Szurkolótársaink!

Szeretnénk pár sorban reagálni az elmúlt napok történéseire. 600 társunkkal utaztunk el Andorrába, hogy győzelemhez segítsük a csapatot, remélve, sikerül kikerülni a hullámvölgyből. Nem szeretnénk a szakmai részbe beleszólni, de nem túl jó előjelekkel vártuk a mérkőzést, tekintve, hogy november óta zsinórban 3 vereséget szenvedtünk és különböző okokból több kulcsjátékost nélkülözni kellett.

Ami viszont Andorrában fogadott minket, arra nincs magyarázat. Lélektelen, címeres mezhez méltatlan hozzáállás, több játékostól. Magyar szurkolónak lenni a lelátón mindennapos küzdelem az árral szemben és amikor azt látjuk, hogy több ezer kilométer leutazása után egyesek csak a szerelést küldik ki a pályára a helyi amatőrök ellen, az elfogadhatatlan számunkra.

Sok találgatást és érdekes teóriát olvastunk, hogy mi történt a lefújás után. A játékosok nem érdemelték meg a válogatott mezét, ezért levetettük velük azt. Nem azért tettük ezt, hogy ereklyéket gyűjtsünk, hanem azért, mert ilyen lélektelen hozzáállással egyszerűen senki sem érdemli meg, hogy magára öltse a Nemzeti Tizenegy dresszét.

Ha 10-en vagyunk a lelátón, ha 20.000-en, soha többet ilyet! Volt olyan, egyébként 16 éves játékosunk (Szoboszlai Dominik), aki annak ellenére hogy egy percet sem töltött a pályán, kidobta a mezét. Neki azt kívánjuk, hogy ne csak a válogatott tehetsége, hanem a jövő meghatározó labdarúgója legyen!

A játékosok nagyon jól tudják, hogy akkor is mellettük állunk, amikor már senkire sem számíthatnak és nekünk szurkolóknak fáj a legjobban, hogy az Eb eufória után 1 évvel ide jutottunk.

Végezetül Grosics Gyula örök igazsága:

„A játékosok még véletlenül se higgyék azt, hogy ők tisztelik meg a közönséget, hanem éppen fordítva. A játékos érezze magát megtisztelve, hogy egy nemzet színeit képviselheti a nagyvilágban.”