A magyar válogatott péntek este 3-2-es vereséget szenvedett Kazahsztánból a Leekens-éra első mérkőzésén. Az összecsapás után a csapatkapitány, Dzsudzsák Balázs érthető módon ismét rendkívül csalódottan értékelt.
- A gólnál egy pici remény megvolt, én is azt hittem - kezdte az értékelést az M4-nek. - Utána volt is lehetőségünk, 2-1-nél, amikor mentünk a kapusra. Ha azt mondom, hogy a lehető legjobbkor rúgták minden góljukat, akkor nem mondok újdonságot. 7 perc után 2-0-lal kezdeni itthon, amikor fél éve nem voltunk itthon, nem volt együtt a csapat… És alapból benne volt a csapatban az a lendület, hogy a meccset jól akartuk kezdeni, valami maradandót alkotni, végre elindulni úgy, hogy nyerünk. Önbizalommal játszani, élvezni, hogy meccs van itthon, új kapitány van, hátha bizakodó lehet mindenki.
Ehelyett egész meccsen csak futkorásztunk az eredmény után, az után, hogy ne legyen vereség a vége. Nem akarok csúnyán fogalmazni, de... Ha egy bizonyos valamit körbeöntünk mézzel, attól az még olyan ízű lesz.
Az utóbbi három meccsen nekem folyamatosan elnézést kell kérni, amit olyan szinten teszek, hogy nem erre számítottunk mi sem. Itt legalább, a második félidőben picit agresszívabb arcát mutatta a csapat. Az elkövetkezendő napokban most megint megkapjuk a magunkét – jogosan hozzáteszem -, amit úgy kell kezelni, hogy kedden itt le kell tennünk valamit az asztalra. Elfogyott a szurkolók türelme, ahogy érezzük. Kedden talán az utolsó szalmaszálba kapaszkodunk. Nyilván annyival ezt ki lehet hárítani, hogy ez egy barátságos meccs, és inkább most legyen a 7. percben 2-0, mint szeptemberben, amikor komoly tétre megy. De mindig ezt mondjuk el, Luxemburgban is tanulni kell a hibákból, itt is, ott is… Egyszer jó lenne, ha nem tanulni kellene, hanem úgy lehozni egy meccset, ahogy az egy válogatott szinten elvárható.
