A Nyíregyháza Spartacus FC sportigazgatója, Fekete Tivadar őszinte interjút adott helyi Sunshine FM-nek, ahol nem kertelt Tímár Krisztián vagy éppen Szabó István menesztése kapcsán. Hosszan beszélt a tulajdonossal, Révész Bálinttal kialakult munkakapcsolatáról, de elmondta azt is, miért és hogyan küldtek el olyan meghatározó játékost, aki a jelenlegi edzőnek Bódog Tamásnak nem kellett. Az alábbiakban témakörök szerint idézünk a beszélgetésből.
A tulajdonos Révész Bálinttal évekkel ezelőtt egy meccsen még a Szentlőrinc sportigazgatójaként találkoztak először.
- Ő bejött határozott fellépéssel egy Szentlőrinc-Nyíregyháza mérkőzés előtt, napszemüveggel a fején, és úgy szólított meg, hogy "na, mi újság van?" - mintha már 10-20 éve ismernénk egymást. Bemutatkoztam, aztán leültünk, és elkezdett sztorizgatni. A mérkőzés végül döntetlennel zárult, és úgy váltunk el, hogy mi lenne, ha telefonszámot cserélnénk. Ebben még nem volt semmi különös, hiszen az ember nap mint nap cserél telefonszámot, ha úgy adódik… Elkezdődött az új bajnokság, és ősszel ismét találkoztunk.
Akkor azt mondta: "Figyelj csak, öcsi" - addigra már így szólított pár találkozás után -, hogy mit szólnék hozzá, ha idejönnék, és meg tudnám-e ezt neki csinálni. Ilyenkor mindig felmelegedik a lelkem, mert ezt olyan őszintén mondta, ahogy ő szokta, szinte könnybe lábadt szemmel.
- Mit mondhattam volna mást, mint hogy "nézd, Bálint, szerintem ezt meg lehetne csinálni", de már a nulladik lépésnél elmondtam: én nem fogok ígérni csak azért, hogy ide kerülhessek. Persze, burkoltan céloztam rá, hogy az elmúlt években azért jó pár vezető elhasalt, és jó pár edző is elhasalt itt. Láttam ennek a klubnak az elmúlt éveit, azt a folyamatot, hogy valami nem áll össze. Úgy voltam vele, hogy jól meg vagyok becsülve Szentlőrincen. A klub tulajdonosa több mint húsz éve vezeti a klubot, egy helyi, szintén lokálpatrióta ember, és szinte már baráti viszonyban voltunk. Azt szoktam mondani, hogy akár a koporsómig is maradhattam volna ott, de úgy éreztem, hogy Szentlőrincen elértem a plafont. NB II-es csapatról beszélünk egy közel 6000 lakosú településen. A körülményekről gyakran mondtam, hogy "na, ott kell megmutatni" - a szívemben egy nagy darabot foglal el a klub. Engem itt inkább maga a feladat, a projekt érdekelt. Az a cél motivált, hogy az én vezetésem alatt jusson fel a Nyíregyháza Spartacus az NB I-be, tíz év után.
A sportigazgató és az edző konfliktusa
- A sportigazgató nagyon komplex feladatot lát el, és valahol az egész rendszerben az övé a leghálátlanabb szerep. Ha a csapat sikeres, nyer vagy bajnokságot nyer, akkor az edző áll oda a kamera elé, és ő az, aki "összerakta", "megcsinálta". Ha viszont a csapat kikap, vagy nem úgy szerepel, akkor a sportigazgató lesz a rossz, mert az edzőt ő hozta, a játékosokat ő hozta. Ezek régóta létező sztereotípiák a sportban, főleg a futballban.
Nem akarok senkit megbántani, de az, hogy a világhálón ki mit ír otthonról, a fotelből vagy a kanapéról, esetleg mit hallott a lépcsőházban, és ahhoz még valaki hozzá is tett valamit, az nem ugyanaz, mint ami a színfalak mögött történik. Ahogy én sem látok bele más klubok kulisszái mögé, úgy mások sem látják, hogy valójában hogyan készülnek el a döntések.
- A lényeg, hogy a vezetőedző mindig be van vonva a folyamatokba. Amikor egy játékos szerződtetéséről van szó, vagy amikor egy játékost esetleg értékesíteni kell, ezek mind közös folyamatok. Az is egy célom volt, hogy a klub minél inkább piaci alapú működésre álljon át. Nyíregyházáról is tudnunk kell értékesíteni játékosokat, mert szükség van bevételi forrásokra. A szurkolók természetes vágya, hogy ha van egy jól szereplő csapat - például amelyik a tavaszt hat mérkőzésből négy győzelemmel és két döntetlennel kezdi -, akkor azt tartsuk egyben. De ezt sokszor nem lehet egyben tartani. Vannak olyan labdarúgók, úgynevezett projektjátékosok, akiket úgy lehet idehozni, hogy azt mondjuk nekik: "gyere Nyíregyházára, mutasd meg azt, ami benned van, amit más esetleg nem lát. Ha jól játszol, és a csapat is sikeres, akkor innen még tovább tudsz lépni". Különben nem jönnének ide. Nálam a legfontosabb szempont az, hogy folyamatokban gondolkodom, és folyamatokat nézek. Ha azt látom, hogy az edző és a csapat már nem tud úgy működni - akár a kommunikációban, akár a testbeszédben -, akkor kell az a fajta tapasztalat és vezetői érzék, hogy az ember tudja, mikor kell belenyúlni a folyamatokba.
Tímár Krisztián és Szabó István menesztése
- Amikor az első NB I-es évünkben még Tímár Krisztián volt az edző, a kupamérkőzéssel együtt hét meccsen nem rúgtunk gólt. Hét mérkőzésen nem szereztünk gólt - nemhogy győzelmet. Mit kellett volna csinálni? Várni, hogy még mélyebbre sodródjunk? Ilyenkor kell adni egy újabb töltetet, amivel esélyt adunk magunknak arra, hogy bennmaradjunk. Úgy gondolom, hogy a döntésem, illetve a döntésünk ezt igazolta, mert Szabó István vezetésével bennmaradt a csapat - hozzátette, Szabó Istvánnal aztán nem úgy kapták el a rajtot ősszel - kiállítások, sérülések is adódtak -, ezért végül Szabótól is elköszöntek.
Bódog Tamás őszi kinevezése, Stefanos Evangelou “kipörgetése”
- Utólag elárulhatom, hogy amikor az NB II-ben meleg volt a pite, és az első fél évben a bennmaradásért küzdöttünk, akkor ő volt az első (Bódog Tamás - a szerk.), akit megkerestem. Szerettem volna, hogy jöjjön. Akkor éppen Németországban volt, beszélgettünk is, de volt benne egy olyan kép a Szpariról, hogy sok edző volt már, sok minden történt a klubnál. Akkor azt mondtam neki: "figyelj, nyugi, ez itt egy más világ lesz. Ne foglalkozz ezzel. Ha én is ezzel foglalkoztam volna, akkor én sem jövök ide". Akkor végül nem jött össze, de ami késik, nem múlik. Később, amikor újra megkerestem, ezen már csak mosolyogtunk. És hogy egy friss példát is mondjak: amikor véget ért az ősz, Tamás addigra már kapott egy képet a csapatról és a játékosok kvalitásairól. Leültünk, és órákon át egyesével végigmentünk a kereten, kapustól kezdve mindenkin. Ő alapvetően egy 4-4-2-es rendszerben szereti játszatni a csapatait, ez Nyíregyházán is így van. Szereti a magasan kezdődő letámadást, az intenzív, lüktető játékot, ami a közel harmincéves németországi tapasztalatából is fakad.
Erre szoktam mondani egy példát: ha marhapörköltet akarok főzni, akkor nem farhátat vagy csirkecombot veszek, mert abból nem lesz marhapörkölt. A futballban is ez a helyzet. Leültünk, és azt láttuk, hogy ehhez a játékhoz gyors játékosokra van szükségünk.
- Sokan nem értették például Stefanos Evangelou helyzetét, engem is megkérdeztek róla az utcán. Az a helyzet, hogy az összes belső védő közül neki voltak a legrosszabb fizikai mutatói, magyarul ő volt a leglassabb. Egy ötvédős rendszerben középen még tud játszani, de mi négy védővel játszunk, és oda két gyors belsővédő kellett. Tamás azt mondta: "nézd, Evangelout ebben a rendszerben nem tudom játszatni". Persze, én vétózhattam volna, mondhattam volna, hogy "nem, Tamás, Evangelou itt marad, hiszen nyáron még Szabó István őt kérte". De én is láttam, hogy ebben a rendszerben nem fog működni. Ilyenkor jön a sportigazgató "hálás" feladata: átmenni a tulajdonoshoz, és elmondani, hogy bár a játékosnak még másfél év szerződése van, de az edző már nem számol vele. Ilyenkor meg kell egyezni, ki kell fizetni, vagy közös megoldást kell találni. Olyan ez, mint egy pingpongmeccs: Evangelou esetében például majdnem másfél hónapig ment az egyeztetés - főleg az ügynökével. Végül sikerült neki Szlovéniában csapatot találni, és szinte egy az egyben át tudott oda igazolni.
Trükk a két ellenőrzővel
- Nekünk egy dolgunk van: a mindennapokat jól végezni, és elérni, hogy a hétvégi eredmények minél nagyobb arányban legyenek pozitívek. A bizonyítványt azonban mindig év végén kell megnézni - ebben az esetben a szurkolóknak és a közvéleménynek.
Én is úgy voltam vele, mint amikor gyerekként két ellenőrzőt kellett vezetni: egyet, amit a szüleim láttak, és egy másikat, ami az iskolában volt (nevet). Akkor még voltak ilyen trükkök - ma már minden elektronikus.
- Visszatérve: a klubnál most nyugalom van, nincs nagy titok ebben. Jó bejönni dolgozni, és aki vendégként érkezik, az is tapasztalja, hogy a tulajdonos valóban mindenben támogatja a klubot. Nem pánikoltunk akkor sem, amikor jelentősebb volt a lemaradásunk. Leültünk Tamással és a stábbal, megnéztük, mely posztokra kell igazolni, és ennek megfelelően alakítottuk a keretet télen. Eddig a tavasz jól sült el, de ezt a teljesítményt tovább kell vinni. Ez nem jelenti azt, hogy ez örökké így marad, mert látható most is, hogy olyan csapatok, mint a Paks, az MTK vagy a Diósgyőr is képesek mélyebb hullámvölgybe kerülni. Tavaly új szerződést kötöttem, vannak elképzeléseink és terveink arra, hogyan lehetne ezt még jobbá tenni. Egyértelműen hosszú távra tervezek, de lépésről lépésre kell haladni. Még egyszer mondom: ahol most vagyunk, arra is büszkének kell lennie minden nyíregyházi szurkolónak.
A teljes beszélgetés:
