"NB I-es és NB II-es klubnál is jelölt voltam"

Miért választotta Japánt? Önkéntes száműzetés egy távoli országba?

- Nem, nem, nincs ilyenről szó. A klub új vezetőedzője, az angol Gary White keresett meg, ő hívott ide. A Verdy az egyik legeredményesebb japán klub, nagy hagyományokkal, komoly szurkolótáborral. Azonban az utóbbi hét évben a másodosztályban játszanak, de a cél az, hogy ismét az élvonal tagja legyen a csapat. Az ajánlat jó és érdekes volt, tetszett, hogy egy új kultúrát ismerhetek meg, ráadásul sok fiatal játékossal dolgozhatom itt is. Ugyan szerettem volna Magyarországon vagy akár Németországban folytatni az edzői pályámat, voltak is megkereséseim, de végül úgy alakult, hogy nem engem választottak. Egy plusz egy évre írtam alá végül Japánban - mondta a nagymúltú, de jelenleg másodosztályú Verdy Tokiónál történt másodedzői kinevezéséről Michael Boris a csakfoci.hu-nak.

Milyen ajánlatai voltak itthonról?

- Egy első- és egy másodosztályú klubnál is jelölt voltam, felmerült a nevem, tárgyaltunk is, de végül nem én lettem a befutó, aláírásig nem jutottunk el, másra esett a választásuk. 

Magyarul megtanult, japánul is meg fog?

- Elég más azért a helyzet itt, Magyarország ebből a szempontból különleges volt. "Kicsit beszélek magyarul" (mondja magyarul - a szerk.), nagyjából úgy 1000 szót, kifejezést, hosszabb ideig éltem ott, de korábban is látogattam az országot, Budapestet. Egyre szorosabb, mondhatom baráti viszonyba kerültem a magyar kollégákkal is, meg akartam ismerni a nyelvet, a kultúrát. 

(Gary White és Michael Boris a Verdy edzésén)

"Bár a pályán voltak vereségek, számomra ez győzelem"

Futballnyelven szólva: győzelem vagy vereség volt a magyarországi munkája?

- 100 százalékig győzelem! Amellett is, hogy egyértelmű, az eredmények, főleg a végén nem úgy alakultak, ahogyan azt szerettük volna. Látni kell azonban azt is, hogy a sérülések vagy épp a nagyválogatott meghívója miatt több meghatározó játékosra sem számíthattunk az U21-es csapatnál.

Bár a pályán voltak vereségek, számomra ez akkor is győzelem volt, a munka, a körülmények, az emberek miatt. Nekem ez volt az első munkám külföldön és hihetetlen élménynek, tapasztalatnak bizonyult. 

Milyennek értékeli a nálunk elvégzett munkáját? Hogyan látja, miben tudott Ön segíteni a magyar labdarúgásnak?

- Vannak pozitívumok. Ilyen akár az U19 elitkörbe jutása, de az U21-es korosztály rajtja is remek volt az edzősködésem idején. Azt hiszem, hogy a fejlődéshez, egy új stílus kialakításához jómagam is hozzá tudtam járulni. Nekem az remek visszajelzést jelent a Magyarországon elvégzett munkámról, hogy több volt játékosom és ex-kollégáim az MLSZ-től írtak és hívtak, amikor kineveztek Japánban. 

Sokan mondták itthon, hogy egy jól összerakott, stílusos gárda volt az Ön által vezetett U21-es csapat. De az eredmények…ennyi volt a maximum, amit a selejtezősorozatból ki lehetett hozni?

- Ismerve a körülményeket, nem volt egyszerű azért a helyzetünk. Volt a kulcsemberek közül, aki hónapokra lesérült, lásd Kecskés Ákost, akadt, aki kikerült a klubja kezdőcsapatából és alig játszhatott, közben Sallai Roland az A-válogatotthoz került. És még lehetne sorolni, fontos, hogy egy eredményes játékstílus kiforrásához a minőségi játékosok állandó megléte is szükséges, ráadásul időbe telik. Sokszor 3-4-5 alapember sem állt a rendelkezésünkre, így kellett volna elérni legalább a második helyet a selejtezőcsoportban, ahol azért egy belga és egy svéd csapat is volt, egyiküket meg kellett volna előznünk. Az meg nem könnyű...

Sikerült a néha "kislányos?" – Ön fogalmazott így, amikor 2017 őszén hosszabban beszéltünk –, bátortalanabb játékot eltüntetni a magyar fiataloknál?

- Igen, azt hiszem, sikerült. A játékosok is szerették, megértették ezt a szót, tudták, mire gondolok. Jó példa volt a 2017 őszi, Németország elleni felkészülési mérkőzésünk, amikor 1-0-ra vezettünk a szünetben, és azt láttam rajtuk, hogy megijedtek attól a helyzettől, hogy épp verjük az aktuális Európa-bajnokot. Mondtam nekik, hogy "nincs kislányos, meg biztonsági foci", menni kell előre és meglesz az eredménye - meg is lett. Ha a játékosok ezt vagy akár néhány más tanácsomat, kifejezésemet megtanulták, megjegyezték egy életre, már elégedett lehetek. Ne felejtsük el, hogy ezek a játékosok alkotják majd a következő években a nagyválogatott gerincét is - remélem, ezzel is hozzá tudtam adni a pályafutásukhoz. 

"Szó sem volt itt semmiféle diktatúráról"

Kimondható, hogy Bernd Storck menesztése pecsételte meg az Ön sorsát is? Önt miért nem marasztalta az MLSZ, mi volt az indok?

Az MLSZ végig korrekt volt velem, azt mondták, hogy szerintük jó munkát végeztem, így az eredetileg 2018 nyarán lejáró szerződésem ellenére az év végéig maradhattam a szövetségnél. Azzal, hogy Marco Rossit kinevezték, evidens volt, hogy hozza magával ő is az embereit, nem egy némettel képzelik el a folytatást, másrészt pedig az eredmények sem voltak jók, így váltottak. Ennyi.

Storck időszaka alatt többször volt érezhető egyfajta feszültség a magyar és külföldi edzők, vagy épp a módszereik között. Ön ebből mennyit tapasztalt?

- Semmit, velem mindenki nagyon kedves volt. Nyilván a vereségek után voltak sokszor teljesen jogos kritikák, de ehhez hozzászoktam, Németországban például 80 millió szövetségi kapitány él...jó munkaviszony alakult ki az NB I-es, NB II-es klubok vezetőivel, sportigazgatóival, edzőivel, nekem senkivel nem volt problémám. 

Ahhoz mit szólt, amikor Storckot diktátornak nevezték?

-  Nem hiszem, hogy ez egy helyes szóválasztás volt...Storcknak markáns véleménye, álláspontja, elképzelése volt a labdarúgásról, egy kialakult útja, stílusa, ami az utánpótlásban és a nagyválogatottnál is sikerhez vezetett. Egy karakteres edző elképzeléseinek mindenhol vannak ellenzői, akik aztán negatív jelzőkkel is illetik, ilyen ez akkor is, amikor egy-egy játékos megsértődik, mert nem állítod be a csapatba.

De szó sem volt itt semmiféle "diktatúráról". 

Bernd Storckkal jó munkaviszonyban volt. Ön hogyan emlékszik vissza a kapitány utolsó heteire, hónapjaira? Hogyan tudták meg, hogy mennie kell?

- Elég volt csak néha magyar újságokat olvasni vagy internetes képeket látni...amikor egy kapitány vereséget szenved Andorrától vagy hasonló erősségű csapattól, várható lesz a távozása. De az eredménytelenség lett Leekens veszte is, bár a két helyzet azért nem összehasonlítható. Nyilván a magyarok is eredményeket akarnak, ki akarnak jutni a nagy tornákra, és amikor ez nem sikerül, az edzőnek mennie kell. Összességében Storck egy ízig-vér profi, munkastílusban is rendkívül szervezett szakember, aki összerakott egy jól működő rendszert Magyarországon, de a végén a jó eredmények elkerülték a válogatottnál. 

"Leekens megnyugtatott, hogy nem fog az U21-ből behívni senkit"

Mi a helyzet Georges Leekensszel? Az itt eltöltött hónapjai alatt szinte szitokszóvá vált a neve az eredménytelensége miatt.

Marco Rossival kialakult bármiféle szakmai kapcsolata, vagy erre már nem volt idő?

- Inkább csak Honvéd-edzőként ismertem őt. Örülök, hogy az utolsó meccseit meg tudta nyerni a válogatottal a Nemzetek Ligájában. Persze Telkiben azért találkoztunk párszor, de ennél tovább már nem jutottunk.

Ahhoz mit szól, hogy a várva várt fiatalítás még egyelőre várat magára az olasz kapitánynál is? Mi a véleménye például arról, hogy az Ön által említett Szoboszlai egyelőre nem tud beférni a keretbe?

- Ahogy mondtam korábban, az első az eredmény a magyar válogatott esetében is. Marco Rossi behívhat idősebb vagy fiatalabb játékosokat a keretbe, mindegy, nyernie kell neki is a meccseket. Látva az eddigi eredményeit, szerintem jó utat választott, jó döntéseket hozott. Azzal, hogy nem álltak rendelkezésére felkészülési mérkőzések, rögtön a Nemzetek Ligájában kellett bizonyítania, nem volt itt idő arra, hogy kísérletezgessen. 

5-6-7 év múlva a helyére kerülhet a magyar foci

Mi a baj a magyar focival? 

Látni is lehet, elég, ha csak az U17 vagy az U19 elitkörbe jutását említem. Ki kell azonban emelni, hogy ez egy folyamat, ami évekbe telik, nem lehet azonnali változást várni. Mondhatni, hogy ez egy nagyjából tíz éves ciklus, úgyhogy szerintem 5-6-7 év múlva lehet majd azt mondani, hogy minden a helyére került a magyar fociban. Az edzők és a játékosok is sokkal képzettebbek lesznek, akkorra biztosan sok örömöt fog szerezni az embereknek az A-válogatott is például. Hogy mást ne mondjak, akkorra lesz egy kész Szoboszlai Dominik is a pályán, aki szerintem a legnagyobb magyar tehetség. Sok fiatal már most is komoly bajnokságokban játszik - meglesz ennek a gyümölcse, higgyék el! 

Ki volt Önre a legnagyobb hatással az itteni edzők közül? És volt olyan, akiben csalódott?

- Nem okozott senki csalódást vagy rossz szájízt. Róth Antaltól rengeteget tanultam a hosszú beszélgetésein során, élmény volt vele dolgozni, nagyon nagy tudású futballszakember. De Németh Antallal, az U19-esek edzőjével és az U17-es csapatot irányító Preisinger Sándorral is remek viszonyban voltam, szerintem nagyon jól együtt tudtunk dolgozni.

"Elnézést!"

Másfél éve azt mondta a csakfoci.hu-nak, hogy ilyen fiatalon nem lenne esélye igazán vezetőedzőként hazatérnie Németországba. A nálunk végzett munkájára végül felfigyeltek otthon vagy nem? Pláne, hogy a német válogatottat is legyőzte…volt esélye arra, hogy hazatérhessen dolgozni? 

- Voltak megkeresések a hazámból is, mondhatjuk úgy, hogy másfél lehetőségem lett volna ott az utánpótlásban munkát vállalni, de visszalépésnek éreztem volna, ha elvállalom, hiszen Magyarországon már azért felnőttekkel, még ha fiatal felnőttekkel is dolgozhattam. 

Visszatér még Magyarországra? 

- Látogatóként egy idei biztosan nem, mert ahogy néztem, 42 bajnoki és több kupameccs is vár rám az évben, szabadidőm talán valamikor novemberben lesz... De persze, szívesen visszatérnék egyszer, figyelem az edzőmeccsek eredményeit is, követtem a Vidi Európa Liga-csoportmeccseit is, érdekel a magyar foci, a magyar klubok sora. A kapcsolataim, a barátok megvannak Önöknél, meglátjuk, mit hoz a jövő. 

Most jut eszembe, legutóbb azt mondta, hogy azon lesz, hogy legközelebb már magyarul adjon interjút nekünk…kezdjük újra?

- Na, most megfogott...töredelmesen bevallom, hogy mióta kiderült, hogy el kell jönnöm Magyarországról, kevesebbet gyakoroltam a nyelvüket, lusta és nem túl motivált voltam, így lemaradtam. "Elnézést!" (mondta magyarul - a szerk.)

DUDÁS GÁBOR