Mennyit ér a magyar bajnoki cím, ha a válogatott kispadjáról van szó? A csakfoci.hu az elmúlt bő harminc évet vette górcső alá, kezdve az 1986-os, utolsó világbajnoki szereplésünket jelentő esztendővel, és azt megvizsgálva, hány olyan, az NB I-ben aranyérmet nyert szakember van, akinek nem adatott meg, hogy szövetségi kapitány is legyen, vagy épp eljutott odáig, hogy a legnagyobb presztízsű edzői állás az övé legyen a magyar labdarúgásban.

Pintér Attila 2013-as kinevezése egyfajta mérföldkő is volt a magyar válogatottnál, hiszen ekkor "a debreceni vonal" (Supka Attila, Herczeg András, Kondás Elemér) kivételével a közelmúlt összes még aktív, magyar bajnok edzőjéből szövetségi kapitány lett. Ez a sorozat a következő három, az NB I-ben révbe érő külföldi szakembernél (Joan Carrillo, Thomas Doll, Marko Nikolic) már (még?) nem folytatódott,

Mindeközben négy olyan kapitány is ült hosszabb-rövidebb a kispadon (Dárdai Pál, Bernd Storck, Szélesi Zoltán és Georges Leekens), akik itthon nem voltak bajnokok, sőt, vezetőedzőként nem is dolgoztak az NB I-ben. Igaz, Leekens belga aranyérmes volt - még 1990-ben...

"Bajnoki cím? Sokkal fontosabb a személyiség, a hozzáállás, a felkészültség"

Várhidi Péter 2006-ban - előbb megbízott, majd véglegesített szövetségi kapitányként - eljutott a válogatott élére, egy, az Újpesttel szerzett (a máig utolsó elsősége a klubnak 1998-ból) aranyéremmel a tarsolyában. Mégsem gondolja úgy, hogy járhatóbb út feltétlenül, ha olyan edző kerül a nemzeti csapat kispadjára, aki már a hazai élvonalban is a csúcsra ért.

Az mindig egy picit szerencse is, hogy olyan helyre kerüljön egy edző, ahol lehetősége is van bajnokságot nyerni. A Fradi, a Honvéd, vagy az Újpest edzője például nem lesz bárki, de végezhet olyan munkát bárhol, ami után komoly megbízatást kaphat. Azt, hogy például Debrecenből miért nem lett egyik sikeres edző sem szövetségi kapitány, azt nehéz megmondani. A mindenkori MLSZ-vezetés, elnökség döntése a kapitány kinevezése, de hogy kiről, milyen szempontok alapján döntöttek, döntenek, nem tudom. Talán lehetett egy szempont, hogy Herczeg András vagy Kondás Elemér máshol nem igazán dolgozott, a saját közegében volt sikeres. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem voltak jó edzők, csak nem volt talán abban az időszakban akkora elismerése a szövetségnél a sikereiknek. Pedig azért bajnokságot meg kell nyerni, az hosszú távú munka, le kell játszani harminc vagy több mérkőzést, folyamatosan a topon kell lenni. Talán több csapatnál kellett volna eredményt elérniük, hogy higgyenek bennük.

Várhidi saját példáját abból a szempontból speciálisnak tartja, hogy hosszabb idő, mintegy nyolc év telt el, míg megkapta a lehetőséget a nemzeti csapatnál is a bajnoki címe után.

- Nagyon fiatalon, 40 évesen lettem az újpesti bajnokcsapat edzője, utána azért dolgoztam sikeresen a Videotonnál és Nyíregyházán is, majd elkerültem szövetségi edzőként az utánpótlás-csapatokhoz. Akkoriban párban dolgoztak az edzők, én Theodoru Vaszilisszel vittem külön-külön, de mégis együtt a két korosztályt. Amikor a Bozsik-Détári páros távozott az A-csapattól, először egy meccsre kértek fel,  miután az U19-es válogatottal voltunk kint Cipruson, és megnyertünk háromból három meccset, bekerülve az elitkörbe. Ennek köszönhettem inkább a kinevezésemet, mintsem annak, hogy előtte mit csináltam évekig. De persze nyilván tudták, ki és milyen edző vagyok, illetve honnan jövök. 

Ehhez képest Rossi viszonylag friss sikereket ért el, mielőtt kinevezték volna, hiszen 2017-ben nyert bajnokságot a Honvéddal. Várhidi szerint ugyanakkor nem csak emiatt eshetett rá a választás.

Rossi már 2017 előtt is jól dolgozott a Honvéddal, következetes és aprólékos edzőként ismertük meg, akinek a csapatai mindig szervezetten dolgoznak. Az más kérdés, hogy a szövetségi kapitányi és klubedzői munkát nem is lehet összehasonlítani. Nem is minden edző dolgozna szerintem szívesen kapitányként, mert nem dolgozik együtt a csapattal, csak mondjuk három napot, egy-egy alakalommal. És nem is mindenkinek alkalmas a személyisége arra, hogy kapitány legyen. 

"Lehet, hogy ha közelebb lakunk a fővároshoz..."

- Mert egyszer sem kerestek meg - mondta arra a kérdésre honlapunknak, hogy miért nem lett belőle a nemzeti csapat trénere. - Lehet, hogy ha közelebb lakunk a fővároshoz, nagyobb sanszunk lett volna...pedig úgy gondolom, ezek a számok magukért beszéltek mind Herczeg András, mind Supka Attila, mind az én esetemben is, és ugye voltak ott még kupasikerek is a bajnoki címek mellett - mondta Kondás honlapunk megkeresésére.

A DVSC-vel veretlenül is bajnoki címet nyert tréner abszolút pozitívnak tartja, hogy Rossira esett tavaly nyáron az MLSZ választása, az olasz tréner ugyanis az NB I-ben is bizonyított már.

- Annak örültem, hogy Marco Rossi került a válogatott kispadjára, ő azért hosszabb ideig a magyar bajnokságban dolgozott és bizonyított is. Pedig nyilván nem volt egyszerű dolga, úgy tudott jó csapatot csinálni Kispesten, hogy az utánpótlásból is erősen merítenie kellett, mégis eredményes munkát tudott végezni. Ismeri a magyar mezőnyt, a magyar futballt, ami nyilván egy kapitány kinevezésénél előnyt jelent, sokkal jobb, mintha valaki csak belecsöppen és próbál valamit kialakítani. Rossi bárkihez hozzá tud nyúlni, jól ismeri a külföldön játszó futballistákat is, akiknek egy része nemrég még szintén az NB I-ben játszott - tette hozzá Kondás.

DUDÁS GÁBOR