Georges Leekens első találkozója szövetségi kapitányként egyben az első találkozása is volt a belga trénernek a magyar szurkolótáborral. A Groupama Arénában a kapitány rögtön szembesülhetett a közönség, a gyengébben sikerült 2017-es év miatt is erősen véges türelmével.
Miután a vendégek Murtazajev és Zainutdinov góljával már a 10. percben 2-0-ra vezettek, nem sokkal később felhangzott az első kritikus rigmus, méghozzá a legkeményebb fajtából („K.. gyenge!”). A hasonlóan gyenge folytatás először a 21. percben generált egy „Ébresztő!”-t (nem sokkal Szalai szépítése előtt), de igazán az első félidő ráadása hozta a leginkább sokatmondó sort a nézőtéren: „Hol a szívetek?”.
A drukkerek a második félidőben ennél is kritikusabban viselkedtek a lelátón, hiszen az egyébként sem kiugró nézőszám egyre csökkenni látszott, azok pedig, akik a stadionban maradtak, jobbára a legegyértelműbb kritikával illették a csapatot: közönyös csöndben maradtak.
Kivételt jelentett a 60. és 61. perc, előbbiben a magyar-lengyel barátság napjának tisztelegve a „Polska, Polska” rigmus hallatszott, egy perccel később pedig ismét megdörrent a „Hol a szívetek?”.
A találkozó lefújása után a válogatott játékosai előbb füttyszó kíséretében az öltöző felé indultak, de aztán Dzsudzsák Balázs csapatkapitány vezényszavára a „B-középhez” sétáltak és megtapsolták a maroknyi drukkert, aki még a szektorban maradt.
George Leekens a meccs után röviden maga is érintette a szurkolói reakciókat:
Nem nagyon értem a magyar nyelvet, de azt nagyjából sejtettem, mit kiabálnak a szurkolók…
