- A Honvéd elleni mérkőzés 92. percében csak centiken múlt, hogy nem te lőtted be a Budafok győztes gólját. A lefújás után azért megjegyezted Ihrig-Farkas Sebestyénnek, hogy direkt rúgtad a kapufára, hogy övé legyen a győztes gól?

- Persze, sőt, már egy vacsorát is kértem tőle. A viccet félretéve, a viszonylag gyors vezetés után két nagyon buta gólt kaptunk pontrúgások után, így nagyon csalódott és dühös voltam a félidőben. Kellettek Csizmadia Csaba kemény szavai is a szünetben ahhoz, hogy felrázza a csapatot és a második félidőre úgy menjünk ki, hogy rögtön gólt rúgunk. A végén a győztes gól pedig nem a véletlen vagy a szerencse műve volt, hiszen megérdemeltük a győzelmet. Hogy nem én lőttem a három pontot érő találatot? Nyilván örültem volna, ha betalálok, de a legfontosabb a csapat sikere.

- A Budafok mérlege kiemelkedő a kiesés ellen küzdő csapatok (DVTK, Honvéd, ZTE, Újpest) ellen: 8 meccsből csak egyet veszítettetek el. Minek köszönhető, hogy pont ellenük vagytok igazán sikeresek?

- A kiesési rangadókra extrán felpörög a csapat, még abban kell fejlődnünk, hogy a nagycsapatok ellen is elhiggyük, meg tudjuk verni őket is, ugyanis ha ugyanúgy mennénk ki a Fradi ellen, mint a Honvéd ellen, őket is meg tudnánk fogni.

Sajnos voltak már olyan mérkőzések, amikor azt éreztem, hogy nem a kellő önbizalommal léptünk pályára. A kiesési rangadók előtt viszont pont ennek az ellentétét éreztem.

- Amikor a Budafok feljutott az NB I-be, sokan egy „új Kaposvár” szerepet jósoltak nektek a 2020/21-es idényre. Ez dacot szült bennetek?

- Miután Budafokra igazoltam, és eltelt pár hét a felkészülésből, rögtön meg is kaptam a Kaposvárral való összehasonlításos kérdéseket. Én viszont már akkor is kijelentettem, hogy össze sem lehet majd hasonlítani minket velük. Azt nem tudom, hogy Kaposváron mi volt, nem is akarok velük foglalkozni, de abban már pár hét után biztos voltam, hogy ez a fiatal csapat eredményes lesz. Persze volt hosszabb nyeretlenségi sorozatunk is, amikor úgy tűnt, a kritikusoknak lehet igazuk, de hiszünk abban, hogy kiharcoljuk a bennmaradást.

- Pályafutásod során a Budafok az első olyan csapat, ahol folyamatosan játéklehetőséget kapsz, ez a Loki után a Vidinél egyáltalán nem volt elmondható. Túl nagy ugrás, hiba volt Fehérvárra igazolnod?

A Vidiben aztán nem kaptam elég játéklehetőséget, nem a terveim szerint alakult az az időszak, igen frusztrált is voltam, így a Budafok egy nagyon jó lehetőség volt számomra. Amikor jött a megkeresés, egyből mondtam is, hogy ne is keressünk tovább, mondhatni egy perc alatt döntöttem.

- Az NB I-es mezőny legfiatalabb vezetőedzője, a 35 éves Csizmadia Csaba irányítja a Budafokot, ahol a kapus Kovács Zoltán személyében van az edzőnél idősebb játékos is. Milyen edző Csizmadia Csaba?

- Nagyon komolyan felkészíti a csapatot, nemcsak kimegyünk és játszunk, hanem posztról posztra mindenkinek elmondja a dolgát, így sosincs fejetlenség a pályán. Csizinek edzőként megvan a tekintélye, ha kell, fel is emeli a hangját, de ettől függetlenül úgy tudok vele beszélgetni, mintha a csapattársam lenne. Közvetlen, egy húron pendül velünk, és mivel nemrég még ő is futballozott, tudja, hogy két-három vereség után milyen a csapat lelkiállapota, így ezt is jól tudja kezelni.

- Szinte napra pontosan két éve, 2019. február 16-án ollóztad azt a később Puskás-díjat érő gólt, ami után mindenki megismerte a nevedet. Két év távlatából visszanézve, mennyire volt nehéz feldolgozni az akkor hirtelen jött hírnevet?

- Elszállni semmiképp nem szálltam el, de ettől függetlenül nagyon nehéz volt feldolgozni. Ha megnézünk bármelyik csapatból egy 18 éves játékost, aki nem rúgott egy ekkora gólt, nem várják el tőle azt, amit tőlem igen. Ha pedig a nagy bizonyítási vágy már átmegy görcsösségbe, az nem vezet jó útra.

Nálam ez történt, görcsössé váltam, tudtam, hogy bizonyítanom kell és ezt a környezetem is elvárta tőlem. Megnéztem, hogy miket írnak rólam, voltak kommentelők, akik leírtak, és ezt fiatalon nagyon nehéz elviselni.

Ezt nem tudtam elengedni, mindig bennem volt, hogy a következő meccsen már kell a gól, de csak nem jött. Nagyon sokat változtam a két év alatt, ma már ki tudom ezeket zárni, el sem olvasom a hozzászólásokat.

- Ezek szerint egy korai nagy gól vagy díj nehezítheti is egy tehetség útját?

- Hátránynak nem nevezném, hiszen ez egy óriási dolog, amit senki nem tud elvenni tőlem, de az tény, hogy ezzel nagyon magasra tettem a mércét. Utána Debrecenben sem jöttek a gólok, Fehérváron pedig lelkileg is megviselt az, hogy akármit csináltam, nem kaptam lehetőséget a bizonyításra.

- A Puskás-díjátadó FIFA-gálán nemzetközi klasszisok között voltál ott egy nemzetközi szinten – az ollózós gólt leszámítva – még nem jegyzett játékosként. Hogy viszonyultak hozzád Messiék?

- Érdekes ez, mert mindegyik magyar fiatal arról álmodozik, hogy találkozzon Messivel vagy akár a régi nagyok közül Roberto Carlosszal, nekem pedig sikerült mindez. Óriási élmény volt, nagy erőt merítettem belőle. Azt külön kiemelném, hogy milyen közvetlenek voltak, ezek után már csak az a célom, hogy majd a pályán is találkozhassak velük.

- Tavaly nyáron negatív színben tűnt fel a neved, az Újpest elleni bajnoki végén Ristevskivel kaptatok össze, szándékosan ráléptél a lábára, amiért piros lap és négymeccses eltiltás is járt. Akkor elsőre súlyosnak tartottad a kiállítást, most már egyetértesz a döntéssel?

- Igen, már teljesen egyetértek a kiállítással és az eltiltással is. Az azért volt nagyon nagy fájdalom nekem, mert az volt a második meccsen Budafokon, gólt rúgtam, jól ment a játék, majd csináltam ezt a hülyeséget. Ráadásul utána válogatott szünet jött, így a négy bajnokira szóló eltiltásom közel két és fél hónap alatt telt le, volt, amikor úgy éreztem, hogy soha nem játszhatok már újra.

- Korábban elmondtad, hogy egyértelműen a magyar válogatottat választanád a román nemzeti csapattal szemben. Tudsz róla, hogy figyelt-e már Marco Rossi, ott vagy-e már a látószögében?

- Nekem már azzal is nagy álmom vált valóra, hogy az U21-es válogatottban bemutatkozhattam, amire korábban papírok és szabályok miatt nem kerülhetett sor. Amikor Gera Zoltán szövetségi edző behívott, még úgy volt, hogy az oroszok elleni meccsre nem is jön meg az engedélyem, szerencsére mégis megtörtént ez és bemutatkozhattam, ráadásul nyertünk is. A felnőtt válogatottat még távolinak érzem, azért még nagyon sokat kell tennem, most az elsődleges célom az, hogy bekerüljek az U21-es válogatott Eb-keretébe. A felnőtt nemzeti csapat is ott van a távlati terveim között, de hogy mikor juthatok el arra a szintre, azt ma még nem tudom megmondani.

- A bajnokság egyharmada még hátra van, és sokan még mindig nem hisznek abban, hogy bennmaradhat a Budafok. Te hány százalék esélyt adsz arra, hogy megkapaszkodtok a legmagasabb osztályban?

- Százalékot nem tudok mondani, azt viszont igen, hogy most még minden csapatnak megvan az esélye a bennmaradásra. Most bennmaradó helyen vagyunk, de ha hátrébb lennénk, akkor sem lenne veszve semmi, hiszen pár pont a különbség az együttesek között. Tudjuk a helyünket, hogy kiscsapat vagyunk és az egyedüli célunk a bennmaradás, ez most a saját kezünkben van. Az Újpest példája azonban mutatja, hogy mekkora változások jöhetnek rövid idő alatt, hirtelen 3-4 helyet is lehet előre- vagy hátralépni a tabellán. Fejben kell erősnek lennünk, ez segíthet minket hozzá az NB I-es tagság megőrzéséhez.

ÓHÁZY BÁLINT