Feladatairól, ambíciójáról
– Az ambícióim semmit nem csökkentek, a hajam ugyanannyi. Nagy örömmel jöttem vissza, mert valamit akkor elkezdtünk és az, hogy itt vagyok, azt mutatja, valamit jól is csináltunk – kezdte a sajtótájékoztatóját a Diósgyőr új sportigazgatója, Kovács Zoltán, aki korábban már dolgozott ebben a szerepkörben a DVTK-nál, akkor a csapat Ligakupát nyert, Magyar Kupa-döntőt játszott és az elmúlt 40 év legjobb eredményét elérve 5. helyen végzett a bajnokságban. – A klub rengeteget fejlődött, de ha mindenben annyit fejlődött volna az, amit itt hagytam, mint az infrastruktúrában, akkor most nem biztos, hogy újra itt lennék.
Szeretném megköszönni Ratatics Péter elnök úr bizalmát és a lehetőséget Újpesten, de kiderült számunkra, hogy nem nekem való a tanácsadói pozíció. Büszke vagyok rá, hogy számítottak rám, talán 15-20 év múlva még büszkébb leszek, de nekem a sportigazgatóság való, ebben érzem magam felkészültnek.
Remélem, a DVTK-szurkolók is úgy emlékeznek rám, hogy valamit letettem az asztalra. Azt szeretném folytatni, ami akkor itt abbamaradt. Gratulálok az azóta is itt dolgozóknak, hogy milyen fantasztikus klubot építettek, szeretnék gratulálni Sántha Gergely elnöknek is a munkájához és szeretném megköszönni a bizalmát.
Az igazolásokról és a vezetőedzőről
– Vannak folyamatok, próbáltam felvenni a fonalat, vannak már előkészítve dolgok az elődöm és az itt dolgozók által. Mióta Sántha Gergellyel szóbeli megállapodást kötöttünk, azonnal belevágtam a munkába, továbbá kutyakötelességem állandóan képben lenni a magyar foci folyamatait illetően. A vezetőedző távozása teljesen váratlan volt, az első dolgom volt felhívni őt és meggyőzni arról, hogy jól fogunk tudni együtt dolgozni.
Tiszteletben tartottam volna az elődöm választását, jó választásnak tartottam Dambrauskast, de mindannyiunk sajnálatára mondhatom, hogy felmondott, az élet azonban nem áll meg, a futballban mindig kell, hogy legyen B- és C-terv. Azt mondta, azért mondott fel, mert nem én hoztam őt és szerinte talán nekem is jobb lesz, hogy hozhatok egy edzőt és tiszta lappal dolgozhatok vele.Sok sikert kívántunk egymásnak, továbbléptünk, remélem, hamarosan be tudjuk jelenteni az új vezetőedzőt. Elképzelhetőnek tartom Radenkovic visszatérését, a többit majd meglátjuk, az a biztos, ami már elmúlt.
- A keret minőségét illetően, jó néhány Diósgyőr-mérkőzést láttam, erről is megvan a véleményem, de nem biztos, hogy elegáns. Nem véletlen, hogy ekkora különbség volt az őszi és a tavaszi Diósgyőr között, és ezt nem csak az edzőváltás miatt mondom, mert Dambrauskas is kiváló edző volt, ahogyan Radenkovic is. De egy olyan klubban dolgozni, egy olyan csapatban, közösségben, ahol nincs rend és nyugalom, és nem mindenki egy irányba evez, abból ez lesz.
A saját szerepéről
– Én is azt tartom egészségesnek, hogy egy vezetőedzővel meg kell beszélnünk az átigazolásokat, jól kell működnie a kommunikációnak. Ilyen megbeszélések még nem voltak, de megvannak a saját elképzeléseim, remélem hamarosan az új vezetőedzővel is meg tudom ezeket osztani. Megnyugtathatom a szurkolókat, zajlanak már tárgyalások, de remélem megértik, hogy neveket még nem szeretnék említeni.
Ezért távozott anno Diósgyőrből
– Érdekes, hogy az 5. hely volt az elmúlt 40 év legjobb eredménye. Azért mentem el akkor, mert nem éreztem az igényt arra, hogy legyen továbblépés, ami számomra teljesen ismeretlen. Olyan klubokban játszottam, aztán pedig dolgoztam sportigazgatóként, ahol a második helyért is sarokba kellett állni, de mindenki ideges volt, ami utólag eléggé érdekes, látva, mi történt az elmúlt négy évben a Vidivel. Abból az 5. helyből akkor tovább kellett volna lépni, ezt nagyon könnyen lehetett volna megtenni, mert magyar válogatott és fiatal játékosok voltak itt, néhány tehetséges légióssal, kiváló szakmai munkával. Az egy nagy család volt, hiszek abban, hogy így kell működni. Meg kell értetni a klubban dolgozókkal, hogy egy célért kell dolgozni, számomra itt mindenki egyforma. Ahol én sportigazgató voltam, ez mindig, mindenhol megvalósult, valószínű ez lehetett az oka, hogy ilyen eredményt értem el sportigazgatóként.
Az MLSZ új ajánlásáról
Ha a saját klubunkra összpontosítunk, akkor meg lehet oldani, meg is fogjuk természetesen. Magára a szabályra azt mondom, akkor lesz jó ez, ha az utánpótlásedzők úgy nevelik a gyerekeket, hogy futballisták legyenek, ne pedig az aktuális U12-es bajnokságot akarják megnyerni, és akkor még több jó játékos lesz.
- Aztán a vezetők és a tulajdonosok is így edukálódnak. Ha mindannyian így gondolkodunk, hogy azért vannak kiemelt akadémiák, hogy játékosokat neveljenek, a magyar foci ettől fejlődhet. Ha például Felcsúton van egy jó játékos, attól még Diósgyőrben, vagy máshol is játszhat, ettől még a magyar foci fejlődhet. Olyan klubot szeretnék, ahol azért jönnek a magyar játékosok, hogy jól teljesítsenek és utána pénzért tudjuk eladni őket, mert az egészséges futball az, hogy azért nevelünk, hogy utána eladjunk. A magyar bajnokság fejlődött, de abban még nem, hogy azért neveljünk, hogy pénzt csináljunk.
Célkitűzésről
Stabilitás, kiszámíthatóság, ha ez megvan, akkor jönni fognak az eredmények. Amíg nincs vezetőedző, az igazolásokat nem zártuk le, addig lehet helyezésekkel dobálózni, ha ettől nyugodtabb lesz bárki, de holnapután már úgy is azt fogják mondani a szurkolók, hogy ez túlzó volt.
- Az nagyon fontos, hogy a büdzsének megfelelően szerepeljünk, hogy onnan felül- vagy alulteljesítünk, az nagyon apró dolgokon fog múlni. A legfontosabb, hogy meglegyen a vezetőedző, az hoz egyfajta nyugalmat. Ha most a játékosokat megkérdeznéd, ők nem biztos, hogy nyugodtan nyaralnak, én a helyükben biztos, hogy nem nyaralnék nyugodtan, hogy nem tudom, ki lesz a vezetőedző az első edzésen. Ezt követően lehet konkrétabb dolgokról beszélni.
Elnöki tanácsadó után újra sportigazgató
– Nem nehéz váltani. Egy jó oldala volt, hogy kötetlenül, kívülről tudtam nézni. Erős lenne azt mondani, hogy dolgoztam Újpesten, inkább ott voltam, nem tudtam annyira beleélni magam, inkább csak egy szurkoló voltam, mert valós feladatom nem volt, ezzel nem voltam elégedett, ez senkinek nem jó szerintem. Augusztusban lesz négy éve, hogy eljöttem a Viditől, a fociból egyáltalán nem estem ki, ez a szenvedélyem, az életem. Nyitott szemmel járok, mert tudtam, hogy leszek még sportigazgató. Redukáltam négy klubra, hogy ha nem Újpesten, akkor hol lehetnék, egy év alatt volt időm gondolkodni ezen, merre léphetnék. Egy klub van, ahova biztosan soha nem mennék, négy pedig, ahova szívesen mennék, azok közül a Diósgyőr volt az első.
