Egyik nagy ellenfele, Détári Lajos a napokban ünnepelte az 55. születésnapját. Beszélt vele a jeles alkalomból?
– Még nem sikerült elérnem, de hamarosan felhívom, és gratulálok a születésnapjához. Hogy őszinte legyek, még egy kicsit mérges is vagyok rá (nevet).
Az 1988-as Német Kupa döntőjében lőtt gólja miatt?
– Ha egy kicsivel előbb észreveszem a labdát, akkor elértem volna, de sajnos nem így történt, és ez már a múlt, ezen nem tudunk változtatni. Hozzá kell tennem, az évek elteltével visszanézve gyönyörű gólt rúgott. Az ominózus döntőt Berlinben játszottuk 76 ezer néző előtt, és akkoriban az Eintracht Frankfurt és a VfL Bochum sem volt kiemelkedő csapat, mégis óriási dolognak számított a Német Kupa fináléjában játszani. Lajos volt a sztár, és gyakorlatilag az ő gólja döntötte el a találkozót.
Korábban azt mondta, nem bánja, hogy a segédedző nagyobb szerepet kap a háttérben. Milyen feladatkörben nyilvánul meg?
– Manapság már nemcsak egy edző van, hanem egy komplett stáb dolgozik a csapat sikeréért, amihez hozzátartozik a napi, kemény munka. Thomas a főnök, mellette ott van Máté Csaba és jómagam, az atlétikai edzőnk, a fizioterapeutánk és a kapusedzőnk. A tudásunk legjavával szolgáljuk a klubot, és szeretnénk minél tökéletesebben végrehajtani azokat a feladatokat, amit Thomas megkövetel tőlünk. Csak akkor működik az egész, ha meg van köztünk az együttműködés és kölcsönösen ismerjük egymást. Ez a sikerünk egyik titka, ami sokat számít egy ilyen kiélezett bajnokságban.
A múlt héten a Ferencváros igazgatóságának elnöke, Dr. Berzeviczi Attila és a csapat jelenlegi játékos-megfigyelője, Vladan Cukic három napot Mendozában, nyolcat pedig Buenos Airesben töltött, ahol különböző játékosokat figyelt meg. Milyen következtetéseket sikerült levonni az elmúlt tizenegy nap történéseiből?
– Úgy volt, hogy én is csatlakozok hozzájuk, de sajnálatos módon nem tudtam velük tartani. Minden egyes apró részletről tájékoztattak, és utánuk én is megnéztem azokat a játékosokat, akiket a figyelmembe ajánlottak. Különböző játékstílussal rendelkező futballisták kerültek elém, akikkel a közeljövőben még fogunk foglalkozni, és lehetséges, hogy még egyszer megtekintjük őket.
Milyen játékosokkal szeretnének erősíteni?
– Pillanatnyilag nehéz helyzetben vagyunk, még nem tudjuk, kik azok, akik az idény végén távoznak, majd ennek függvényében kell meghozni a döntést. Olyan játékosokra lesz szükségünk, akikben van egyfajta plusz, színt tudnak vinni a játékba, és a Fradit egy újabb szintre tudják emelni. Ne feledkezzünk meg arról sem, anyagilag is mérlegelnünk kell a kiválasztás során azt, hogy kit érdemes szerződtetnünk.
Első hallásra nehéz feladatnak tűnik az ilyen labdarúgók felkutatása. Csak tehetséges vagy kiforrott játékosokban gondolkodnak?
– Elsősorban olyan fiatal játékosokat szeretnénk továbbra is megfigyelni, akikben egy egészséges potenciál rejtőzik, és később be tudnak illeszkedni a csapatba. Innentől már egyenes út vezet ahhoz, hogy nálunk tovább fejlődjenek. Természetesen olyan kiforrott futballistára is szükségünk lesz, aki a nemzetközi szinten segítségünkre lehet, és ezáltal továbbjuthatunk a csoportkörbe. Nem tűnik lehetetlen kihívásnak, és az évek múlásával mai napig azt érzem, hogy örömöt okoz a munkám ezen része. Nem múlik el nap, hogy ne érezném a kellő ambíciót egy ilyen különleges feladat elvégzéséhez.
A Figueirensétől Pedroso jelenleg kölcsönben szerepel a Fradiban. Gondolkoznak a megtartásában?
– Hamarosan elkezdődnek azok a megbeszélések, amik ilyenkor a szezon vége felé szoktak lenni, és ebben Pedroso helyzetéről is dönteni fogunk. Konkrétumokkal nem szolgálhatok, de annyit elárulhatok, hogy elégedettek vagyunk a teljesítményével. Voltak nagyon jó meccsei, hiszen egy minőségi játékosról van szó, aki az ittléte alatt sokat fejlődött: fejpárbajokban, egy az egy elleni szituációkban erős, de ha még egy kicsit a támadásokban is fejlődni tudna, akkor lenne az igazi.
Télen a ghánai vonalat erőltették, hiszen Princebell Addico és Adams Abdul Sameed mellett Joseph Paintsilt is tesztelték. Előbbi kettőre nemet mondtak, míg utóbbit sikerült megszerezniük. Mi volt a probléma két jelölttel?
– A gond a rossz időzítésből adódott, ugyanis az afrikai hőséghez képest Magyarországon akkoriban nagyon hideg volt, így nehezen akklimatizálódtak. Mindketten a ghánai akadémiáról érkeztek, azonban Paintsil helyzete más volt, mert már korábbról ismertem. Megmutatta, hogy milyen kvalitásai vannak, és szerencsére meg tudtuk szerezni – igaz csak kölcsönbe - , de mégis nálunk kötött ki, ami előnyünkre vált, rengeteget fejlődött, és ez örömmel tölt el minket.
Tervezik, hogy a jövőben is ellátogatnak Ghánába?
– A jövőben is szeretnénk fenntartani a ghánai vonalat, hiszen számtalan csiszolatlan gyémánt van még Afrikában. Ha valakit huzamosabb ideig tesztelünk, annak megvannak a sajátos okai. Viszont ez nem jelenti azt, hogy néhány próbajáték után már leigazoljuk az adott illetőt.
Miben másabb az afrikai futballrendszer az európaihoz képest?
– Ghána az igazi Nyugat-Afrika, ott még a mai napig a poros utcán, a mezőn játsszák a focit, méghozzá nem is igazi labdával, hanem egy úgynevezett rongylabdával. Büszkén állíthatom, hogy vannak olyan felfedezetlen tehetségek, akiknek megvan az esélyük arra, hogy Európában játszhassanak, ami később életük legnagyobb lehetősége lehet a pályafutásuk szempontjából.
Pár edző említette, hogy a bajnokság végéhez közeledve a csapataik fáradnak. Ön szerint a magyar bajnokság iramát megérzik a játékosok is?
– Nem hiszem, mert ez a munkájuk, és mellette komoly szakmai stáb figyeli a teljesítményüket napról napra. A végső döntéseket mindig a vezetőedzők hozzák meg, és szinte kivétel nélkül hagyatkoznak a segítőik szavára, ugyanis a beléjük fektetett bizalom töretlen.
Úgy tűnik, a Ferencvárosnál is készülnek a nagy generációváltásra. Sikerült ezt véghezvinni ilyen rövid idő alatt?
– Szerencsénk van, hogy a generációváltást – gondolok itt Gera Zoltánra, Hajnal Tamásra és Leandróra – aránylag megoldottuk. Nagy Dominik, Stefan Spirovski, Fernando Gorriarán, Joseph Paintsil jelenthetik a Fradi jövőjét, amivel egy újabb generációt nevelhetünk ki. Sajnos azt még most is tapasztaljuk, hogy a játékunkban van hibaszázalék, és éppen ezért a stabilitáson kell még dolgoznunk a jövőben.
LENKÓ PATRIK
