Fehérvár FC–Diósgyőri VTK 0-0
A mérkőzésről itt olvashatsz bővebben!
Bartosz Grzelak (Vidi): – A mérkőzés úgy alakult, ahogy vártam, abban a tekintetben, hogy tudtuk, defenzív ellenfél ellen lépünk pályára. A második félidőben sokat birtokoltuk a labdát, sok helyzetet tudtunk kialakítani. Nem tudom, meg tudjuk-e tartani ezt a sajtótájékoztató anélkül, hogy a két meg nem adott gólról beszéljünk. Ez egy nehéz helyzet, hiszen mögöttünk van egy fantasztikus szezon. Szereztünk két gólt, mégis 0-0 lett a végeredmény, ezek a tények. VAR-rendszer van ebben az országban, hat kamerával dolgoznak, a Premier League-ben nem tudom mennyivel, de sokkal, ott is vannak hibák. Visszanéztem a szituációt, milliméterekről beszélünk.
Azt nem értem, hogy tudja eldönteni valaki azt, hogy mikor hagyja el a lábát a labda annak, aki rúgja a labdát. A lesnek a történelme az, hogy ha nem tudjuk eldönteni, hogy pontosan mikor hagyta el a labda a lábát - itt milliméterekről van szó -, ha eldönthetetlen, akkor a támadó futballt segítjük. De ma volt valaki a VAR-kocsiban, aki a varázsszemeivel ma eldöntötte. Itt két gólról is beszélünk. Voltak ott olyan géniuszok, akik azt mondták, hogy eldöntik, mikor hagyta el a játékos lábát a labda. Amikor a magyar fociról beszélünk: 4-5 ezer ember volt kint a meccsen, megkérdezhetjük, hogy miért? Mert azt gondolom, a magyar labdarúgásban a játék minősége az jó. De fel kell tennünk a kérdést, hogy ezt akarjuk?
Svédországban az átlagnézőszám 25 ezer, az AIK-nál, ahol dolgoztam, 28 ezer volt. A szenvedélyért szeretik az emberek ott a labdarúgást. Az, hogy 2-3 percet várunk arra, hogy valaki eldöntse, mikor hagyta el pontosan a játékos lábát a labda, majd gondol egyet és hoz egy döntést, ami nem csak ezt a mérkőzést, hanem az egész szezonunkat befolyásolta, és ma kétszer is megtörtént, ez számomra érthetetlen. Én is része vagyok a magyar labdarúgásnak, hiszen itt dolgozom, és erről kell beszélnünk. Ezt akarjuk? A teljesítményünk ma jó volt, ugyan volt néhány helyzetünk, amit nem lőttünk be, de kettőt belőttünk és ez alapján 2-0-nak kellene lennie az eredménynek, vagy legalább 1-0-nak, úgyhogy nem panaszkodhatunk. Úgy harcoltak ma, mint az oroszlánok, számomra ők hősök. Tavaly majdnem kiestünk, most pedig a dobogóért harcoltunk, nagyon büszke vagyok rájuk, ezért is volt nehéz látni a lefújás után a könnyeket a szemeikben, hiszen nagyon szerették volna elérni a dobogót.
Fáj ez a mai nap, úgy érzem, hogy nem volt fair, egy nagyon rossz élmény volt számunkra. Kellemes éjszakát kívánok a bírónak, nekem biztosan nem lesz az. Tudhatják azt, hogy én soha nem beszélek a játékvezetőkről. Több olyan döntés volt a szezonban, amikor megtehettem volna, volt olyan, amikor úgy állították ki a játékosunkat, hogy hozzá sem ért az ellenfélhez, majd eltiltották két meccsre.
Megkérdezhetik a Svédországban dolgozó újságírókat, őket is megkérdezhetik, van egy szabályom, hogy sosem beszélek a játékvezetőkről, de ez ma túl sok volt számomra. Tisztelem a munkájukat, de ez sok volt. Abban bízom, hogy a jövőben sem kell majd beszélnem a játékvezetőkről.
Vladimir Radenkovic (DVTK): – Okosan játszottunk ma, akár egy sakkmérkőzésen. Ilyen találkozóra készültünk, ennek megfelelően léptünk pályára. Az utolsó 15-20 percben nem volt sok energiánk ahhoz, hogy megfelelő támadásokat vezettünk. Egészen pontosan a támadások megvoltak, voltak jó kontráink, amiknél megfelelő mennyiségű embert is fel tudtunk vonultatni az ellenfél kapuja előtt, de nem voltunk kellőképpen határozottak, hogy góllal tudjuk befejezni. A VAR-ral néha szerencséje van az embernek, máskor nem, ma így alakult. Büszke vagyok arra, amit ma a játékosok elértek, különösen arra, amit az utolsó 20 percben tettek. Egyáltalán nem gondoltunk az ellenfélre, magunkért játszottunk ma. A múlt héten arról beszéltünk, hogy fejlődnünk kell, sokkal bátrabban, szenvedélyesebben és sokkal jobb mentalitással kell pályára lépnünk, különösen azért, mert egy idegenbeli mérkőzés várt ránk. Azt tudni kell, hogy az otthoni meccseinken megvolt ez a szenvedély, bátorság, otthon nagyon jó meccseket játszottunk, idegenben viszont ez hiányzott. Úgy éreztem, ezen a területen kell előrelépnünk, ezért dolgoztunk ezért héten, ezt akartuk ma megmutatni, ma ez volt a lényeg nekünk, nem pedig az, hogy az ellenfél milyen célokért játszunk. Nagyon jól reagáltunk az Újpest elleni vereség óta, nem volt könnyű megadni ezt a választ, ezért büszke vagyok az egész klubra, a klubban dolgozókra és a stáb összes tagjára, mert nyugodtak tudtunk maradni és hideg fejjel tudtunk olyan döntéseket hozni, amik erre az eredményekre vezettek. A stábom egyik tagját szeretném kiemelni, Srdjan Zirojevicet, aki ma nem tudott itt lenni velünk, de hamarosan vissza fog térni. Ő az a stábtag, aki a védőkkel foglalkozik és rengeteg olyan mozgást mutatott a játékosoknak, rengeteg olyan apró részletet tett rendbe a csapattal, amit ma lehetett látni, ennek is köszönhető, hogy rengeteget blokkoltak a játékosok és amikor mélyen védekeztünk, akkor nagyon stabilak voltunk.
Paksi FC–Kisvárda 2-1
A mérkőzésről itt olvashatsz bővebben!
Bognár György (Paks): – Ez nagy siker a klub történelmében, személy szerint nekem is természetesen. Nagyon örülünk neki, mondhatni, hogy egy kiváló szezont futottunk. Büszke vagyok mindenkire, büszkék vagyunk magunkra, szerintem ez megérdemelt volt, nem véletlen. Már a jövőn gondolkodom, hogy hogyan tovább. Nem vagyok az a típus, aki annyira elérzékenyül, természetesen belül ez rendben van, de különösebb külsőségeket nem szoktam felvonultatni ilyenkor sem. Nem áll meg az élet. Szép eredményt értünk el a kupában, a bajnokságban, a srácok megérdemlik az ünneplést, most jön három hét, közel egy hónapos szünet, és utána neki kell vágni a felkészülésnek. Az EKL-ben már július 11-én meccs van, nagyon rövid lesz a felkészülés, van min agyalni addig is. Nagyjából együtt marad a csapat, ebben a klubban az állandóság megvan. Ha igazolunk is 2-3 játékost, a nagyjából 15-ös mag már évek óta együtt van. A szezon elején próbálkoztunk újításokkal, de ha valami nem működik, akkor visszanyúlunk a bevált dolgokhoz, amit ezek a játékosok tudnak, itt vannak Pakson hosszú évek óta, tudják, mi az, amit ilyenkor tenni kell a pályán. Vártam már a végét, kicsit elfáradtunk. A mai meccs is olyan volt, hogy igazából nem sikerült frissíteni, ez a csütörtök hajnal szerintem látszódott a csapat. Próbáltunk frissíteni, de akik friss játékosnak számítottak, ők sem aludtak eleget az elmúlt két napban. Amikor a második ivószünet volt és mondtam nekik, hogy hosszúak lassúak, körülményesek vagyunk, próbáljuk meg odaszorítani az ellenfelet a kapuhoz, mert az jobban áll nekünk, akkor az utolsó negyed órában elégedettebb voltam. Bosszantott a két kihagyott 11-es, mert amikor a 11-est lövi valaki, azt nem saját magának lövi, hanem a csapatnak, az egy felelősség. Ez luxus, elég sok 11-est kihagytunk ebben a szezonban, nem csak ma. (M4 Sport)
Feczkó Tamás (Kisvárda): – Az első félidei játékunkkal, főként az első 20 perccel elégedett voltam, ott több olyan védése volt Szappanosnak, amit még a kupadöntőről hozott magával. Nem lehetett gólt lőni neki, viszont utána, a félidő felétől a paksiak akarata érvényesült. Több lehetőségük volt, 11-est hibáztak. A második félidőre próbáltunk úgy kijönni, hogy megfordítjuk a mérkőzést, de igazi nagy helyzetünk nem volt, mert hiába jutottunk el a középső zónákig, jó helyeken vettük fel a labdát, de a támadózónában nagyon sok párharcot veszítettünk és a második labdákat nem mi gyűjtöttük össze. Nem volt egyszerű felrázni a játékosokat ebben a helyzetben, hiszen már kiestünk, nagyon sok játékosnak ez az utolsó mérkőzése és már máshol van a feje, de jól álltunk bele és a 90. perc után tudtunk is szépíteni és akartunk is még egyet, volt is egy lövésünk. Kihoztuk ebből a meccsből, amit ki lehetett, de azért jó lett volna egy pontot szerezni. Nagyon sok támadást építettünk fel a támadózónáig, rengeteg pontrúgásunk volt, sokkal több, mint a Paksnak, de ebből ma nem tudtunk veszélyesek lenni. A célt nem tudtuk elérni, úgyhogy bármit is csináltunk, az csak szépségtapasz. Június 30-ig szól a szerződésem, a többi a sportigazgató dolga, hogy mi lesz a csapattal és az edzői stábbal. Mivel velem esett ki a csapat, az a minimum, hogy megpróbálom visszajuttatni. Szép feladat lesz, de csak ez lehet a feladat, hogy az első csapat, amely kiesett velem, az vissza is jusson. (M4 Sport)
Puskás Akadémia–DVSC 4-1
A mérkőzésről itt olvashatsz bővebben!
Hornyák Zsolt (Puskás): – Amit ígértem, megvalósítottuk, mindent megtettünk a győzelemért, ez örömteli. Még nem felfogható számomra, ami történt, most mi vártunk a Fehérvárra, az előző szezonban ők vártak a mi eredményünkre, ami a bennmaradásukhoz kellett. Az ember nem tudja még ezt feldolgozni, de amit a csapat produkált az utolsó tíz mérkőzésen, azok alapján megérdemelten értünk fel a dobogóra. Kár, hogy ezelőtt nem volt egy jobb sorozatunk, vagy hogy nem kezdtük a bajnokságot télen, de ilyen a foci. A fiúk megmutatták a karakterüket, sok gólt rúgtunk a bajnokság végén, a bronzérem jó kezekben van. Tudtunk dominálni minden ellenfél ellen, ez kulcsfontosságú egy edző számára, jó játékot produkáltunk, nem volt kérdés, hogy megérdemelt a bronzérem vagy sem. Az, hogy nem a mi kezünkben volt itt a végén, az más kérdés, de felesleges pontokat veszítettünk Zalaegerszegen és Pakson is. De ilyen a foci, ahol ezeket elveszítettük, máshol megszereztük. (M4 Sport)
Srdjan Blagojevic (DVSC): – Nincs különösebb elemezni való, a 11-es és a piros lap döntött. Ebben a felállásban nehéz dolgunk volt, de elégedett voltam azzal, ahogy kezdtünk, aztán jött a büntető. Nagyon örülök, hogy több játékos is debütált a csapatban, gratulálok nekik, ez fontos a klub számára. A végén 10 rendkívül fiatal futballistával játszottunk, sajnálom a vereséget. Köszönöm a támogatást a szurkolóinknak! (dvsc.hu)
