Bernd Storck némileg meglepőt húzott azzal, hogy két csatárral, 4-4-1-1-es, illetve 4-4-2-s felállásra váltva játszatta a magyar válogatottat Lettországban az első félidőben, lehetőséget adva Szalai Ádám mellett Nikolics Nemanjának is. Eközben a német kapitány eddigi alapembere, Kleinheisler László a kispadon ült.
- Nikolics beállítása jó döntés volt. Igaz, nem sokat volt nála a labda, nem sokat avatkozott játékba, de mivel gólpasszt adott Gyurcsónak egy szép csel után, mondhatjuk, hogy hatékonyan futballozott és a legfontosabb dolgot meg is tette a pályán azzal, hogy hozzájárult a vezető gólhoz – mondta az olasz.

Ennek ellenére Storck a szünetben úgy döntött, változtat és lehozta a Legia Varsó támadóját, Kleinheislert pedig a padról – a megszokott módon – Szalai, illetve a szélsők mögé vezényelte, visszaálltunk tehát a korábban általában alkalmazott 4-2-3-1-re.
- Kleinheisler aktívabb volt Nikolicsnál, sok akcióban benne volt, mégsem lehet azt mondani, hogy ő futballozott jobban, mivel igazából nem lehet összehasonlítani kettejük játékát és feladatait. Egyértelműnek tűnik, hogy Storck nem is kritikaként változtatott, nem valószínű, hogy elégedetlen lett volna Nikoliccsal, a döntésnek – bármennyire is váratlanul jött talán – biztosan taktikai okai voltak, masszívabbá akarta tenni a középpályát a kapitány, aki valami mást akarhatott látni a pályán az első félidőhöz képest. Összességében Nikolics és Kleinheisler játéka is pozitív volt.

Jobban fekszik a magyar csapatnak a három belső középpályás

A Gera-Nagy-Kleinheisler hármas újbóli összeállása után a gólszerző Szalai sokkal gólveszélyesebbnek tűnt egyedüli csatárként.
- Szalai játéka nagyban függ a középpálya támogatásától, neki annál több labdát kell kapnia, mint kapott a szünet előtt. Mindig ennek a függvénye a játéka elsősorban. Amikor Kleinheisler beállításával a középpályássor felduzzadt, létszámban a lettek fölé tudott nőni a magyar csapat a pálya közepén, és ezzel megerősödött Szalai támogatása is, így pedig az ő játéka is feljavult. A mai fociban egyébként is a középpálya játéka a legfontosabb, a legmeghatározóbb. A három középső középpályással (Gera, Nagy Ádám, Kleinheisler) történő futball jobban fekszik a magyar válogatottnak, több labdaszerzése van így, a csapat játékában jobban egyensúlyba kerül a támadás és a védekezés. Szerintem összességében az a jó út a magyar válogatott előtt, ha egy plusz középpályással kezd, utána, a meccs előrehaladtával viszont érdemes lehet váltani, nyilván múlik mindez az ellenfélen és az eredményen is, a felállás változhat akár 4-4-2-re vagy akár 4-2-4-re is. Portugália ellen viszont nyilván nem lehet majd Szalai és Nikolics is egyszerre a pályán.

A védelemben meghúzott változtatások kapcsán Rossi ugyancsak pozitívan értékelt, igaz, picit meg is „feddte” a hátsó embereket.
- Korhut beállítása jól sült el, de ezt is vártam, szerintem ő a legjobb balhátvéd Magyarországon, Kádár mellett persze, a középen is remek játékra képes Kádárnál viszont szerintem azért „természetesebb” ezen a poszton, és remek a bal lába is. Bese fiatal, másodszor játszott csak a válogatottban és először kezdőként, 90 percet, de gyorsan kiderült, hogy nagyon jó fizikai állapotban van, ráadásul gyors, fejjátékban is erős, mellette robbanékony, úgyhogy övé a jövő, de lépésről lépésre kell haladnia. Ami a magyar válogatott lettországi védekezését illeti, összességében nem volt gond, de akadt 2-3 olyan szituáció, amikor felesleges kockázatot vállaltak Guzmicsék, az ellenfél pedig talált teret és időt, így leindították őket, és komoly helyzeteik voltak a hazaiaknak. Ekkor Gulácsi bravúrjaira volt szükség, szerencsére kitűnően védett a kapus.

Dzsudzsák akkor él, ha szabad kezet kap

Amíg a csapatba állított visszatérő, Gyurcsó Ádám remek meccset játszott, és nyerőember lett, addig a csapatkapitány, Dzsudzsák Balázs halványabbnak tűnt a kritikák szerint a jobb oldalon. Nem osztja ezt szakértőnk, aki szabad(abb) kezet adna neki a pályán.
- Gyurcsó nagyon jó formában játszott, gólt szerzett, remek döntés volt a beállítása. Dzsudzsák egy nagyon tehetséges futballista, aki több poszton is kiemelkedő teljesítményre képes. Neki igazán szabad szerepkörben kell ahhoz futballoznia, hogy kiteljesedjen, a többieknek pedig picit „alá” kell játszaniuk, igazából rá kell bízni, hol és hogyan akar futballozni, hol érzi magát a legjobban. Kiemelkedő a pontrúgásokban, cselezni is képes, az utolsó passzai is sokszor ülnek, persze neki is vannak jobban és rosszabbul sikerülő meccsei, de gyengén szerintem most sem futballozott.

A középpályán ismét rengeteget dolgozó Nagy Ádámra a Serie A máris jó hatással van az olasz mester szerint.
- Nagy Ádám minden csapatában az egyik leghasznosabb játékos, rengeteg labdát szerez, gyors, és hatalmas munkát végez a pályán. Volt szerencsém látni több meccsét is Olaszországban, Bolognában is ugyanazt a feladatot látja el, mint a válogatottban. Az olasz bajnokságban még több tapasztalatot, tudást és karaktert pakolhat magára, meg fog látszódni a fejlődésén a magyar NB I-nél nyilván sokkal erősebb Serie A hatása.

A lett helyzetek csak epizódok voltak a történetben

Összességében a Honvéd szakvezetője a rigai találkozót is pozitívan értékelte, de ő is elismerte, eddigi selejtezőink közül nem most játszott a legjobban a nemzeti csapat.
- A győzelem volt a legfontosabb, és összességében nagy is volt a különbség a két csapat között, persze hozzátéve azt is, hogy Lettország a csoport leggyengébb csapata Andorra mellett. Az említett 2-3 kockázatos helyzet ellenére sokkal jobb volt a magyar válogatott, teljesen megérdemelten győzött, az említett helyzetek csak epizódok voltak a történetben, az összkép alapján 2-0-nál nagyobb különbséggel is győzhetett volna akár a magyar csapat. A három eddigi vb-selejtezőt tekintve egyértelmű, hogy a Feröer elleni sikerült a legrosszabbul a játékot tekintve, a Svájc elleni vesztes meccs pedig a legjobban. Lettország ellen igazából nem játszott jól és rosszul sem a magyar válogatott, de mint mondtam, a lényeg a pontokon van, ha egy selejtezősorozatban nem jutsz ki a végén, akkor igazából nem voltál túl sikeres, hiába játszol jól vagy rosszul, valójában csak az eredmények számítanak.

Rossi a svájciak és a lettek elleni októberi meccsek legjobbjait is megnevezte.
- Nálam Szalai Ádám volt a legjobb az eredményessége miatt, mellette Dzsudzsák és Gera játéka emelkedett ki véleményem szerint, de Gulácsi is dicsérhető, főleg a lettországi meccs miatt – tette hozzá.

Dudás Gábor