Baukó András 52 éven keresztül szolgálta a klubot gyúróként, masszőrként, és számtalan feledhetetlen siker részese, közreműködője volt - írja az 1912elore.hu. A 2015/2016-os szezon után nyugdíjba vonult, de amíg egészségi állapota engedte, továbbra is rendszeresen látogatta a mérkőzéseket.

A 2017-es évben életműdíjjal is kitüntetett klublegenda legalább 1500 alkalommal ült a kispadon és csak elvétve akadt olyan esemény, ahol ne tűnt volna fel jellegzetes alakja. Munkája elismeréseként egy időben a magyar ifjúsági válogatott mellett tevékenykedett, és több esetben más csabai klub sportolóinak is a segítségére volt, sporteseményeken vállalt segítő szerepet.

Baukó András a lila-fehér egyesülettel átélte az aranykort, a ’80-as és ’90-es évek kiemelkedő eredményeit, de akkor is ott volt, amikor a sikerek elkerülték a viharsarki csapatot. Legalább 50 edzővel dolgozott együtt és több száz labdarúgó izmait dolgozta meg, segítette őket a mielőbbi felgyógyulásban. Klubhűsége, munkabírása és élete mindenki előtt példaértékű lehet - fogalmaz a klubhonlap.

- A méretem miatt hagytam abba a játékot (...) Megpróbáltam a gyúrást, azután ott is ragadtam”. Miután feljutottunk az NB I-be 1974-ben, két évig jártam iskolába Budapestre. Nehéz volt minden másnap felutazni, meg visszajönni. (...) Én mindenkit szerettem és tiszteltem a játékosok és a vezetők közül is. A kisebb képességűeket éppen úgy, mint a legjobbakat (...) Engem Újpesten éppen úgy szeretnek, mint Debrecenben vagy éppen a Fradinál. Ismerem a játékosokat, az edzőket a vezetőket. Haragosom sem Békéscsabán, sem máshol nincsen. Ha össze is vesztem valakivel, öt perc múlva már el is szállt a mérgem - mondta egy korábbi, a hir6.hu-nak adott nyilatkozatában.

A népszerű Tusi bácsit a Békéscsaba 1912 Előre saját halottjának tekinti. Nyugodjék békében.