A "Footwork Podcast" nevet viselő, labdarúgással foglalkozó Youtube-csatorna Eduvie Ikobával, a ZTE FC 25 éves amerikai támadójával készített interjút. A beszélgetés során több téma is szóba került. Ezekből idézünk az alábbiakban.
Hogyan került Magyarországra és az NB I-be 2019-ben?
- Igen, ez a vicces rész mindig, mert egy igazán szokatlan útvonal volt, amit bejártam. Az akkori barátnőm magyar volt. Egy kicsit előttem végzett az egyetemen, én pedig néha meglátogattam télen vagy a szünidőben. Ő ott kosárlabdázott és az akkori sportigazgatója történetesen kapcsolatban állt a mostani magyarországi klubommal. Beszélt rólam, tudta, hogy nincs csapatom, azt mondta, hogy össze tudlak kapcsolni ezzel a magyarországi csapattal, legalább egy próbajáték erejéig, és meglátjuk, hogy onnantól kezdve hogyan mennek a dolgok. Erre én azt mondtam, hogy oké, ez egy jó lehetőség lehet a karrierem elindítására. Elég nagy előny, hogy egy európai első osztályban kezdhetek, mert az ilyesfajta lehetőségek egyébként nehezen jönnek el az ember számára. Szóval elmentem oda, és mindent beleadtam, majd szerencsére le is igazoltak. Mindig furcsa erről beszélni, mert egyáltalán nem szokványos a történetem. Nem igazán volt ügynököm, aki odavitt volna, vagy ilyesmi. Csak sok segítséget kaptam, amiért nagyon hálás vagyok az érintetteknek - válaszolta az OTP Bank Liga góllövőlistáján 10 találattal a második helyen álló támadó.
Mit várt előzetesen a magyarországi élettől?
Őszintén szólva, számomra rendkívül ijesztő volt elsőre az ötlet. Semmit sem tudtam Kelet-Európáról. Ha pár évvel azelőtt azt mondta volna valaki, hogy itt leszek, azt mondtam volna, hogy nem, köszönöm. De tudtam, hogy Európában akarok játszani, mert úgy éreztem, hogy ha az MLS-be vagy az amerikai másodosztályba kerülök egyetemi játékosként, az egyfajta megszokott utat jelentene, én viszont valami egyedit akartam csinálni, valami olyat, ahol van esélyem tovább lépkedni a szinteken át. Úgy éreztem, hogy Európában sokféle bajnokság van és ez a legjobb módja a fejlődésnek. Örülök, hogy végül meghoztam ezt a döntést, bár nem volt könnyű, és hatalmas kulturális sokk volt, amikor idejöttem. De most úgy érzem, hogy olyan módon fejlődtem azóta, amire talán nem lett volna lehetőségem, ha otthon maradok.
(Fotó: ztefc.hu)
A két évnyi szlovákiai, trencséni kitérőről (2020-2022)
- Amit tudtam az ottani klubról, az az, hogy arról voltak híresek, hogy fiatal játékosokat fejlesztenek. Az edzésmunkájuk és a meccseken alkalmazott filozófiájuk is a játékosok fejlődésére összpontosított, és úgy éreztem, hogy bár jó szinten vagyok, de nem álltam készen arra, hogy máris egy erősebb ligába menjek, mert tudtam, hogy vannak dolgok, amiket még fejleszteni szeretnék a játékomban.
Szóval még ha úgy is tűnt, hogy talán eggyel visszább léptem - vagy maximum egy szintre Magyarországgal -, ez a legjobb hely számomra a továbbfejlődéshez. Elmentem oda és nem volt könnyű semmilyen értelemben, de mégis úgy érzem, hogy ez egy jó döntés volt a részemről. A legnehezebb talán az volt, hogy a játékosok, mind nagyon fiatalok, nagyon tehetségesek és nagyon sikeréhesek voltak. Az edzők pedig mindig hajtottak minket, mert ez is a klub filozófiájának része volt. Voltak olyan időszakok, amikor mentálisan és fizikailag is nagyon kimerültem. És nagy változást jelentett az a fajta edzői munka ahhoz képest, amit az Egyesült Államokban és főleg Magyarországon kaptam.
De határozottan jobb játékossá tett, mert tényleg fejlődnöm kellett, és meg kellett küzdenem a futball néhány tényleg nagyon kemény területével. Ott kezdtem el értékelni, hogy mennyire fontos, hogy a riválisoknál többet dolgozzunk. És őszintén szólva néhány ponton utáltam is, hogy szinte minden héten dupla edzéseket tartottam, és nagyon sokat futottam és nagyon intenzíven edzettem. Ez egyáltalán nem könnyű, de határozottan előreléptem vele. Arra kényszerített, hogy komolyabbá, fegyelmezettebbé, erősebbé váljak, és ezért nagyon hálás vagyok.
A mentalitásáról
- Azt hiszem, mindig is motivált voltam, a legjobb és sikeres akartam lenni, de mindezt egy kicsit kifinomulatlan módon akartam elérni. Tényleg át kellett mennem különböző tapasztalatokon, csalódásokon, de ezek formáltak azzá, aki ma vagyok, és ruháztak fel azzal a mentalitással, amivel ma rendelkezem. Mert ezek nélkül sosem tudnád, hogy mennyire fontos, hogy olyan apró dolgokat helyezz előtérbe, mint a célok kitűzése, a fegyelem és a pályán kívüli dolgok. Úgyhogy hálás vagyok a nehéz tapasztalatokért is. (...) Voltak olyan időszakok a pályafutásom során, amikor hosszú ideig nem tudtam gólt szerezni, és mindig azt gondoltam magamban, hogy amikor a kapunál voltam, hogy "Istenem, gólt kell szereznem, valamit tennem kell!". Ezek a helyzetek pedig általában arra kényszerítik a játékosokat, hogy olyan dolgokra koncentráljanak, amiket nem tudnak befolyásolni. Úgyhogy most minden meccs előtt azt mondom magamnak, hogy "Oké, adj ki magadból 100 százalékot, koncentrálj a legjobb formádra". Az edzéseken pedig mindig próbálok azokra a dolgokra koncentrálni, amik fontosak. Természetesen extra csatáredzéseket végzek és próbálom fejleszteni a játékom különböző területeit. De közben tudom, hogy amikor pályára lépek, csak annyit kell tennem, hogy a legjobbamat nyújtom. És a legtöbbször ez elég ahhoz, hogy azt a teljesítményt is nyújtsam, amire képes vagyok. Persze tovább kell fejlődnöm, de most már elégedett vagyok azzal, hogy 100%-ot adok ki magamból.
Mit tanácsol a "góllövés művészete" kapcsán a feltörekvő csatároknak?
- Érdekes, hogy ezt említed, mert pontosan ezzel foglalkoztam a pályafutásom korai szakaszában. Volt egy barátom, aki mindig azt mondogatta, hogy "csak" fejesgólokat szerzek. "Miért nem próbálsz meg másfajta, látványosabb gólokat is lőni? Nem akarod, hogy az emberek azt higgyék, hogy unalmas játékos vagy". De amikor megpróbálkoztam a kivételes gólokkal, az sokszor elég rosszul végződött, és az edzők kérdezték is, hogy mit csinálok...? Csak arra kell koncentrálnod, amit tényleg irányítani is tudsz. Én pedig a csatárlét "unalmas" részeire koncentráltam, hogy a megfelelő időben érkezzek a mezőnybe, hogy elsajátítsak olyan egyszerű dolgokat, mint a megfelelő fejesek vagy a befejezések egy érintéssel. És ez nagyobb önbizalmat adott, minél több gólt szereztem, annál szabadabbnak éreztem magam a pályán. Ezután a nagyobb vagy látványosabb találatok pedig sokkal természetesebben jöttek, mert nem volt akkora nyomás rajtam. Szóval ez nem olyasmi, aminek közvetlenül kellene jönnie valakinek, aki nem rendelkezik ilyesfajta tapasztalattal. Amikor egyszerűbb céljaid vannak, akkor nagyobb szabadságot kapsz, és akkor vagy képes olyan dolgokat megcsinálni, amik egyébként kívül esnek a legtöbb ember komfortérzetén. Ezért összpontosítok most sok egyszerűbb dolgokra, például hogy a megfelelő helyen legyek a pályán, mert tízből kilencszer nem jön a labda, de amikor mégis jön, és következetesen mozogsz, helyezkedsz a pályán, akkor sok góllal fejezheted be a szezont. És amikor valaki 30 góllal végez, és ebből 15 gólt csak abból szerez, hogy következetesen futballozik, akkor senki nem fogja azt mondani, hogy ez nem egy jó játékos.
