Dárdai Pál, az Újpest FC januártól munkába álló sportigazgatója az M4 Sport podcast adásában, a Sportemberek Extrában hosszabban nyilatkozott a lila-fehér klubról. Az alábbiakban témakörök szerint idézünk a beszélgetésből.
A bajnoki ambíciókról
- Mondok egy gyors példát, aztán mindenki azt csinál, amit akar. Ralf Rangnick. A Hoffenheimet negyedosztályból fölvitte az első osztályba, nemzetközi magasságokig. Utána ott jött egy olyan sztori, hogy Schalke. A Schalkénál a Gazprom egy csomó pénzt belefeccölt, és odament egy ilyen szaktekintély, aki addig mindig, mindent szépen fölépített, és egy év múlva majdnem kiestek, Rangnick meg ha jól tudom, burnout szindrómával kórházba került, de ugye fel is állították. Érdekes módon nem jött össze neki.
A fociban olyan csodák nincsenek, hogy összevásárolunk 30 játékost és holnaptól mi vagyunk az elsők. Ennek is megvan az ideje. Tehát ha van pénz és van egy terv, amellett kell haladni, nem kell nagyokat ugrani. Annyit kell ugrani, amennyit el is bírnak mind a játékosok, mind a közeg. Lehet, hogy a szurkolók szomorúak, hogy ilyeneket mondok, de nem tudok vele foglalkozni. Én nem fogok butaságokat mondani.
A sportigazgatói feladatairól
- Én annyit kértem, hogy nem szeretnék pénzzel foglalkozni, nem az én dolgom, hogy alkudjak meg a menedzserekkel, tehát megvan az illetékes az Újpestnél. Az én feladatom az, hogy szakmai munka hogyan folyik, hogy amikor a játékosokat scoutoljuk, hogy a végén kire mondjuk azt, hogy "igen". Ugye itt van egy stáb, nem csak az én döntésem, de az enyém az utolsó szó, de meghallgatok mindenkit, sőt. Innentől kezdve megyünk és utazunk, és meg is nézzük a játékosokat, nem csak laptopon, mert azért az nem az igazi. Én bele fogok adni apait-anyait, de még egyszer mondom, az én dolgom az az, hogy a szakmai munka folyjon, az én dolgom az, hogy ha az edzőnek van kívánsága, úgy dolgozzak, hogy jól tudjon dolgozni, senkinek ne legyen kifogása. Nem egyszerű feladat, mert ugye estére szellemileg tényleg elfáradok, más, mint amikor csak edző vagy, viszont eddig élvezem. Most kéne még egy pár pont, mert a játékosok le vannak terhelve, szorgalmasak, csinálják, csak ne veszítsék el a bizalmat a munkában, mert munka nélkül nincsen győzelem, se eredmény. (...) A tapasztalat megvan, hogy hogy kell fölépíteni egy utánpótlást, viszont az, hogy most a felnőtt csapatnál is ott vagyok, mint sportdirektor, ez egy picit más pozíció, viszont nem árt, hogy legalább tudom, hogy mit edzenek, számon tudom kérni, hogy mit, miért, hogyan. Engem is számon kérnek a MOL-nál, minden hét elején. Beszámolót tartunk, ugyanúgy ott van Ratatics Péter is.
Nekem azzal nincsen problémám, hogy háttérbe szorulok, én dolgozni jöttem, nem riportokra szaladgálni. Aki ismer, az tudja, hogy nem ez az életemnek a legfőbb része, hogy magamat mutogassam. Én ugyanúgy tanuló vagyok, azért mondtam, hogy egy Hajnal Tamás vagy egy Tóth Balázs nekem példaképek lehetnek, még tanulom a szakmát.
Ettől függetlenül tudom segíteni az edzőimnek a munkáját azzal, hogy jól igazolunk, vagy azzal segíteni, hogy rossz pillanatokban kríziskezelés, menedzsment, és így tovább. Tehát ezek nagyon fontos dolgok, és azt gondolom, hogy ebben óriási rutinom van.
Szélesi Zoltán és Egressy Gábor szerepe
Mivel a MOL rendesen megfizet, nem panaszkodhatok. De ha más klubba mentem volna, háromszor ennyit kaptam volna, az még több lett volna. De nem megyek el olyan klubba dolgozni, ahol nem érzem magam motiválva, csak a pénzért nem megyek el. Itt, Újpesten viszont van kötődés.
Egressy Gabi főiskolát végzett sportvezető, aki kézilabdában azt hiszem, talán Európa Ligáig juttatta a csapatát, tehát ő még egy olyan sportvezető, aki még nincs elrontva. A Szélesi Zoli négy nyelven beszél, de lehet, hogy öt... A csapat elfogadta pillanatokon belül, ott lakik a szomszédban, tehát éjjel-nappal ott lesz, meg ott is van. Apropó, ugye olvastam ilyeneket, hogy én is home office-ban vagyok. Most már február közepén vagyunk, eddig egyetlen edzésről hiányoztam... Úgyhogy egy olyan stábot raktam össze, aki ott él-hal a klubért, mert ez így működik. Nálam is így volt a Herthánál, amikor újjá kellett építeni, meg amikor majdnem kiestünk, és minden szétesett volna. Én azt gondolom, a legfontosabb, hogy olyan emberek kerüljenek oda, akik élnek-halnak a klubért éjjel-nappal, ha kell, éjjel fölkelted, és csinálja az edzést, csinálja az analízist.
Távozók és átalakulás
Biztos néztétek, egy pár játékos kirepült. Nálam nincs ilyen szájhúzogatás, vonogatás: ami mérgező, az megy kifelé. Aki ilyen, az egy közösségbe nem fér bele. Itt senki nem akkora sztár, hogy húzogathassa a szája szélét, hogyha valami nem tetszik, mert most nem játszik, mert most mit tudom mi van. Mindenki dolgozzon és mindenkinek meglesz az öröme. Úgyhogy rendet raktunk szerintem, nagyon jó a hangulat, nagyon rendben van minden, kellenek persze az eredmények, de ha dolgozol, az is meglesz.
Én ebben a pillanatban, hogy itt ülök, nem tudok egy rossz szót se szólni. (...) - Én nem szeretek sumákolni, ha valami nem tetszik, akkor megmondom, és azon változtatni kell. Én jót akarok, én nyerni akarok, nem szeretek veszíteni, úgyhogy ezért egy csomó mindent átalakítunk és ezen az úton kell maradni. Nem azért jöttem, hogy ücsörögjek egy pár évet, egy kis pénzt keressek, nézegessem a meccseket, aztán mondják azt, hogy na, ezt is megette a magyar közeg.
Milyen az a magyar közeg?
Nem szeretnék kritizálni, de nagyon messze van a profitól. És én nem a Bayern Münchenről beszélek, a Leverkusenről, vagy egy Wolfsburgról, csak egy alsó középkategóriáról, egy másodosztályról. Azt gondolom, hogy mentalitásban, fölépítettségben, munkamorálban Magyarországon ettől messze vagyunk.
De mindenki csinálja, amit csinál, mindenki legyen boldog, én másképp szeretem csinálni. Most nagy a szám, de majd megnézzük három év múlva, hogy mit tudtam csinálni. Lehet, hogy kirúgnak. De azért jöttem, mert van egy elképzelésem, és ebből nem fogok engedni. Mert nem fogok mások ötletei miatt előbb-utóbb beleszürkülni az egészbe - ha meg elfáradok, akkor szólok.
Álmok és célok Újpesten
- Én akkor lennék büszke magamra, hogy ha három év után azt tudom elmondani, hogy eddig jó úton vagyunk, mert ugye 3+2 évre írtam alá, és utána jó lenne, ha kicsit hátra tudnék dőlni, hogy kapok egy bérletet itt Újpesten, azt néha, ha van kedvem, menjek ki meccsre. Ha látom a munkát, látom a zászlókat, látom, hogy az utánpótlásedzők szisztematikusan dolgoznak, a szülők boldogok, a stadion tele van - nekem ez a célom.
Az álom az más, nekem az, hogy eljussunk a Bajnokok Ligájába, bár az nagyon nehéz lesz. De elérhető kemény munkával, hidd el. Amit én el akarok érni, amiért én idejöttem, amit vállaltam, azt szerintem meg lehet csinálni, de csak azért, mert nagyon kevés ilyen rendes ember van - és ez nem se**nyalás -, mint a Ratatics Péter, aki veszi a fáradtságot sikeres üzletemberként, Hernádi Zsolttal, minden héten, és informálódnak. Tehát nem kell mesét mondani, elmondom, mit csesztünk el, elmondom, hogy hol járunk.
Ilyen kommunikációval, egyenes beszéddel azért sok helyre el lehet jutni a foci világában.
Épül a ház
- Az a normális, hogy profi körülmények vannak, tehát ha kicsi az öltöző, akkor nagyobbat építenek. Ha nincsen vizesblokk, akkor vizesblokkot kell, addig, amíg nincs jeges fürdő, addig a játékos nyafog, meg negatív. Most azon vagyunk, hogy a picit retró körülmények között Újpesten csináljunk egy olyan házat, ahol a család jól érzi magát. Amíg a ház nincs megcsinálva, nem érzi jól magát a család. Hiába hozol te ide egy jó játékost, hogy ha utána két hét után nézi, hogy "hú, ez se jó", csak negatív, legyen minden pozitív és akkor fog teljesíteni. És most ezen vagyunk.
Átigazolási tervek: A tavasz már a nyárról szól
- Elmondom, mivel lennék elégedett tavasszal: amit most elkezdtünk, a játékrendszer az legyen automatizmus a játékosoknak, de azért legyen eredményes is. Hogy jó döntéseket tudjak hozni a stábbal együtt, hogy ki marad, ki megy, és mikor vége a szezonnak, már szeretném tudni, hogy melyik játékosokat hozom ide. Nem akarok kapkodni a szünetben, hanem mint Németországban, a szezont úgy szeretném lezárni, hogy már megvan a jövőkép, hogy mit miért csinálunk. Tehát nem lenne jó, ha elcsúsznánk most, mert akkor már tolódik fél évet az egész és én nem akarom. Most mindenki partner, de különben lehet, hogy haragszanak is egy kicsit rám, mert mondtam, hogy egy kicsit több szenvedély, egy kicsit húzzák ki magukat, ez egy győztes klub. Így is kell élni, ezt is kell mutatni, mert ezt a környezetet a játékos figyeli, úgyhogy mindenki viruljon és nevessen. A magyar foci azért egy picit lépett előre, szerintem már jobb a tempó, már kicsit alakul, de még igazi nagy játékosokat nem tudod idehozni, mert mégiscsak Magyarországról beszélünk, egy csomóan nem is tudják, milyen csodálatos Budapest.
Magyarok, légiósok, fiatalok
- A saját nevelés az most egy kicsit nehéz lesz, de rámegyünk azért erre a sztorira is. Nem szívesen, de biztos kell majd lopkodni egy-két fiatal tehetséget másik kluboktól. Nem szép dolog, nem szeretem az ilyesmit, de meg kell csinálni. A klubon belül én elmondtam most is, hogy szeretnék olyan játékosokat hozni, akik ismerik a mezőnyt, de legyenek fiatalok is. Ugye hoztunk három fiatalt, plusz Gradisára, meg a Stronatival két olyat, aki játszott már a ligában, az Arne Maier ugye bónusz, ennél többet nem is szabad szerintem.
Viszont a nyáron már nem muszáj a magyar ligát ismerő játékos, hanem legyen négy, akár a Bundesliga 2 felső feléből, húzó típusú játékos, aki úgy dönt, hogy igenis szívesen eljön Budapestre. És ugyanúgy négy-hat magyar fiatalt. Nem vagyok rasszista, nagyon sok külföldi barátom van, de Újpesten kell egy kis magyar gerinc.
Az újpesti utánpótlásról
- Most egyelőre sokat nem szeretnék róla beszélni, márciusban fogok odaérni, egyelőre még az első csapattal foglalkozunk, a kerettel, azzal, hogy hogy adagoljuk a terhelést, mert ugye 30 százalékkal edzünk többet extenzív tempóban, 40 százalékkal intenzív tempóban. Vigyázni kell a játékosokkal, hogy meddig húzzuk a kötelet, tehát plusz még a sok információ, taktikai dolog, úgyhogy egyelőre most még az a fő feladat. És akkor márciusban fogom megnézni az utánpótlást abból az apropóból, hogy nagyon sok ügyes kisgyerek jár oda focizni, nagyon nagy a tömeg, viszont amikor megkérdezem, hogy U16-tól fölfelé hány utánpótlás válogatott van, mert szeretném elvinni az edzőtáborba, hogy szokják a felnőtt levegőt, akkor nem akarom megmondani, hogy mi a válasz, hogy hány válogatott játékos van... ezt orvosolni kell egy Újpestnek, azért 16-tól fölfelé legyen minden évben két válogatott játékosa, akit be tud küldeni az MLSZ-be, aki büszke a címerére, úgyhogy ezen is szeretnék változtatni.
Kommunikáció
A kommunikáció talán a legfontosabb. Én abban bízom, hogy azok az emberek, akikkel körülveszem magam, ugyanúgy visszamondják, ha nem tetszik valami. Én nem szeretem hülyékkel körülvenni magam, hogy bólogassanak. Már meg is voltak a konfliktusok és ugyanúgy haverok vagyunk. És nincs ezzel semmi baj. Szerintem az őszinte beszéd az fontos. Nem kell sumákolni.
A teljes interjú itt megtekinthető:
