Miért esett ki a Békéscsaba az NB II-ből?

- Szerintem szűkebb hazánkban és máshol sem tudják a csapatok igazán kezelni a focisták egóját, ők pedig sokszor „leamortizálják” a legjobb edzőket is. Amennyiben az edző nem tudja kialakítani a falkavezér szerepet, ha nincs meg az a dominancia, akkor a játékosok képesek a fejére nőni. A játékosok közelében ténykedők közben összezavarják a futballisták fejét, mi csapattulajdonosok pedig nem tudunk jól reagálni ezekre a helyzetekre, egymásra ígérünk, egymásra licitálunk teljesen fölöslegesen. 

Ezek szerint a nem túl jól sikerült igazolások is hozzájárultak a kieséshez?

- Nem erről van szó, egyáltalán nem rossz állomány a miénk. De volt hét vezetőedzőnk az alatt a 12 év alatt, mióta én vagyok a tulajdonos. Nem vagyunk jó helyzetben, mert - jogosan vagy jogtalanul - elég kemények velünk szemben a szurkolók és természetesen meg kell felelnünk az elvárásaiknak is. Idehoztuk Dajka Lászlót, Zoran Spisljakot, Schindler Szabolcsot vagy épp Preisinger Sándort, de azok a vezetőedzők, akik nem kötődnek Békéscsabához, nem is nulláról indultak, hanem jelentős mínuszról.

Pásztor József, vele mi volt a helyzet?

- Józsinak nem mernek semmit mondani, régóta itt van a csapatnál, egy ikon, nagyon jó barátságban vagyunk, de ő már nem is akart vezetőedző lenni, aztán megegyeztünk, hogy segíti a csapatot. Én pedig nagyon hálás vagyok, a játékosok előtt is megköszöntem azt - függetlenül a végeredménytől -, hogy megint átvette a feladatot. Józsira mindig is támaszkodhattunk, maximálisan segített a csapatnak. Ebbe a helyzetbe kicsit bele is betegedett, nem tudom, hány kilót fogyott. Ő nagyon a szívén viseli ezt a dolgot. Nagyon nagy kihívás minden vezetőedzőnek a Békéscsaba és látom a többi csapatnál is a fluktuációt. A játékosok vagy épp a tulajdonosok türelmetlensége egyszerűen szétszedi őket. Ritka itthon egy vezetőedzőnél, hogy megéri az egy évet, ugye? A helyzet pedig nagyjából nyugaton is ugyanez.

Valahogy az van, hogy olyan teljesítményt nélkülöző öntelt, óriási egóval rendelkeznek a focisták, ami egyszerűen kivégzi a vezetőedzőket és sokszor nagyon tehetséges vezetőedzők is megbuknak. Én nem nagyon tehetem meg, hogy ne csabai kötődésű vezetőt hozzak, de emellett egy szakmailag felkészült karizmatikus és egyben magas érzelmi intelligenciával rendelkező karakterre is szükség van.

Volt olyan edzője, aki ezzel megbirkózott?

- A helyi kötődésűek megbirkóztak. Boér Gábornak például nem volt gondja, de Brlázs Gábornak sem, aki egy szerény békéscsabai srác, nem bántották a szurkolók. De ez egy ördögi kör volt a számunkra. És ahogy látom, nagyon sok klubnál volt hasonló, a Fradinak is meg kellett küzdenie a szurkolók ellenszenvével az elején.

Ott volt például az utolsó előtti Tiszakécske elleni bajnoki, ami nagyon fontos volt, már az 5. percben vezetést szereztünk, és végül meg is nyertük. De a 19. perctől, nem a "Hajrá, Előre!" szólt, hanem az elnök és a klubigazgató távozását követelték nem éppen irodalmi stílusban, ráadásul az MLSZ félmillió forintra meg is büntetett minket. Engem ritkán szidnak, mert tudják, ha elszakítják a cérnát és kiszállok, a társtulajdonos Békéscsaba Vármegyei Jogú város érdeklődése és anyagi hozzáállása jó eséllyel sokkal szerényebb lenne.

Ezeken a dolgokon egyébként nagyon szeretnék változtatni és bízom benne, hogy a város is partner lesz ebben.

A szurkolók egy elég kemény hangvételű közleményt is kiadtak a kiesést követően, a vezetőség több tagjának a lemondását követelve. 

- Nekem ez a legnehezebb, én hibáztam azzal, hogy a szurkolókat nem tudtam teljes mértékben a csapat mellé állítani. De van még a csendesebb többség is, akiket szintén arra kérek, hogy együtt segítsenek, mert azonnal vissza akarunk jutni az NB II-be. Ez nem kérdés.

Ez egy rossz álom. Nekem a szüleim elvesztése után, a kiesés utáni éjszakám volt életem egyik legrosszabbja, nagyon megviselt, hogy lekerültünk a harmadosztályba. De mindenképpen meg kell oldanom, hogy a szurkolók ne ellenségként tekintsenek ránk, hanem segítsenek. Ebben hibáztam, ezt még nem tudtam megoldani. Le kell ülnünk, hogy megbeszéljük a dolgokat.

Meg kell találnom azokat az igen aktív drukkereket, akik manapság nem voltak a csapat mellett. Sokan azt mondják, hogy én kilopom a pénzt az Előréből. De hát én rakom bele a pénzemet! Nem értik a rendszer alapvető anyagi működését sem. Aki ezt nem hiszi el, jöjjön el és beszélgessünk!

Úgy hallottuk, hogy a vezetői szinten azért mindent megpróbáltak megtenni az utolsó fordulók előtt. Állítólag volt egy olyan felajánlásuk a játékosok felé, hogy az utolsó kéthavi fizetésük tripláját kaphatják meg, ha kiharcolják a bennmaradást, a kiesés esetén viszont annak csak az egyharmadát. 

- Igen, én ajánlottam fel. Bementem az öltőbe a csapathoz, leültem közéjük a padra azt mondtam, hogy álljunk föl, mert eluralkodott a passzív félelem, ami a legnagyobb gond volt. Azt mondtam a csapatnak, hogy "álljon fel, aki fél". Nem állt fel senki. Először azt mondtam nekik, hogy "dupla vagy semmi", innen indultunk. De mondták, hogy van, akinek kevés a fizetése, valamiből meg kell élni, van, akinek két gyereke van és a többi. Végül nem tripla lett összességében, mert megoszlott a dolog és nagyjából csak a játékosok fele vállalta, a többi visszakozott. Egyfajta köztes megoldás lett a vége. Kiesés esetén a játékosokat arra kértem, hogy egy alapítványnak ajánlják fel a fizetésük jelentős részét. De az első felvetésem az volt, hogy "dupla vagy semmi", hogy lássam, ki az, aki bátor.

Mert ha ott nem vagy bátor, akkor hogy várjam el, hogy a pályán is bátor legyen? Ez mentális dolog: bízol magadban vagy sem? Nagyon jó mérce volt amiatt is, mivel így már tudom, hogy kiknek kell maradniuk - nyilván akkor, ha ők is így akarják.

Nyilván lesznek következményei a búcsúnak, kell egy új edző például. De mekkora változás várható a játékoskeretben?

- Nagyon sok hasznos játékosunk van most is és egy jó részük a jelek szerint bátor is. Egyáltalán nem volt rossz keretünk.

Akkor a mostani keretet kellene valahogy egyben tartaniuk?

- Részben, össze is fogjuk rakni jól, ezzel nincsen gond, de a gyávákat elengedjük. A történtek nagyon sok embert természetes módon megviseltek, mert mindenki a saját kudarcának éli meg ezt a dolgot, de vissza fogunk kerülni. Elég harcos típus vagyok és tudom, hogy vissza fogunk jutni. Voltam már sokkal rosszabb helyzetekben az életben, de azokat is megoldottam.

Közben az NB III-as második csapatuk is kiesett. A saját nevelésű fiatalokhoz így nehéz lesz hozzányúlni, hogy ha ütőképes csapatot kell építeni a harmadosztályban.

- Próbálunk azért a saját fiataljainkhoz nyúlni, de a "tejszínt" a kiemelt akadémiák elviszik. Ezek az akadémiák elviszik akár már 13-14 éves korukban a legjobbakat. Azt előre nyilván nem tudjuk, hogy mi lesz belőlük, de nagyon érdekes tanulmány lenne, ha elemeznénk a témát. Az viszont biztos, ha tőlünk eligazolnak, akkor hiányunk keletkezik, ugyanakkor szívesen visszavárjuk őket, ha úgy döntenek. De mivel nem vagyunk kiemelt akadémia, hatalmas anyagi különbségek vannak. Félreértés ne essék, vannak nálunk rosszabb helyzetben lévő klubok is. Ugyanakkor igen nehéz ezzel megküzdeni. Csak egy példa: egy kezdő, 18-19 éves játékosnak annyi pénzt tudok adni, mint a kiemelt akadémiák egy 14 éves, elsős középiskolás gyereknek. De, igazából nem sírni kell, mert ezt is meg fogjuk oldani!

Anyagilag, nagyságrendileg mit jelent egyébként a klubnak a kiesés éves szinten?

- Százmilliós szint, nem milliárdos, de igen jelentős. Kvázi olcsóbb lett volna más megoldást keresni, de az meg nem az én világom… Itt merül fel az igazi vezető állandó belső lelki tusája. Legyél életrevaló és tisztességes egyidejűleg! Ajánlom mindenki figyelmébe a zseni Ady Endre "Élet" című versét Szakácsi Sándor előadásában – biztosan meg fognak érteni.

A játékosok fizetése, esetleges új szerződése azért igazodni fog az NB III-as körülményekhez?

- Igen, fontos lesz, hogy milyen szerződést tudtunk kötni egy-egy játékossal és majd kiderül ki mennyire "kufár", vagy épp mennyire ragaszkodik a csapathoz, nincs is baj ezzel. Probléma akkor lehet, ha egyesek külső tanácsra igencsak elrugaszkodnak a valóságtól és öt év alatt nyolc klubnál is elherdálják a tehetségüket.

Mi, klubtulajdonosok pedig nem tudunk összefogni, mondjuk egy norma, egy közös bérsapka bevezetésében. De, ha még meg is egyeznénk, egészen biztosan lenne valaki, aki megszegné a szabályt.

Ha egy év múlva megint beszélnénk, mivel lenne elégedett?

- Csak azzal, ha visszakerülnénk a másodosztályba – amiben egyébként biztos is vagyok. Ha megnézem a hozzánk hasonló klubokat, mondjuk a Szegedet, a Szolnokot, a Tiszakécskét, vagy épp a Kecskemétet, láthatjuk, hogy mennyit lifteztek az osztályok között az elmúlt években. Azt hittem, hogy mi nem esünk bele ebbe a hibába. Persze az NB I-ben való liftezést el tudnám viselni, de az NB III a legrosszabb álmomban sem jött élő eddig. Mind az NB II, az NB I pedig pláne rengeteg pénzt emészt fel, ezzel mindenkinek tisztában kell lennie. A tulajdonosoknak pedig azt kell saját magukkal is tisztázniuk, hogy a saját vagyonából mennyit szán erre a dologra.

Egyszer sem fordult meg egyébként a fejében 12 év alatt, hogy akár egy tulajdonostársat keres maga mellé, vagy mondjuk, kiszáll a fociból?

- Nehéz olyan mecénást találni, mint amilyen én is vagyok. Egy futballcsapat nem feltétlenül ígéretes portéka. Mindemellett Békés vármegyei vagyok, Békéscsaba mellett élek, így egyszerűen nem tehetem meg, hogy eladom valakinek a 70 százalékos tulajdonrészemet, hogy aztán esetleg tönkre tegyék a klubot és mondjuk, a megyei első osztályig süllyedjen az Előre. Ez mégiscsak Békés vármegye első számú csapata. Én pedig ennek a vármegyének tartozom azzal, hogy komolyan veszem a dolgomat. Egy klub a fenntartása, működtetése ezen a szinten gyakorlatilag veszteséges.

Voltak jelentkezők az évek alatt és természetesen szélhámosok is előkerültek. Volt olyan is, aki azzal jött, hogy beszáll és majd hoz külföldi játékosokat is. Mondtam, hogy azt NB II-ben nem lehet - illetve lehet, csak akkor az összes központi támogatásról lemondasz. "Tényleg?" - jött a válasz, majd az, hogy de ő akkor is hozna külföldieket. Akkor kinéztem az ablakon és az illető egy 30 éves, lepusztult BMW-vel érkezett. igazából viszont nem is kellett kinéznem az ablakon, mert látszott rajta, hogy szélhámos.

Imádom Békés vármegyét, innen származnak az őseim, így én sem megyek el és a gyerekeim sem fognak. A szülőföldemhez ragaszkodom, ez becsületbeli ügy számomra, tehát nem adhatom oda egy „sintérnek” az egész klubot. Nehéz dolog ez, hiszen a klubtulajdonosok bizonyos szempontból általában elég magányosak, nem tudják az anyagi és lelki terhet mással megosztani. Léteznek Magyarországon szerencsésebb települések, de véleményem szerint Békéscsaba jelenleg még nem tartozik ezek közé.

DUDÁS GÁBOR