Két nap és kezdődik az Európa-bajnokság, melynek tiéd a nyitómérkőzése. Van benned izgalom?
- Nem vagyok az a befeszülős típus, nem görcsölök, inkább pozitív drukk, egyfajta megfelelési vágy van bennem - kezdte Ujvári Máté, az M4 Sport kommentátora a csakfoci.hu-nak. - Tudom, hogy képes vagyok megoldani a feladatot, mégpedig azért, mert több mint tíz éve foglalkozom ezzel a szakmával és soha egyetlen lépcsőfokot sem hagytam ki, mire eddig eljutottam. Nagy a felelősség rajtam, hiszen több százezren nézik majd a mérkőzéseket, de nem szoktam idegeskedni.
Focis berkekben szokás azt mondani viccesen, hogy izguljon az, aki berakott a csapatba, vagyis aki rám bízta ezeket a meccseket. De neki sem kell, hiszen maximális alázattal állok a feladatok elé.
Megtiszteltetést és komoly rangot jelent, hogy megkaptam a Németország-Skócia nyitómérkőzést.
Hány meccsed lesz összesen az Eb-n?
- Tizenegy, ebből hét csoportmeccs és két-két nyolcaddöntő, illetve negyeddöntő. Nagy futballnemzetek találkozóit is közvetíthetem, hiszen a csoportkör utolsó fordulójából enyém a spanyol-albán és az angol-szlovén összecsapás.
Az nyilvánvaló, hogy Hajdú B. István az M4 Sport első számú kommentátora. Az elmúlt években azonban te is sok fontos, nagy mérkőzést közvetítettél és most is szinte a torna végéig lesz feladatot. Az kijelenthető, hogy a hierarchiában te állsz a második helyen?
- Ezt így nem jelenteném ki, már csak azért sem, mert nálunk nincs egy kimondott hierarchia. Azt tudjuk, hogy rutinjának, tapasztalatának, tudásának köszönhetően Pisti az első számú kommentátor, ami teljesen természetes. Ebből adódóan ő közvetíti a magyar válogatott mérkőzéseit, valamint az elődöntőket és a döntőt. Az utána következő sorrendet nem az én tisztem felállítani.
Nektek volt abba beleszólásotok, hogy ki, mely mérkőzéseket közvetítheti?
- Az UEFA úgynevezett klasztereket alakított ki a rendező városok földrajzi elhelyezkedése szerint, amelyet mi is irányadónak tekintettünk. Ezen belül Székely Dávid csatornaigazgató döntött arról, hogy az egyes kommentátorok milyen mérkőzéseket közvetíthetnek. Nekem utazás szempontjából szerencsém van, hiszen Münchenben kezdek, és ott leszek az első öt napban. Aztán pedig a Köln - Düsseldorf vonalon mozgok majd, ami kevésbé lesz megterhelő, mint 2021-ben volt, amikor a sajátos lebonyolítási forma miatt előfordult, hogy 40 órán belül három országban is jártam. Ráadásul a csoportmeccsek után három napra haza tudok jönni, ami kétgyermekes családapaként nekem különösen fontos.
Az Eb-meccsekre többet kell készülni, mint mondjuk az NB I mérkőzéseire?
- Többet és másképp. Az NB I-el naponta foglalkozunk, elfogultság nélkül állíthatom, hogy maximálisan képben vagyunk. Ha például egy órával a meccs előtt kellene beugranom közvetíteni valamelyik kolléga helyett, nem okozna gondot. Az Európa-bajnoksággal más a helyzet. Kétévente közvetítjük a külföldi válogatottak mérkőzéseit, ami ugye az Eb-t és a vb-t jelenti. Mivel egyébként pedig nem ez teszi ki a munkánk jelentős részét, nyilvánvaló, hogy ilyenkor sokat kell készülnünk, ráadásul másképp. Kétfajta néző létezik ugyanis: az egyik, aki fociőrült, rajong valamelyik válogatottért és mindent tud a játékosokkal kapcsolatban. A másik csoportba tartoznak azok, akik nem biztos, hogy sok futballmérkőzést néznek, de egy Európa-bajnokság alatt ők is sok időt töltenek a képernyők előtt. Nekem kommentátorként az is a feladatom, hogy mindkét csoportnak mondjak újat, érdekeset, ennek az egészséges elegyét kell megtalálni. Persze, azzal is tisztában vagyok, hogyha egy meccs jó, akkor a rendelkezésemre álló információk 70-80 százalékát nem használom, hiszen a történések engem és a nézőt is magával ragadják.
A nézők mennyire kritikusak veletek szemben. Gyakran kapsz tőlük visszajelzéseket?
- Szinte minden mérkőzés után.
Ha hibázok, például elrontom a gólpasszadót, arra azonnal lecsapnak.
A véleményt formáló nézők 80 százaléka negatív kritikát fogalmaz meg, sokkal kevesebben vannak azok, akik dicsérnek. Ők inkább direktben nekem írnak, nem feltétlenül kommentelnek. Ez teljesen természetes jelenség, az emberek jobban szeretnek bírálni, mint dicsérni. Ha ténybeli tévedésre hívják fel a figyelmemet, azt természetesen elfogadom, de ha megvádolnak, hogy A vagy B csapatnak szurkolok, azzal nem tudok mit kezdeni.
Akkor most elárulhatod, hogy valójában milyen szurkoló vagy….
- Annak a csapatnak szurkolok, amelyik szép focit játszik, nagy gólokat lő, vagyis nekem az a legfontosabb, hogy egy jó mérkőzést lássanak a nézők és azt minél magasabb minőségben tudjam kommentálni. Ha magyar csapat játszik, akkor természetes, hogy szurkolok, de olyankor sem elvakultan. Jó példa erre a tavalyi Ferencváros-Klaksvik BL-selejtező, ahol nyilván szorítottam az aktuális magyar bajnoknak, de a bekapott gólok után jogosan és erőteljesen kritizáltam, viszont nem döngöltem földbe a játékosokat. A találkozó után egy másik csatornán dolgozó kolléga gratulált, elmondta, hogy egy ilyen meccset így kell közvetíteni. Azért is estek jól a szavai, mert egy rutinosabb, sokat megélt kommentátorról van szó.
A klubok részéről van visszacsatolás? Az edző, a vezető, az elnök elmondja, ha valami tetszett neki vagy ha éppen valamivel elégedetlen volt?
- A meccsek után általában minden klubnál visszanézik a mérkőzéseket, sőt, még azt megelőzően olykor a saját szurkolóiktól is kapnak információkat a közvetítésekkel kapcsolatban. Előfordult már, hogy egy klubvezetőnek problémája volt azzal, amit a csapatáról mondtam. Kivételesen nem a helyszínről közvetítettem: beteg voltam, hatalmas szél fújt, ezért biztonsági okok miatt úgy döntöttünk, hogy „offtube” megoldjuk a Kunigunda utcából. A hazai csapat borzalmasan játszott, minden helyzetet kihagyott, ebben élen járt a két 30 év körüli légiós, akik ziccerek tömkelegét hibázták el. Ekkor valami olyasmit mondtam: nem hiszem el, hogy a klub ificsapatában ne találnánk olyan támadókat, akik ennél többre képesek. Másnap a vezető felhívta a mérkőzés szerkesztőjét és számonkérte, hogy miért beszéltem én összevissza, biztos soha nem futballoztam. A szerkesztőm megvédett és javasolta a vezetőnek, hogy nézze meg a közvetítést, mert kiderült, hogy csak a csapat szurkolóinak elmondása alapján vádaskodott. Miután ez megtörtént, visszahívta a kollégát és bocsánatot kért – hozzám aztán már csak így, egyben jutott el a sztori.
Említetted, hogy betegen közvetítettél. Te konkréten mit teszel annak érdekében, hogy ez minél kevesebbszer forduljon elő és mondjuk ne veszítsd el a hangod?
- Nekünk kommentátoroknak a hangunk a munkaeszközünk, ezért nagyon kell rá vigyáznunk. A Covid óta a gyerekek egészen furcsa betegségeket hoznak haza az oviból, amelyek a felnőtteket jobban leterítik. Tavaly év elején két hétig olyan beteg voltam, hogy lefogytam csaknem nyolc kilót, mozogni is alig bírtam. Akkor megfogadtam, hogy sokkal tudatosabban próbálok figyelni az egészségemre, rengeteg vitamint szedek, gyümölcsöket, zöldségeket eszek minden mennyiségben és a mozgást sem hanyagolom el. Egyértelműen segített, de így is előfordult, hogy betegen vagy gyógyulófélben kellett mikrofon mögé ülnöm. Ilyenkor minden köhögésnél „kinyomom” magam, de ebben az állapotban tripla energiát emészt fel egy meccs leközvetítése. Vannak tiltólistán lévő ételek és italok.
Például bármennyire csábító mondjuk 30 fokos melegben a jégkrém vagy a fagyi, azt kerülöm a meccsek előtt, ahogy a szénsavas üdítőt vagy a mogyorót is, amitől egyszer elkezdtem fulladozni.
A mentes víz, banán, csoki trióban hiszek. Óriási a felelősség rajtunk, hiszen nagyon sok ember néz, illetve hallgat minket, ezért kötelességünk, hogy mentálisan és egészségileg is lehetőleg mindig topon legyünk, mert csak így lehet magas szinten elvégezni a munkánkat.
A szurkolóktól mikor és mi miatt kaptad a legnagyobb kritikát?
- Biztosan mindenki emlékszik Zsóri Dániel káprázatos góljára, ami később Puskás-díjas lett. Az egy igazi tündérmese volt. Debrecenben a Fradi ellen a 93. percben élete első NB I-es meccsén ollózott egy óriási gólt, ami győztes találat volt. Természetes, hogy üvöltöttem, hiszen nem látni naponta ilyet. A meccs után rengeteg Fradi-szurkoló talált meg, a legenyhébb kritika az volt, hogy a Debrecen megvett engem kilóra. Hozzáteszem, voltak olyan fradisták is, akik értelemszerűen nem örültek Zsóri góljának, de megértették a reakciómat.
Ráadásul az a csavar a történetben, hogy te a Fradiban futballoztál. Állítólag nem is akárhogyan, nagy tehetségnek tartottak. Ha így volt, miért hagytad abba?
- Tényleg jól ment, ballábasként szélső középpályást játszottam, és míg kicsiként sok gólt lőttem, később már inkább a gólpasszokban voltam jobb.
Kaszás Pál, a Ferencváros legendás utánpótlásedzője legalább 200 NB I-es meccset, valamint válogatottságot is jósolt nekem.
A Fradiban két időszakban játszottam, közte pedig a Goldballban, ahol Szalai Lászlótól rengeteget tanultam és olyan csapattársaim voltak, mint például Filkor Attila vagy Pátkai Máté. 13, 14 éves lehettem, amikor a Goldball szétesett és visszatértem a Fradiba, majd miután az ifiből kiöregedtem, mehettem volna NB II-be, de oda nem akartam, így kerültem a REAC-hoz. Ott azonban csak az NB III-as csapatban kaptam lehetőséget, de amikor a Ligakupában játszhattam volna, az utolsó edzésen részleges bokaszalag-szakadást szenvedtem. Utána még kétszer megsérültem, de akkor már főiskolás voltam és úgy döntöttem, hogy inkább a sulit választom a foci helyett.
Jó döntés volt?
- Akkor egy-két évig még tépelődtem, de aztán belenyugodtam. Hiszek a sorsszerűségben. Ha nem így döntök, akkor a főiskolán nem ismerem meg az egyik csoporttársamat, aki nem mutat be a feleségemnek, két gyermekem édesanyjának. Örülök, hogy így történt.
És nem lenne a barátod Zlatan Ibrahimovic sem….
- Sajnos nem a barátom, nem adta meg a számát…Viszont két nagyon emlékezetes interjút sikerült vele készítenem, az elsőt Monzában, a másodikat pedig Las Vegasban.
Ibráról tudni kell, hogy nála egyáltalán nem természetes, hogy nyilatkozik, sőt, sok esetben interjú közben faképnél hagyja az újságírókat. Velem szerencsére szóba állt, másodszor pedig már megismert.
Ő egy nagyon intelligens futballista volt, láthattuk miket művelt a pályán, és ugyanilyen a magánéletben, ezért is rendelkezik átlagon felüli humorérzékkel és emiatt is lettek érdekesek, viccesek a beszélgetéseink. Mindkettőre nagyon büszke vagyok, ahogy arra is, hogy külföldi kollégáktól is komoly dicséreteket kaptam.
Életed interjúi már elkészültek, de hogy állsz az álommeccsel? Van olyan párosítás, amit nagyon szeretnél közvetíteni?
- Nem szoktam ilyesmin gondolkodni, 36 éves vagyok, életkoromból adódóan, remélem, hogy a csúcsmeccs még messze van. Ha ilyen célokat tűznék ki, lehet, hogy túlságosan rágörcsölnék a témára. Ha pedig összejön, mi történik, szögre akasztom a mikrofont? Amikor elkezdtem közvetíteni, az volt a célom, hogy a szakma egyik legjobbja legyek, BL-, Eb- és vb- meccseket szerettem volna kommentálni, ez mind összejött. Mivel a Bajnokok Ligája elkerül az M4 Sportról, az utolsó mérkőzésem után a Bernabéuban készült rólam egy fotó, amit kiraktam a Facebook-oldalamra, azzal a szöveggel, hogy „köszönöm BL”. Rengetegen reagáltak rá, egy hozzászóló azt írta, hogy Hajdú B. István mellett én vagyok a másik kedvenc kommentátora. Nekem ennél több nem kell, ha egy lapon említenek Pistivel, akkor valamit már elértem a szakmában.
