.
LENKÓ PATRIK
