A látványos játékról és az eredményességről
– Olyan játékosokat sikerült idehoznunk, akik minőségileg azt a szintet képviselik, amire én korábban azt gondoltam, soha nem fogjuk tudni megengedni magunknak – elsősorban anyagilag – mondta Koszta Péter sportigazgató a Mandinernek adott interjújában. – Magyar bajnoki címmel, külföldi múlttal rendelkező labdarúgókról beszélgetünk, európai kupatapasztalattal: ez azért óriási fegyvertény volt. Az első fecske, Varga Józsi volt az, aki elindította a folyamatot, és utána már jöttek a többiek, például Bódi Ádám és Lucas. De nagyon sokan hozzátették a maguk pluszát, a teljesség igénye nélkül említhetném Polgár Kristófot, vagy nagyon jó teljesítményt nyújtott szerintem Kártik Bálint, Fadgyas Tamás és Demeter Milán, akit az idény végére vissza is rendelt a kölcsönből a DVTK. És éppen ez utóbbi a másik fontos összetevő: hogy a Diósgyőrrel tudtunk olyan szakmai megállapodásokat kötni, amelyek értelmében a hozzánk kölcsönbe érkező futballistáiknak mi rendszeres játéklehetőséget biztosítottunk, a bérüket cserében ők állták. Ez jelentős összegeket szabadított fel a bérkeretünkben, amelyeket aztán átigazolásokra tudtuk fordítani. Ettől függetlenül a gyenge rajtunk – három meccsen egy pont – és még a tavalyi év végén sem gondoltam volna, hogy egyáltalán esélyünk lehet a feljutásra.
Csak a feljutás és a kiesés számított az NB II-ben
– Noha az idény előtt azt nyilatkoztam, most is a bennmaradás az elsődleges cél, azért titkon bíztam benne, hogy ezúttal nem a kiesés elkerüléséért kell majd küzdenünk.
Az igazat megvallva én úgy vagyok ezzel, hogy nagyjából az érdekel, ha az első kettőben végzel, vagy ha nem esel ki. A kettő között a többi pozíciónak olyan szempontból számomra nincsen jelentősége, hogy mivel most már helyezési pénz sincsen, így körülbelül két nap múlva elfelejtik, hogy te most a harmadik, a nyolcadik vagy a tizenkettedik helyen végeztél. Ettől függetlenül az elején nem fordult meg a fejemben, hogy a feljutás környékén leszünk, de aztán ahogy elkezdtünk játszani az első félévben, a féltávnál már titkon reménykedtem benne, hogy esetleg versenyben lehetünk.
Ezeket a gondolatokat végül azért hessegettem el, mert egy furcsa kettősséget érzékeltem. Egyrészről azt gondoltam, az NB I még biztosan nem a mi szintünk költségvetés és körülmények szempontjából, hiszen még az NB II-ben is számos olyan együttes van, amelyek sokkal komolyabb infrastruktúrával és bértömeggel dolgoznak. Másrészről viszont, a pályán nyújtott teljesítményünket és a játékunkat elnézve meg azt gondoltam, igenis van esélyünk.
Hol helyezkedik el a Kazincbarcika költségvetése az NB II-ben?
Biztos vagyok benne, hogy az utolsó ötbe. Az legalábbis száz százalék, hogy a saját bértömegünk az egyik legkisebb volt az NB II-ben, mint mondtam, mi elsősorban a diósgyőri kooperációs együttműködés révén tudtunk átcsoportosítani pénzeket.
A mi költségvetésünk úgy áll össze, hogy van egy része, amit az úgynevezett NB II-es pénzből tudunk igénybe venni, emellett vannak a városi támogatások, szponzori támogatások, illetve a tulajdonosunk, Sztupák Péter a saját pénzét teszi bele. Ennek a nagy része a bérekre megy el, különböző infrastrukturális fejlesztésekre, illetve az olyan logisztikai dolgokra, mint utazás, szállás, egyéb csapat körüli költségek. Nyilván a pályafenntartás is pénzbe kerül, az alkalmazottak is, akik szintén a minél jobb körülmények megteremtésén dolgoznak – azt gondolom, sikerrel, mert már szemmel láthatóan sokkal jobbak, mint korábban, és ennek nyomán az eredmények is kézzelfoghatóak.
A fociláz fokozódása a városban
– Nagy volt a futball láz, rengetegen kerestek és jöttek ki a meccseinkre, a feljutás után meg annyi SMS, e-mail érkezett, hogy meg se tudtam őket válaszolni. Persze, a sikerben mindenki szeret fürdőzni, én nem is kívánok sokáig ebben a szerepben tetszelegni. Most fontos elmondanunk, mi és hogyan történt, de inkább előre tekintek, mert óriási kihívás előtt állunk, a következő évet a mostaninál is sokkal nehezebbnek érzem. A nagy örömködés közepette igyekszem is mindenkit önmérsékletre inteni, mert szerintem sokan még nem fogták fel, hova is jutottunk pontosan: szoktam mondani, hogy ugye azt tudjátok, jövőre a Ferencvárossal, Újpesttel, Pakssal fogtok játszani, és nem ám hírvivő mérkőzéseket, hanem éles tétmeccseket?!
Itt nyilván bejön majd a képbe a kudarctűrő képesség is, ki miként tudja kezelni a kudarcokat, mert az NB I-ben azért fel kell készülnünk a nagyobb pofonokra is. Szerintem nem atomfizika, hogy ha még az NB II-ben sem tartoztunk a favoritok közé, akkor az NB I-ben milyen esélyekkel indulunk. Ha most megkérdeznénk a tizenegy másik klubvezetőt, tizenegy alighanem minket mondana első számú kiesőjelöltnek, amivel mi is tisztában vagyunk.
De ez sport, ahol el lehet érni bravúrokat: meg kell próbálni kialakítani egy olyan keretet, amellyel egy szerencsés csillagzat alatt elérhető a bravúr.
A DVTK-való kooperáció megszűnéséről és az NB I-es keretről
– Igen, ugye a szabályok értelmében két NB I-es klub között kooperációs szerződés nem jöhet létre, tehát ez valóban kilőve.
Ettől még elképzelhető, hogy ismét hozunk Miskolcról olyan fiatalokat, akikről úgy látjuk, segítségünkre lehetnek. Ami biztos, hogy mi a magyar szabálytól a fiatalszabályig az összes MLSZ-ajánlást betartjuk majd. Biztos vagyok benne, hogy lesznek külföldi játékosaink is, már csak azért is, mert a hazai piacon az új szabály miatt nagyobb mozgolódás várható, mindenki próbál majd minél jobb szerződést kialkudni magának, és ebben az árversenyben mi jó eséllyel nem fogunk tudni érdemben részt venni, a topkategóriában legalábbis biztosan nem. Helyette igyekszünk olyan játékosokat levadászni, akik máshol nem biztos, hogy megkapnák a rendszeres játéklehetőséget, nálunk viszont igen, és így meg tudják mutatni magukat.
Az elmúlt 3-4 évben azért a bevételi oldalon is tudtunk felmutatni sikereket játékoseladásokból – például Pálinkás Gergő, vagy a jelenleg Nyíregyházán védő Tóth Balázs –, ez szerintem egy jó perspektíva lehet, hogy olyan játékosokat próbálunk majd keresni a piacon, akik megütik az NB I-es szintet, de nem kaptak még annyi lehetőséget. Cserébe, ha egy kicsit lejjebb adnak az igényeikből, nálunk megkapják ezt. Az biztos, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, mert mi a saját helyzetünk mellett azt is nézzük, hogy egy-egy játékos miként képes beépülni a mi közegünkbe: olyan embereket keresünk, akik egy irányba húznak, idén is ez volt a siker egyik kulcsa, hogy nagyon jó közösség alakult ki az öltözőn belül.
Fia, a görög Volosznál játszó Koszta Márk leigazolásáról
– Azt nem mondom, hogy meg sem fordult a fejemben, de még ha el is gondolkoznék rajta, hamar elhessegetném. Egyikünknek sem akarok rosszat – mondván, biztosan csak az apja miatt van itt –, szerintem ő sem szeretné – meg hát tartok tőle, a mi bérkeretünkbe amúgy se nagyon férne bele…
Már most pörögnek a csapatok az átigazolási piacon: a Fradival, a Diósgyőrrel és a légiósokkal kapcsolatban is vannak fejlemények - csak kattints ide és böngészd a híreket egy nap többször is.
