Stieber Zoltán:

Volt egy kis időm átgondolni, hogy hogyan legyen a befejezés, hogy hogyan csináljam. Azt gondolom, hogy ennél jobban nem sikerülhetett volna, ez egy csodálatos dolog, erről álmodtam gyerekkorom óta, most pedig valóra vált. Annak is nagyon örültem, hogy bekerültem a keretbe, ez pedig egészen fantasztikus. Végig jól játszottunk, és megérdemeltük a sikert.

Kádár Tamás:

Az egész felkészülés során azt gyakoroltuk, hogy hátulról hogyan hozzuk ki a labdát, hogy ne felíveljük egyből a Gabitól, hanem széthúzzuk az ellenfelet, és ezáltal megnyissuk a területeket, és hozzuk ki szépen a labdát. Most már az önbizalmunk is a helyén. Már az előző meccseken is próbáltuk ezt játszani, a németek ellen is lehetett látni. A többiekkel is azt beszéltük a meccs előtt, hogy ha megszerezzük a vezetést, akkor nem állunk vissza, hanem ugyanúgy próbálunk presszingelni. A lábam nincs túl jól, most már mind a két bokám fáj. Szerencsére most nem a bal lábamat rúgták meg. Még a meccs előtt is kérdéses volt, hogy tudok-e játszani, de mindig azon voltam, hogy a válogatottért bármit, bármikor, sérüléstől függetlenül. Nagy munka volt amögött, hogy pályára tudjak lépni. A végén igazából nem is tudtam, hogy kiállították az ellenfél játékosát, csak a meccs végén mesélték, hogy mi történt.

Németh Krisztián:

Nagyon keményen dolgoztunk az ausztriai edzőtáborban, érezni lehetett, hogy nagyon együtt van a csapat. Bíztunk a sikerben, és abban, hogy esetleg sikerül győzelemmel rajtolni, szerencsére ez be is jött. Mindenki jól játszott, úgy érzem, hogy közel lehet a továbbjutás. Izland ellen is ilyen teljesítmény kell mindenkitől.