Egészen furcsa történetről számolt be az NB III-ban szereplő Szombathelyi Haladás. A csapat 22 éves játékosa, Tarján Patrik - aki egyike volt annak a négy játékosnak, aki az NB II-es Haladás ellehetetlenülésekor Szombathelyen maradt - olyan súlyos és nem mindennapi sérülést szenvedett, hogy kérdéses, folytathatja-e még egyáltalán játékoskarrierjét.
– A 2024-es februári idénynyitón, a BVSC elleni hazai meccsen kétszer is történt velem egy-egy kisebbnek tűnő baleset: előbb az ellenfél egyik játékosa nyúlt bele véletlenül a szemembe, majd a Rácz Barnabás találata utáni gólörömnél az egyik csapattársam.
Később derült ki: a kettő együtt olyan hatást ért el, hogy leszakadt a retinám – az ezt követő orvosi vizsgálat azonnali műtétet írt elő. Aztán néhány hét múlva újabb beavatkozás következett, míg tavaly nyáron egy következő. A 2024/2025-ös NB III-as szezon nagy részén szerepelhettem a Haliban, aztán januárban újabb retinaműtéten estem át.
- Idén októbertől kezdve két héten át homályos látással ébredtem és érezhető volt a bal szemem térlátásának vesztése. Egyeztetve az orvossal, az edzéseken a párharcokat és a meccsjátékokat kihagytam, ezért sem játszottam már többet. Most a távolra látás kivételével nincsen panaszom, ezért sem szeretnék egyelőre újabb beavatkozást, hiszen kiderült: most, hogy nincsen terhelés, a mindennapokban jól vagyok.
December közepén megyek újabb kontrollra, akkor kapok választ arra, hogy folytathatom-e egyáltalán valamikor is a futballt.
Mindez azt jelenti, hogy most biztosan nem játszhat Tarján, ám tanulmányainak köszönhetően mégis a csapattal maradhatott.
Az érettségi mellett svédmasszőri és sportmasszőri bizonyítványokat is kaptam és tavaly február óta dolgozom egy konditeremben. Nehéz ennyi idősen erről nyilatkozni, de tény: az orvosi egyeztetést követően már arra készültem, hogy végleg, vagy egy bizonyos ideig abba kell hagynom a focit, de mellette tudnám csinálni a masszőrködést itt a Halinál.
- Ebben többek is partnerek voltak. Emberileg szeretném kiemelni Keringer Zsolt ügyvezető igazgató hozzáállását, hiszen vele megállapodva januártól kezdve én látom el a masszőri feladatokat. Szakmailag pedig Jakab Ferencet és Bokor Bencét említem meg: Jaksi a mérkőzéseken működött közre, míg Boki az edzéseken, míg én mellettük – illetve, amikor ők nem voltak, akkor egyedül – vettem kezelésbe a srácokat. A Bicske elleni meccsre már úgy utaztam, hogy a meccs előtt és után a masszőr feladatkörébe tartozó teendőket én láttam el és a januári felkészülés kezdetétől mindez már élesben is megvalósul.
Amennyiben az orvosok hozzájárulnak ahhoz, hogy ismét megpróbálhatom a futballt, akkor majd állok elébe, és igyekszem játékosként is helyt állni. Addig pedig a stáb tagjaként szeretnék tenni azért, hogy minél magasabb szintre juthasson el a Haladás.
