A Ferencváros kétszeres bajnoka, négyszeres kupagyőztese és KEK-döntőse, illetve örökös bajnoka, Mucha József a Blikknek beszélt az elmúlt napok szörnyű megpróbáltatásairól, amelyek majdnem az életébe kerültek és egyelőre sajnos maradandó nyomokat hagytak az egészségén.

- (...) Fekszem az Uzsoki utcai kórházban, ahelyett, hogy a Balatonon lennék, és az jár a fejemben, hogy meg kell becsülni, mindennél jobban meg kell becsülni az egészséget és azokat a pillanatokat, amelyek boldoggá teszik az embert. Halálközeli élménnyel gazdagodni embert próbáló feladat. Még úgy is, hogy én csak utólag tudtam meg, ha néhány órával később hoz be a fiam a kórházba, talán már nem is élek. (...) Annyit biztosan tudok, hogy szepszis, vagyis vérmérgezés támadta meg a szervezetem. Pörgetem vissza a napokat, de valószínűleg az a bicikliről történő esés és a lábamon keletkezett seb okozhatta mindezt. De ebben sem lehetek-lehetünk biztosak. Még az orvosok sem tudják, mi is okozta a bajt. Elestem a biciklivel, seb keletkezett a lábamon, néhány nappal később pedig fürdőbe mentem, talán ott, a vízben támadott meg egy baktérium, de mindez csak találgatás. Ami biztos, hogy iszonyatos fájdalmat éreztem folyamatosan a gerincem környékén. A kilencvenes évek közepén volt egy csípőprotézis műtétem, és én azt sem tartom kizártnak, hogy ott, a műtét helyén keletkezett gyulladás a szervezetemben.

Vasárnap már egyre rosszabbul éreztem magam. Fogyott az erőm, és csaknem 40 fokos láz gyötört. Persze, ilyenkor valamiféle influenzára gondol az ember, bekapkod néhány Kalmopyrint, és azt gondolja, másnapra jobban lesz. Hétfőn még rosszabbul lettem. Kedden pedig már alig álltam a lábamon. A fiam autóba ültetett, majd bevitt a Sportkórházba. (...) Lejkó Dezsőt, a régi ismerősömet kerestem, a Vasas orvosát, de ő nem volt bent. De akik fogadtak, mindenféle vizsgálatot elvégeztek rajtam. Látták, hogy alig állok a lábamon, és azt mondták, két nap múlva jöjjek vissza, mert akkor lesz bent a gerincspecialista. A fiam szerencsére nem hagyta annyiban, és nem haza vitt, hanem az Uzsoki utcai kórházba. Előbb persze, felhívtuk a Ferencváros orvosát… A csapat épp Bulgáriába utazott, de a leszállás után a doki máris intézkedett, így vártak az Uzsokiban. Mire odaértünk, félájult állapotban voltam. Szinte azonnal az intenzív osztályra vittek. Nem győzök hálálkodni a kórház személyzetének. Most már tudom, az utolsó előtti pillanatban kerültem kórházba, alig volt mérhető vérnyomásom. Másnap oxigént kaptam, antibiotikumos kezelést, és ma már sokkal jobban vagyok. Csakhogy a fertőzés következtében nem látok a jobb szememmel

- nyilatkozta Mucha József, aki egyelőre tehát elvesztette a szeme világát.

- Még kimondani is szörnyű, de… el. Az orvosok sem tudják egyelőre, ez miért történt. Nem látok a jobb szememmel, és jelenleg az a legfontosabb számomra, hogy visszanyerjem, visszakapjam a látásomat. De ha a sors ezt mérte rám, hogy félig megvakulok, azt nekem – ha tetszik, ha nem – tudomásul kell vennem, és együtt kell élni vele. Próbálok erős lenni, és főként próbálok optimista maradni. Hiszem, hogy ezek a lelkiismeretes orvosok megtalálják a gyógymódot, hogy újra egészséges legyek és a látásomat is visszanyerjem - tette hozzá, elárulva, hogy már kikerült az intenzív osztályról.

- A körülményekhez képest jobban érzem magam, étvágyam is van, de még vár rám sok-sok vizsgálat. Fogalmam sincs, meddig kell kórházban maradnom, és hogy mikor lehetek újra a régi, mikor kapom vissza az eddig megszokott életemet.

A teljes cikk a Blikkben olvasható - kattints!