A Football Forum Hungary szakmai konferenciájának egyik témája a hazai klubmenedzselés volt, a témában Dragóner Attila - televíziós szakértő, korábbi sportigazgató - kérdezte Polyák Balázst, az MTK Budapest klubmenedzserét, Sallói Istvánt (a ZTE sportigazgatója) és a Kisvárda sportigazgató-edzőjét, Révész Attilát is.

A hazai sportvezetők részvételével zajló kerekasztal-beszélgetés első témája a sportigazgatói feladatkör meghatározása volt, pontosabban az, hogy mi is a szerepe egy sportigazgatónak.

- A sportigazgató feladata alapvetően összefogni az egész klubot szakmailag, a munkának pedig kiemelt része a tulajdonossal való kapcsolattartás, és legfőképpen annak a stratégiának a megvalósítása, amit ő elképzel - mondta minderről Polyák Balázs.

Révész Attila úgy vélte, jelenleg ez az egyik olyan terület a magyar futballban, ami leginkább fejlesztésre szorul. Szerinte a sportigazgató a klub motorja. A Kisvárda esetében ugyanis a sportigazgató szerepe a klubmodell kialakítása, a klub életben tartása és a pénzügyi ellenőrzés is, hiszen ebben a pozícióban úgy kell például a játékoskeret kialakítását végezni, hogy a pénzügyi egyensúly megmaradjon - a szakmai stílusnak és a pénzügyi lehetőségeknek ugyanis találkozniuk kell.

A ZTE képviseletében Sallói István elmondta, hogy minden klubnál picit más a tartalma ennek a pozíciónak. Mivel például Zalaegerszegen nincs kiemelt akadémia, ezért az utánpótlásba is bele kell folynia annak, aki ebben a pozícióban dolgozik, de a legfőbb feladatának a játékoskeret kialakítását nevezte meg, amihez hozzátartozik az értékek megtalálása és a játékos felépítése. Hozzátette, hogy náluk bizonyos szempontból mellérendeltségi viszonyban dolgozik a sportigazgató és a vezetőedző.

Az edzőválasztásban az MTK a pozitív példa

A következő téma a megfelelő edző kiválasztása volt a klubnál, ebben a többi klub is példaként említette meg az MTK Budapestet.

- Az az ideális, amikor a játékoskerethez választunk edzőt – mondta Révész. – Az MTK például egy olyan klub, ahol ez nagyon jól működik, mert van egy kialakult stílusa a klubnak, és ahhoz találtak házon belül egy megfelelő szakembert - ez követendő lehet mindenkinek. Nem egyszerű egyébként jó edzőt találni, mert rengeteg szabályozás van jelenleg a magyar futballban - ilyen a magyar játékosok aránya, a fiatalok száma -, és az edzőnek ezek betartásában partnernek kell lennie.

Polyák Balázs hosszabban beszélt erről a témáról a kék-fehér klub kapcsán.

- Zakor Sándor tulajdonos és Selei András klubigazgató döntésével összhangban ez a kérdés nálunk új irányt vett, a korábbi időszak ugyanis tanulópénz volt. Én 15 éve vagyok az MTK-nál, 6 éve a felnőtt csapat közelében, különböző pozíciókban. Az a tapasztalatom, hogy nem jó és rossz edző létezik, hanem megfelelő. Horváth Dávid ilyen. A korábban nálunk dolgozó Bognár György vagy Márton Gábor is jó edzőnek számít, de valamiért nem az MTK profiljába illő szakemberek voltak abban az időszakban. Olyan edzőt kell kinevezni, aki a mi stratégiánkhoz, filozófiánkhoz megfelelő, hiszen az MTK-nál nem az edzőnek kell megszabnia az irányt. Az MTK egy olyan klub, ahol a játékosok zöme egészen kis korától kezdve más metóduson, más ingereken megy át, és egy olyan szakemberrel, aki ezen a rendszeren ugyanúgy átment, aki ennek szinte minden részét megtapasztalta, könnyebb lehet a közös munka.

Sallói István egyébként arról beszélt, hogy mennyire jó választásnak gondolta Ricardo Moniz kinevezését korábban Zalaegerszegen, aki ráadásul pont akkor lett vezetőedző, amikor a kérdező Dragóner Attila volt a sportigazgató a klubnál.

- Alapvetően magyar edzőkben gondolkodunk a klubnál, hiszen a magyar játékosok szerepeltetését preferáljuk. Amikor a ZTE hat éve feljutott az NB I-be, akkor próbáltunk komolyabb pénzért válogatott játékosokat igazolni, akik jó teljesítményt nyújtottak, bennmaradtunk, viszont közben nőttek az igényeik, aztán távoztak a klubtól. Akkor váltottunk stratégiát, és a sikeréhes játékosokat keressük, és nem a pénz miatt választanak minket. Ehhez a kerethez kell megtalálnunk a megfelelő edzőt. Ilyen volt például Ricardo Moniz, aki még Dragóner Attila ideje alatt került Egerszegre. Tudomásom szerint tőle hangzott el az a mondat, amit magyar edzőtől még nem igen hallottam: "ha nem tudsz senkit igazolni, akkor megoldom ezekkel a fiatal játékosokkal". Nekem az a tapasztalatom, hogy a fiatalok helyzetét ezt az előzetes megbeszélések során elfogadják a magyar edzők, talán még hisznek is benne, tudják, mivel jár ez, idővel aztán jönnek a kérdések, kifogások: miért nem igazolunk rutinos vagy válogatott játékosokat? Könnyű ugyanis papíron a megfelelő profilt felállítani, a valóságban mégis nehéz megvalósítani. Mert aztán jön a mindent felülíró szabály: bent kell maradni, és úgy, hogy a különböző előírásoknak is megfeleljünk. Egyetértek Polyák Balázzsal abban, hogy a megfelelő edző kell egy klubhoz. Gratulálok az MTK vezetésének, amiért ki tudtak nevelni maguknak egy megfelelő vezetőedzőt a saját projektjükhöz, és így ki tudtak maradni az edzőkeringőből!

Hogyan tudna több pénzért játékost eladni az NB I?

Dragóner ezt követően a játékospolitikára, a játékosértékesítésre tért rá.

- Az, hogy mennyi pénzt hozunk be ebből, attól függ, mi a tulajdonos elvárása. Mi viszonylag agresszív és intenzív játékospolitikát folytatunk - de főleg utánpótlás fronton, nagy erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy minél többen minél előbb a mi akadémiánkra kerüljenek. Nekik akkor vagyunk vonzóak, ha be tudnak kerülni a felnőtt profi fociba és tőlünk tovább tudnak lépni, nálunk magasabb szintre - fejtette ki Polyák Balázs. - A klub oldaláról annyit tudunk tenni, hogy felépítjük, betesszük a játékost, hogy rajtunk át eljut a profi szintig, de ahhoz, hogy nemzetközi átigazolási piacon is számottevőbbek legyünk, kellene a még erősebb ügynöki munka. Ez nem csak jó és rossz játékos kérdése, mert meg kell teremteni azt a környezetet, ahol kapósabbá válhatnak a legjobbjaink. Érdekes egyébként ez a kérdés, mert volt egy szezonunk, amikor nagyobbat álmodva a jelenleginél lényegesen több légiós volt a keretünkben. Sajnos végül kiestünk, a játékos értékesítést tekintve viszont az volt legsikeres idényünk az elmúlt évekből. De a futball nem pénzről, hanem az eredményekről szól. A piaci alapú futball egy jól hangzó kifejezés, de a legtöbb helyen ez nem arról szól, hogy a tulajdonosok ezen nyerni akarnak és tudnak. A futball világában általában csak pénzt lehet veszíteni, jó esetben ki lehet hozni a működést nullára. Általában minél nagyobb egy klub, lásd mondjuk PSG, annál nagyobbat lehet bukni pénzügyileg, és a működés attól függ, a tulajdonos mekkora önrészt vállal ebben. Az MTK esetében azon dolgozunk, hogy a tulajdonosnak a lehető legkevesebbet kelljen betennie annak érdekében, hogy a klub rentábilis legyen.

Révész Attila úgy fogalmazott, hogy a játékos értékesítéseik döntő részét ők maguk intézték, és fájlalja, hogy tapasztalatai szerint Szlovákiából is könnyebb játékost értékesíteni külföldre, mint az NB I-ból.

A ZTE sportigazgatója viszont leszögezte, a hazai ügynökök szerepe nélkülözhetetlen idehaza játékospolitikában.

-. Nálunk a költségvetés 30-40%-a hiányzik, ezt a tulajdonosnak kell betennie vagy játékost kell értékesíteni. A keretet és az igazolásainkat is éppen ezért úgy tervezzük, hogy legyen 6-8 piacképes játékosunk. Egy év után kiderült számunkra az élvonalbeli visszajutás után, hogy transzferklub leszünk - ez a tulajdonosunk elvárása. Mi ebben erőteljesen támaszkodunk a hazai ügynökökre, ők rendelkeznek a legtöbb információval. Ha egy hazai öltözőben egy edző össze veszik egy játékossal, lehet, egy ügynök előbb tud erről, mint az adott klub vezetője, és ezzel máris megteremti a lehetőségét annak, hogy amennyiben nekünk érdekes az a játékos, akkor megpróbáljuk leigazolni. Ami a környezet megteremtését illeti: a délszlávok kapcsolati hálója valóban irigylésre méltó, de óriási különbség, hogy amíg ők már korán kimentek Nyugatra és kint is maradtak, komoly pozíciókba kerültek, addig Magyarországról kevés olyan emberünk van, aki külföldön futballozott, dolgozott, ott is maradt és aztán innen visz külföldre magyar játékosokat. A kint dolgozó top klubos edzőink - Dárdai, Lőw, Szabics - sem vittek maguk mellé játékost Magyarországról, a délszlávoknál viszont ez valóban jobban működik, ők kevésbé szégyenlősek ezen a téren - az ex-jugó országok a futball legnagyobb exportőrei Brazília után.