"Litvániában érezhető volt némi zavarodottság a csapaton"
Mindenekelőtt úgy készülünk, hogy pályára lépünk Bulgária ellen; és tesszük ezt mindennemű elbizakodottság nélkül – már csak azért is, mert a litvániai összecsapáson érezhető volt némi zavarodottság a csapaton. Sokáig egyáltalán nem úgy ment a játék, ahogyan kellett volna, így elsősorban nyugalomra kellett intenünk a fiúkat, és felhívni a figyelmüket arra, hogyha nem a megfelelő hozzáállással kezelik az ellenfelet, akkor biztosan nem járunk sikerrel.
Mindent a továbbjutásnak rendelünk alá, amihez egy döntetlen is elég – ám akár az olaszok, akár a szerbek elleni összecsapásainkból levonva a pozitív és a negatív következtetéseket, arra juthatunk: aki ikszre játszik, az szinte biztosan veszít! Meg kell tennünk az utolsó lépést, hogy aztán derűsen térhessünk haza, Montenegró ellen pedig igazi örömfocit játszhassunk: több mint hatvanezer néző előtt, az elképzelhető legjobb hangulatban!”
– mondta az M4 Sportnak adott interjújában az olasz szakember, aki még 2012-ben, a Budapest Honvédnál csatlakozott Marco Rossi, a válogatott jelenlegi szövetségi kapitányának stábjához.
"Rossi? Már több időt töltöttünk egymással, mint ki-ki a saját feleségével"
A beszélgetés során Cosimo Inguscio elárulta, hogy Rossival a szakmai kapcsolat mellett mára már szinte családivá vált a viszonyuk, hiszen "már több időt töltöttünk egymással, mint ki-ki a saját feleségével", ez pedig a munkában is meglátszik.
- Magyarországra az egyik legkedvesebb barátomon, a korábbi olasz labdarúgón, Vincenzo Mazzeón keresztül érkeztem, akit a Honvéd második csapatához hívtak edzősködni, és akit még olaszországi edzői pályafutásom során ismertem meg. A világ talán egyik legismertebb korosztályos megmérettetésére, a viareggiói nemzetközi tornára készítette fel a csapatát, ám nem volt segítője, így 2012 januárjában felkért erre a feladatra. Ez a nem hivatalos megbízatás azonban még csupán a februári eseményig szólt; azt követően nem is utaztam vissza Budapestre, hanem otthon maradtam Olaszországban. Márciusban aztán csörgött a telefonom, hogy a klub érdeklődik irántam mint a felnőtt csapat lehetséges másodedzője – mondván, hogy az együttes élére várhatóan olasz vezetőedzőt neveznek majd ki. Megragadva a lehetőséget, Budapestre utaztam, hogy ott tárgyaljak Marco Rossival, akit korábban csak közvetve, élvonalbeli játékoskorából ismertem. Azonban rögtön világossá vált, hogy megegyezik a labdarúgásról alkotott elképzelésünk – 2012 júniusától mostanáig pedig már több időt töltöttünk egymással, mint ki-ki a saját feleségével - mesélt arról a kapitány jobbkeze, hogy hogyan került Magyarországra, először több mint 11 évvel ezelőtt.
"A csapatorvosunk behívott az irodájába és közölte velünk a lesújtó hírt"
Inguscio arról is beszélt az interjúban, milyen feladataik voltak, amikor a válogatotthoz kerültek, de felidézte egyik legszebb emlékét, az Izland elleni sorsdöntő Európa-bajnoki pótselejtezőt, amelyen ő ült a kispadon, mivel Marco Rossi koronavírusos lett.
- Ami a leggyakrabban eszembe jut a Marcóval közös munkánkkal kapcsolatban, az az Izland elleni Eb-pótselejtező előestéje. A csapatorvosunk behívott az irodájába, jobban mondva a rendelőjébe, és közölte velünk a lesújtó hírt, hogy a szövetségi kapitányunk koronavírus-fertőzött, így nem ülhet le másnap a kispadra – nekem kell ezt megtennem helyette. Ekkor azt éreztem, hogy ez épp nem az a feladat, amire vágyom: mindannyian úgy készültünk, hogy Marco jelenléte nagy, sőt, döntő jelentőségű lehet ezen az összecsapáson. Egy ilyen eset kezelése mindaddig nem igazán képezte a labdarúgással kapcsolatos tapasztalataim részét, így egy kicsit a megérzéseimre, de legfőképpen a közös sikereink emlékére is kellett hagyatkoznom: a Honvédnál az első idényben megszerzett bronzérem, majd a kis híján negyedszázad után újból elhódított bajnoki cím, a megérkezésünk a válogatotthoz… Ezek a gondolatok jártak a fejemben már az orvosi szobában – és persze aztán az is sokat segített, hogy a mérkőzés során mindvégig tartani tudtuk a kapcsolatot Marcóval telefonon. Szerencsére végül minden a lehető legjobban alakult!
"Nem mindegy, hogy 5, vagy épp 65 ezer ember előtt léphetünk pályára"
A szakember kiemelte a szurkolók szerepét, akiket az évek alatt sikerült maguk mellé állítaniuk, olyannyira, hogy ma már a "Puskás Aréna sem mindig elég a befogadásukra".
- A szurkolókat is sikerült magunk mellé állítanunk: korábban előfordult, hogy csak néhány ezren, esetleg tízezren látogattak ki egy-egy mérkőzésre – mostanra viszont eljutottunk oda, hogy a Puskás Aréna sem mindig elég a befogadásukra; legyen szó akár egy Észtország elleni barátságos mérkőzésről, vagy épp egy Szerbia elleni Eb-selejtezőről, esetleg egy Olaszországgal szembeni Nemzetek Ligája-összecsapásról. Ez igazi értékmérő számunkra, hiszen korántsem mindegy, hogy 5, vagy épp 65 ezer ember előtt léphetünk pályára. De minden alakoskodás nélkül, bizton állíthatom azt is, hogy egy-egy kiélezett összecsapás sorsa nagyban múlik a drukkerek jelenlétén - tette hozzá. (M4 Sport / MTI)
