Ahogy arról beszámoltunk, a DVTK péntek délután bejelentette, hogy távozik a klub sportigazgatója, Horváth Csenger. A szakember tavaly november óta töltötte be a posztot, távozásának hátterében pedig vezetői szintű nézeteltérések álltak - ezekről itt írtunk exkluzív cikkünkben.
A pár hónap után a Diósgyőrt elhagyni kénytelen vezető írásban ugyan, de "megszólalt".
"Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak, akik az elmúlt napokban megkerestek, írtak, vagy csak gondoltak rám. Köszönöm mindenkinek, aki hitt abban, hogy az értékteremtés nemcsak a gyors győzelmekben, hanem az alapok megteremtésében és a hosszú távú építkezésben rejlik.
A DVTK számomra soha nem volt állás – ez mindig is hivatás volt. Szenvedély. Egy közösség, amit nem lehet kívülről megérteni – csak belülről érezni. A Diósgyőr nem csak klub. Ez egy életérzés. Egy tartás. Egy dac, ami akkor is áll, amikor más már rég hátra lépett.
Kinevezésem előtt sok-sok évvel, még a régi stadion mellett odajött hozzám egy idős úr. Azt mondta: „Tudod öregem, a Diósgyőr olyan, mint a bányászcsákány: nem csillog, de ha kézbe fogják, tudod, hogy súlya van.” Aztán ránézett az omladozó stadionra és hozzátette: „Mi nem azért szeretjük ezt a helyet, mert mindig nyer. Hanem mert amikor padlón van, mi akkor is itt vagyunk. És ettől vagyunk többek másoknál.”
Ez a DVTK valódi értéke: a hűség, a munkába vetett hit, az összetartás és az, hogy nem áruljuk el egymást, amikor nehéz az út. Most egy fejezet lezárult az életemben. Azt kérem tőletek: ne engedjétek, hogy megosszák ezt a közösséget. Ne hagyjátok, hogy elvegyék azt, amit évtizedek verejtéke, hite és szeretete épített fel. A Diósgyőr mindig is azoké volt, akik nem hátrálnak meg. Akik nem a címer mögé bújnak – hanem a címerért állnak ki. Mert itt nem az számít, mit mondanak rólad – hanem hogy amikor megszólal a Himnusz, felemelt fejjel állsz a lelátón. Ez a DVTK. Ez maradjon is így" - írta a 28 éves ex-sportigazgató a közösségi oldalán.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
