Holman Dávid mögött – 23 éves kora ellenére is - kalandos életút áll. A Fradi fiataljaként előbb felkerült az első csapathoz, ahol egy idő után rendre a kezdőcsapat tagja volt. Thomas Doll aztán kevesebbet számított rá, kikerült Lengyelországba a Lech Poznanhoz, de a légióskodástól nem azt kapta, amit várt. Debrecenben azonban újra élvezi a futballt, négy góljával a házi góllövőlistát is vezeti, és nagy céloknak sincs híján.

Amikor elsőre hívtalak, csapattársad, Tőzsér Dániel vette fel a telefonodat. Ennyire jóban vagytok?

- Igen, sok időt töltök együtt vele és a családjával. A pályán kívül is sikerült közös nevezőre jutni - mondta a középpályás a csakfoci.hu-nak.

Témában biztos nincs hiány, hiszen mindketten voltatok a Fradi játékosai.

- Ő is szép éveket töltött a Fradiban, sok a közös ismerős onnan is. Mindig van mit fölemlegetni, sokat sztorizgatunk.

És, ami a pályát illeti, hogy érzed magad Debrecenben? Kilenc bajnokin eddig négy gólod van. Elégedett vagy ezzel?

- Elégedettebb lennék, ha csak minden második helyzetemet berúgtam volna, akkor a 9/9 is meglenne, de nem vagyok elégedetlen. Örülök, hogy a sérülések mostanában elkerülnek, és remélem, még jobban kihasználom a lehetőségeimet.

Te is úgy vagy vele, mint a vérbeli csatárok, hogy csak a gólok számítanak?

- Én azért inkább támadó középpályás vagyok, de egy támadónak kutyakötelessége gólokkal hozzájárulni a sikerhez. Bízom benne, hogy nem állok le. A cél az, hogy a 10 gólt meglőjem. Mindig nagy célokat tűzök ki magam elé, remélem, sikerül ezt véghezvinni.

Mennyire nehéz úgy játszani, hogy a csapat idén igen hektikusan szerepel?

- Nehéznek nem mondanám, nagyon jó játékosaink vannak azzal együtt is, hogy több jó labdarúgó elment. Akik azonban jöttek a helyükre, mindegyik megállja a helyét. A hektikusságot annak tudom be, hogy új edző van új felfogással, új edzésmunkával. Ez az, amire a legtöbb játékos nem volt felkészülve, hogy ez így zajlik majd. Most már azonban mindenben fejődő tendenciát mutatunk, és ha így folytatjuk, szép jövő áll előttünk. Az azonban biztos, hogy kelleni fog még a tavaszi alapozás, utána leszünk az a Debrecen, amit mindenki vár tőlünk.

Mire gondolsz pontosan, amikor azt mondod, hogy erre a munkára nem volt felkészülve a csapat? Miben akar mást játszatni Leonel Pontes, mint a korábbi edzőid?

- Az a stílus, amit játszat velünk az edzőnk, az Magyarországon ismeretlen. Ennek az alapjai mind olyan dolgok, amelyek Portugáliában minimumnak számítanak, de itthon még nincsenek meg. Ez a csapatnak csak a hasznára válik. Ha az utasításokat betartjuk, és mindenki egészséges marad, sikeresek leszünk.

Milyen edző egyébként Leonel Pontes? Inkább a csendesebb vagy a hevesebb természetű?

- Egyáltalán nem agresszív, inkább játékospárti. Bármi történik, nem azt látjuk, hogy másra mutogatna. Próbálja az elképzeléseit ránk erőltetni. Ez nemcsak rajta múlik, hanem persze a játékosokon is. Nagyon pozitív személyiség. Én is nagyon sokat beszélgetek vele. Próbál segíteni, hogy ne csak a magyar futballt, hanem a nemzetközit is belém sulykolja, ami eddig esetleg nem volt meg. Örülök, hogy bízik és sokat lát bennem.

Bár még csak 23 éves vagy, már fordult veled néhányat a világ. Voltál a Fradi kezdőjében, aztán kiigazoltál Lengyelországba, majd Debrecenbe szerződtél. Nem volt nehéz megélni ezt a sok változást?

- Nem érintett rosszul. Ami az elmúlt két évben történt, minden szempontból tanulságosnak tartom. Voltak nehéz időszakok, de a családom és a barátnőm mindig mellettem volt. Folyamatosan támogattak, és most úgy érzem, jó helyen vagyok. Ami rossz dolog történt a múltban, az elmúlt, erősödtem, tanultam belőlük. Újult erővel próbálom bebizonyítani, hogy rátermett vagyok arra, hogy visszakerüljek külföldre vagy a válogatottba.

Nagyon vallásos ember vagy. Ez számított a nehéz időszakokban?

- A legtöbb vallásos embernek fontos, hogy ilyenkor valamibe kapaszkodjon, és bízzon. Ez nekem is sokat segített. De volt már ennél sokkal nehezebb évem. 17 évesen például még csak a megye II-ben futballoztam. Az élet tehát előre felkészített ezekre. Nem mondanám, hogy rosszul viseltem. Leginkább az igazságtalan dolgokat tudja az ember nehezen elviselni. Aztán másoknak úgy tűnik, hogy magyarázkodik az illető, én mondjuk, nem vagyok az a magyarázkodós típus. Csak csinálom a dolgomat.

Mi a legfőbb tanulság, amit levontál a lengyel időszakból?

- Az, hogy az ember bármilyen nehéz időszakban van, sosem szabad feladnia, vagy azon gondolkoznia, hogy a könnyebb utat válassza. Én sem voltam soha így ezzel. Próbáltam minden nap bizonyítani, hellyel-közzel, de ugyebár ez nem sikerült.  

És a Fradiban töltött időből mit tanultál? Korábban elmondtad, hogy nem volt jó a viszonyod Thomas Dollal. Mi volt ennek az oka? Van olyan, hogy egy játékos és egy edző egyszerűen ennyire nem tud kijönni egymással?

- Nálam sokkal nagyobb neveknél is láttunk már olyat, hogy nem értették meg magukat az edzőjükkel. Minden embernek van elképzelése a futballról. Igaz, a játékosoknak muszáj alkalmazkodniuk, amennyire megy. Ez a kapcsolat nem passzolt igazából, más elképzelésünk volt. Nem akarok senkit ledegradálni, sem magamat felmagasztalni. Így alakult… Nagyon jó helyre kerültem, ahol boldog vagyok, bíznak bennem és megkapok mindent. 

Ha tehetnéd, alakítanál bármit másképp a karriereden? Bántál meg valamit?

- Nem. Ha újrakezdeném, ugyanígy csinálnék mindent. Ha hibázok, azt elismerem, sőt, az a srác vagyok, aki őszintén odaáll a másik elé, és elmondja ezt. Nem érzem, hogy bármit másképp kellett volna csinálnom. Így alakult az életem, nem panaszkodhatok. Csinálom a dolgomat, aztán az élet majd mindent visszaigazol.

Említetted, hogy célod a magyar válogatottság. Mennyire érzed most ennek realitását? Bernd Storck úgy tűnik, sokakat kipróbál a nemzeti csapatnál.

- Igen, folyamatosan próbálja az új fiatalokat. Nem érzem magamtól távolinak, hogy egyszer majd ott legyek. Valami oknál fogva még nem hívtam fel a figyelmét a szövetségi kapitánynak. Persze minden játékosnak az az álma, hogy a címeres mezt magára öltse, én is így vagyok ezzel, nap, mint nap ezért edzek.

És a külföldi karrier mennyire van ott a fejedben? Lengyelország vagy bármely másik olyan bajnokság, ahol tovább tudnál fejlődni?

- Lengyelországba nem jó szájízzel mennék vissza, nem is tervezem, hogy odamenjek. Persze egy játékos soha ne mondja, hogy soha. Meglátjuk, hova sodor az élet. Jó így elmondva, hogy szeretnék külföldön játszani, nyilván minden játékos szeretne. Most az a legfontosabb, hogy itt Debrecenben jó teljesítményt nyújtsak, ennek köszönhetően pedig egy olyan klub vigyen el, ahová úgy mehetek, hogy igazán megérdemlem. Aztán majd meglátjuk, hogy ki az, akinek olyan elképzelései vannak, amibe én belepasszolok.

Budai László