Bár több külföldi játékos is érkezett a nyári időszakban a bajnoki címvédő FTC-hez, a zöld-fehérek legjobb igazolása egy NB I-ből szerződtetett magyar játékos lett Ötvös Bence személyében. A Pakstól megvett, belső védőként, védekező és támadó középpályásként is bevethető labdarúgó azonnal alapembere lett Robbie Keane együttesének - a nemzetközi és a hazai tétmeccseken egyaránt. A már a magyar válogatottban is bemutatkozó Ötvössel profi karrierje kezdetéről, Keane-ről, Bognár Györgyről és Marco Rossiról, a paksi szabadságról, valamint egy nagyot újító kisvárdai edzőről is beszélgettünk. Interjú.
Az NB I-ben, még Kisvárdán azonnal alapember tudtál lenni, és évekig az is maradtál, nagy részt vállaltál te is a klub történetének legnagyobb sikereiből, például az ezüstéremből. Addig azonban, amíg az NB I-ig eljutottál, nehezebb volt az út. Miért? És mi lendített végül át azon, hogy ne maradj NB II-es játékos, hanem még többre vidd?
- Nem volt egyszerű az akkor NB III-ban szereplő Nyíregyháza első csapatához sem odakerülni.
Gálhidi Györgytől kaptam meg először igazán a bizalmat, az lehetett egy fordulópont nálam. Abban a félszezonban elég jól játszottam, így előbb kölcsönben, majd végleg Kisvárdára kerültem. Oda már olyan önbizalommal érkeztem, ami korábban nem volt meg.
- Kisvárdán kereken 100 bajnokit játszottam, majd jött a paksi időszak egy tényleg nagyon jó szezonnal. Bognár Györgytől még nagyobb bizalmat kaptam, elég szabad szerepkörben játszottam, hiszen még ha belső védőként is bizonyíthattam, azt kérte, lépjek be az akciókba, támadjak, és próbáljam kihasználni az erősségeim. Jól sült el, hiszen itt vagyok.
Visszatérve még a korábbi időszakodra, sokan azt mondják, hogy Révész Attila és a kisvárdai közeg megedzi az embert. Rád milyen hatással volt?
- Révész Attila valóban a keze alatt tartja az irányítást. Egy jó szakember, akinek jó meglátásai is vannak. Ott is bizonyítottam, úgyhogy abból a szempontból jó volt, hogy mentálisan nagyon megerősödtem.
A Paks kézenfekvő lépésként jött következő állomásként?
- Mivel az ember azt látja, hogy a legtöbb játékos, aki odamegy, jól jön ki az odaigazolásból, így mondhatjuk, hogy igen. Én is azt tartottam szem előtt, hogy 1-2 jó szezon után legyen esély a továbblépésre. Szerencsére úgy alakult, hogy ez már egy év után sikerült, így én is és a Paks is jól járt.
Mi az, ami miatt ott sokan ki tudnak bontakozni? Bognár György mit tett hozzá a játékodhoz, amit akár most a Fradiban is kamatoztatni tudsz?
- Minden szempontból más közeg. Nemcsak Gyuri ilyen, hogy lazábban kezeli a dolgokat, hanem mindenki. Az öltözőben ebben Böde Daniéknak is nagy szerepük van, egyszerűen egy lazább közeg, ahol mindenki jól érzi magát.
Nincs olyan, hogy ráfeszülnek a dolgokra, a csapategység mellett ebben is van a nagy erejük.
Ez bizonyos helyen akár vissza is üthetne. Pakson senki nem akart visszaélni ezzel a túlzott szabadsággal?
- Ott sem azt kell azért elképzelni, hogy mindenki azt csinál, amit akar - van kontroll. Olyan típusú játékosok is vannak, akiket meg kell fogni, és olyanok is, akik tudják maguktól, mi a dolguk, és nem is kell irányt mutatni nekik. Én szerintem az utóbbiba tartozom.
Tudom, mi a feladatom, nem kell a számba rágni, teszem azt magamtól. Ez sokszor itt a Fradiban is jól működik, nincs mindig mindenkinek megmondva, hogy hogy csinálja.
- Nem mindennapos azért, hogy valaki ennyire könnyen beilleszkedjen a Fradiba, mint te tetted. Sokakat összenyomott a Fradi-öltöző vagy a klubot körülvevő fokozott érdeklődés és nyomás. Te ebből nem érzékeltél semmit?
- Persze ez is más közeg, nagy változás. De mindenki nagyon jól fogadott, a csapattársaknak és a bizalmat adó edzői stábnak köszönhetem ezt. Azt pedig, hogy milyen rajongótábora van a Fradinak, mennyien és milyen hangosan szurkolnak, plusz motivációként fogjuk fel - ezt mindenkinek a nevében mondhatom.
Marco Rossi, Robbie Keane, Bognár György - igen karakteres edzőid voltak mostanában. Ha egy-két szóval, mondattal kellene jellemezned őket, hogy írnád le őket?
Keane: a maximalizmus. Mindig nyerni akar, ha a legkisebb játék van a csapaton belül, akkor is ez dolgozik benne.
- Azt akarja átadni az edzéseken, hogy bármiben, amiben csak lehet versenyezni, abban nyerni kell. Sok mindent elért a karrierje során, és szeretné megmutatni, hogy ezt hogyan érte el. Úgy, hogy mindenen átment azért, hogy győzzön.
Bognár: nagyon jó meglátásai vannak, a meccselésben kiemelkedő. Néha kicsit nyers, de ezt is tudni kell kezelni. Rossi: nagyon precíz. Szereti, ha minden a helyén van, mindent pontosan begyakorolunk. Mindenkinek elmondja, mi a szerepe és mit vár el tőle.
Kisvárdán többen is irányították a csapatot, amíg ott voltál. Ki tudnál emelni valakit?
- Joao Janeiro szerintem nemcsak az akkori Kisvárdába, de talán a teljes magyar labdarúgásba is más szemléletet hozott. Amikor jött, olyanokat mondott nekünk, ami nagyon új volt, és működött is.
Mondasz rá konkrét példát?
Mindig máshoz igazította a taktikáját, mindig ő mondta meg, hogy középblokkban vagy magasan támadjunk le, vagy éppen visszább menjünk. Minden alkalommal az ellenfélre szabta, mit szeretne látni. Lehet, hogy volt hasonlóra példa előtte is, de aki ennyire pontosan csinálta ezt, mint ő, azokból nálam Janeiro volt az első.
Mennyire nehezebb terep neked úgy helytállni, hogy a Fradiban is előszeretettel vetnek be több poszton.
- Meccsen belül könnyebb váltani, mert már benne vagy a játékban. Ha hétről hétre mást játszol, akkor kicsit nehezebb átállítani a fejedet, hogy éppen mire kell figyelned, de próbálom mindig a maximumot nyújtani.
Hogy van ezzel a jolly joker szerepkörrel egy játékos? Jó, mert valamilyen szerepkörben úgyis bekerülsz a csapatba, vagy rossz, mert sokszor azt érzed, hogy más poszton többet is tudnál adni?
- Pont emiatt elég kettős érzés. Szerintem jó, ha valaki több poszton tud játszani, hiszen sokoldalúságot ad. De azért mindenkinek van egy posztja, amit a magáénak érez, és ha azon kívül játszik, az többet kivesz belőle. Nyilván a tudása legjavát adja, de mindig ott lesz a fejében, hogy egy másik poszton jobban tudna teljesíteni.
Neked melyik végülis az igazi posztod? A 8-as?
- Ebben most kicsit én is elbizonytalanodtam, mert a hatost is magaménak érzem, de ha két középpályás párban játszik két nyolcasként, akkor azt azért jobbnak gondolom.
- Milyen a játék a Fradi középpályáján Tóth Alexszel? Egy ilyen tehetségtől adott esetben még egy olyan rutinos játékos is el tud lesni valamit, mint te, vagy azért még inkább arról beszélhetünk, hogy neki kell figyelnie rád?
- Nem kell őt tanítani, pár éve azért már a Fradi felnőttcsapatánál edz és játszik. Neki is, és nekem is más az erősségünk, ezért szerintem nem kell ellesni egymástól semmit.
Jól kiegészítitek egymást?
- Én jól érzem magam vele a pályán, de őt is meg kellene kérdezni (nevet). Az ő erőssége az az energia, amit a pályára hoz, az a futásmennyiség, amit beletesz, és a labdavezetései.
Sokat vezeti a labdát, ezzel pedig átjátssza az ellenfél több vonalát is. Nekem inkább a passzjátékom az erősségem, a hosszú átadásaim, inkább szeretem lepasszolni a labdát.
Azt szokták mondani, hogy minden játékos álmodik a válogatottról, és soha nem mond le róla, de a realitás azért mindig más. Te mikortól figyelted izgatottabban a kerethirdetéseket?
- Pakson éreztem először, hogy lehet rá reális esély, de ott még nem sikerült. Most azonban, a Fradiban szerencsére már összejött.
Szerinted Paksról is összejött volna?
- Ezt már nem tudjuk meg.
Egyre gyorsabban vetted a lépcsőfokokat az elmúlt időszakban: Paksra igazolás, ott kupagyőzelem, majd Fradiba szerződés, itt EL-csoportkör kiharcolása és már nemcsak a válogatottbeli meghívón, de a bemutatkozáson is túl vagy. Van még ennél feljebb egy külföldi szerződéssel?
- Ez sok mindentől függ, annak is lehet a hozadéka, ha jól teljesítek a Ferencvárosban. Az a célom, hogy folyamatosan a pályán legyek, hiszen egy játékos akkor érzi jól magát, ha jól megy neki a játék. Meglátjuk, hogy alakul, de nem vagyok itt régóta, jól érezzük magunkat a családommal, úgyhogy egyelőre nem gondolkodom ilyesmin.
