"Azt mondták, jobbnak látják, ha máshol játszok"
Kezdjük az elején: 2017 nyarán igazoltál a Ferencvároshoz. Miért hagytad el az EL-főtáblán szereplő Vardar Szkopjét egy magyar csapat hívásáért?
– Nehéz időszakot éltünk Vardarban, és Macedóniában nem sokat javult a labdarúgás színvonala. Olyan játékosokkal játszhattam együtt, mint Visar Musliu és Boban Nikolov, akik mostanra már a nagy rivális fehérváriakat erősítik. Éreztük, több van bennünk, szerettük volna kipróbálni magunkat a Bajnokok Ligájában is. Ki akartam törni a skatulyából. Amikor a Ferencváros megkeresése befutott, egyetlen pillanatig sem gondolkodtam a váltáson. Tudtam, egy nagy múltú és nagy tervekkel rendelkező csapathoz fogok kerülni, és a klub elképesztő infrastruktúrával rendelkezik. Csábító volt a karrierem szempontjából, így igent mondtam.
A közvélemény szerint két év alatt sokat tettél azért, hogy a Fradi sikeres legyen, amellyel bajnok is lettél. Nem sajnáltad, hogy ezek után pont kimaradtál az Európa Liga-csoportkörös szereplésből?
– Sajnos be kellett érném azzal, hogy már nyáron is csak nézőként követhettem a csapat csoportkörbe jutását. De így is inkább különleges érzés volt látni, hogy a fiúk ilyen jól teljesítettek az Európa Ligában. Büszke voltam rájuk, amikor magasabb szinten jegyzett együttesekkel is fel tudták venni a versenyt, a CSZKA Moszkva elleni idegenbeli győzelmet nagyon élveztem. A kérdésre a válasz: tavaly ősszel hoztak egy döntést a helyzetemről. A vezetőedző látta, szerinte kikkel lehet sikeres, így ezt el kellett fogadnom. Minden ott kezdődött, hogy két évvel ezelőtt a Liechtenstein elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen térdsérülést szenvedtem. Először két hónapot kellett kihagynom, majd a klubom törökországi edzőtáborában újra megsérültem. Hónapokig húzódott a visszatérésem, sokáig nem játszhattam. Az ügynökömmel együtt beszéltünk a sportigazgatóval, Hajnal Tamással. Az első egyeztetéskor kölcsön akartak adni egy másik klubhoz, mert a sérülésemből visszatérve jobbnak látták, ha ott lendülök újra játékba.
Hat hónapos kihagyás után egy posztrivális is érkezett a csapathoz. Európa-szerte mindenhol kerestünk csapatot, ahová kölcsönbe tudtam volna menni. Hosszas keresés után közölték velünk, hogy szabadon igazolható játékosként távozhatok.
Beszéltem az edzővel, Hajnallal is, és azt mondták, jobbnak látják, ha máshol játszok, ahol több lehetőséget kapok. Ez állt végül a távozásom hátterében.
Szergej Rebrov mit mondott Neked, miért?
– Az esetem speciális volt, hiszen két-három más játékos is volt a posztomon. A sérülésem után lábadoztam, nehéz volt visszaverekedni magam a kezdőbe. Mindent megtettem ennek érdekében, de szerintem akkor dőlhetett el a sorsom, amikor leigazolták Ihnatenkót. Beszéltem az ügynökömmel, Rebrovval is egyeztettünk felnőtt emberek módjára. Elmondta, mik a tervei a csapattal, és velem kapcsolatban nehéz döntést kellett meghoznia.
Ezután a Honvédnál és a Diósgyőrnél is felvetődött a neved. Melyik klub érdeklődött irántad a legkomolyabban?
– Egyedül a Honvéd keresett meg az ügynökömön keresztül, de akkor az ügyben nem történt konkrét előrelépés. Korábban a Lech Poznan is szeretett volna a soraiban tudni, de akkor a Ferencváros még nem engedett el.
"Az edzőm szégyennek nevezett"
Akik követték azóta is a karriered, azt láthatták, hogy gólokat is szereztél Izraelben, ezek után meglepő volt, hogy nagyon rövidre sikerült a kinti karriered, hiszen hét hónap után otthagytad a Hapoel Tel-Avivot. Miért?
– A koronavírus-járvány Izraelben is közbeszólt, így határozatlan ideig szüneteltetik a szezont. Ebben a nehéz időszakban mindenképpen a családommal szerettem volna lenni. A feleségem, Tamara a múlt héten egy csodálatos kisfiúnak, Mateo-nak adott életet. A történtek után beszéltem az edzőmmel és az elnök úrral, akik megértették a kérésemet, közös megegyezéssel szerződést bontottunk, és hazautaztam. Most a család az első, a sport másodlagos. Még úgy is, hogy Macedóniában is kemény korlátozásokat vezettek be. Csak hétfőtől péntekig, délután négy óráig mehetünk ki az otthonunkból. Hétvégén teljes kijárási tilalom van. Ha ezeket megszeged, 2 ezer eurós büntetést is kiszabhatnak a rendőrök.
Izraelben debütálásként gólpasszal nyitottál, decemberben megszerezted az első gólod, amit további öt követett.
– Teljesen más futballkultúrával rendelkező bajnokságba szerződtem. Kezdetben nagyon nehezen boldogultunk a feleségemmel.
A helyiek közül sokan mondták, teljesen normális, ha hallani fogjuk a rakéta és a bombatámadások hangját.
Hamar megszoktuk ezeket a hangokat. Szerencsére az ilyen jellegű támadásoktól messze laktunk, nem zavarta a mindennapjainkat. A bajnokságban az ötödik helyen végeztünk, majd a felsőházi rájátszásban játszottunk volna, a kupában az elődöntőig meneteltünk. Eleinte hitehagyott voltam, hiába tettem a dolgomat, nem akart összejönni a gól. Majd három hónappal azután, hogy kikerültem Izraelbe, fordult a kocka, meglőttem az első gólomat a Hapoel Katamon elleni kupameccsen, ami az önbizalmam szempontjából is jót tett, azt éreztem, hogy “a régi Spirovski visszatért”.
Volt egy emlékezetes eseted, amikor a Maccabi Netanya ellen 4-0-ra elveszített bajnokin 31 perc után lecseréltek. Mi történt pontosan?
– Az edzőm elégedetlen volt a teljesítményemmel.
Bekiabált a pályára, és szégyennek nevezett.
A kispadhoz érve elveszítettem a fejemet, kisebb szóváltásba keveredtünk. Később beláttam a hibámat, bocsánatot kértem a csapattól. Nem úsztam meg büntetés nélkül, 5000 izraeli új sékeles (kb. 460 ezer forintnak megfelelő összeg - a szerk.) pénzbüntetést kaptam. Kemény árat fizettem a heves reakciómért. Onnantól kezdve viszont fontos gólokat lőttem.
Hogyan jellemeznéd az izraeli bajnokságot?
– Sok futás jellemzi, négy-öt együttes van, amely ellen rendkívül nehéz játszani. Sok izraeli válogatott labdarúgó van a ligában, a légiósok többsége a felsőházi csapatokban játszik. Az utolsó helyezett ellen sem lehetsz biztos a dolgodban, mindent meg kell tenned azért, hogy te hagyd el győztesen a pályát. Az izraeli szurkolók élnek-halnak a fociért. Megadják a módját a szurkolásnak, kiváló hangulatot tudnak teremteni. Hazai pályán átlagosan 12 ezren vannak kint a meccsen, míg a Maccabi Tel-Aviv elleni rangadón 33 ezren.
Látsz rá esélyt arra, hogy újra Magyarországon folytasd a karriered?
– Pályafutásom legszebb éveit töltöttem a Ferencvárosnál. Remek játékosokat ismertem meg, akikkel máig tartom a kapcsolatot. Igen, nyíltan mondom, hogy örömmel térnék vissza az NB I-be. A közeli terveimben szerepel, hogy a feleségemmel együtt Magyarországon folytassuk a megkezdett életünket. Egyelőre egyik magyar csapat sem keresett meg, de remélem, ami késik, nem múlik.
LENKÓ PATRIK
