Már sokadszor fordul elő, hogyha a magyar labdarúgó-válogatott éléről távozik az aktuális szövetségi kapitány – mint legutóbb Bernd Stock után –, akaratlanul is felbukkan Bölöni László neve, mint lehetséges utódjelölt. Így volt ez legutóbb is, miután október közepén a német szakember közös megegyezéssel távozott a nemzeti csapattól. Ennek viszont most már nem volt reális esélye, köszönhetően annak, ahogyan az MLSZ és az edző kapcsolata korábban alakult.

Bölöni jelenleg a belga élvonalban, a Royal Antwerp vezetőedzőjeként dolgozik eredményesen, az ötödik helyen állnak 18 forduló után.

A 64 éves szakember az Indexnek beszélt arról a szituációról, amikor még volt lehetőség arra, hogy a magyar futballba kerüljön. Szóba hozta azt is, hogy jelenleg a magyar sajtó egy része jobban szeretné, hogy szerepet vállaljon, mint a hazai futballban érdekelt vezetők.

Először is, amikor csapat nélkül voltam, magam kopogtam be az MLSZ-hez, itt vagyok, ha kellek bárhová, akkor számíthatnak rám. Akkor még Egervári Sándor volt a kapitány. Utána, amikor ő kapott egy nyolcast Amszterdamban, én már Katarban voltam. Akkor keresett meg Csányi Sándor elnök úr.

Kezelhettem volna jobban a helyzetet, ez igaz. Nem választottam a legjobb utat. Húztam az időt, mert tudtam, ha még egyszer kikapok az al-Khorral, akkor el is bocsáthatnak, nem kell felmondani. Csányi ezt a magatartást személyes sértésnek vette. Az ő szintjén ez normális. Nekünk, erdélyi magyaroknak mindig hevesebben vert a szívünk, ha hívtak az anyaországból.

Bölöni hiszi, hogy a magyar futballnak nem is a kapitányi poszton van a legnagyobb deficitje, hanem a sportigazgatói poszton, a futballt nem a kapitány változtatja meg, hanem egy átfogó koncepció. Bölöni nem titkolta, hogy jó érzéssel tölti el, ha Magyarországról keresik, de Katarban nem akarta ott hagyni a csapatát.

- Amikor láttam a telefonom kijelzőjén, hogy magyar számról keresnek, majdnem kiugrott a szívem a helyéről. És ez nem vicc! Nekünk Magyarország egyenesen a mennyország, persze, hogy várakoztam, hátha úgy fordulnak a dolgok, hátha jöhetek. Mert szerettem volna kapitány lenni, ökölbe szorított kézzel a magyar Himnuszt hallgatni a kispadon, de időközben a katariakat sem hagyhattam cserben, nem elegáns élő szerződésből kibújni. Mert ha egy ajtó becsukódik, nem nyílik többé.