Maradona letartóztatása

Argentína korrupt, de demokratikusan megválasztott peronista vezetőjeként Carlos Saúl Menem szerette a sportot. Elutazott Olaszországba, az 1990-es világbajnokság nyitómérkőzésére, amelyen a címvédő Argentína és egy sokkal gyengébbnek gondolt ellenfél, Kamerun válogatottja mérkőzött meg. Ő és mindenki más is elképedve látta, hogy a „Szelídíthetetlen Oroszlánok” 1–0-ra legyőzik Argentínát.

Menem olaszországi programjában egy egészen különleges hivatali aktus is szerepelt. 1990. június 8-án, néhány órával azelőtt, hogy az Albiceleste megmérkőzött Kamerunnal, találkozott Carlos Bilardóval és a játékosokkal a Giuseppe Meazza Stadionban. Menem ott diplomata útlevelet adott át Diego Maradonának, és a kormány tiszteletbeli tanácsadójává nevezte ki „sportügyekben és Argentína jó hírének külföldön való terjesztésében”. Mindezt az 1990. május 11-én kelt, az évi 912. számú elnöki rendelet is alátámasztotta. Maradona, megköszönve Menemnek a kinevezést, örömét fejezte ki, mondván „apámra és anyámra is gondolok, akik ma biztosan büszkék lesznek rám”.

A kokainfüggő

A világbajnokság után, amelyen Argentína az elődöntőben kiejtette Olaszországot, de a fináléban kikapott az NSZK-tól, Diego Maradona profi karrierje szédületes hanyatlásba kezdett. Sokat ártott neki a kokainfogyasztás. „A betegségemmel előnyt adtam a leépülésnek. Tudod, milyen játékos lettem volna, ha nem drogozom? Egy kibaszott, kurva jó játékos!” – mondta.

Maradona és a nápolyi klub közös története 1991 márciusában ért véget, többek között két Serie A bajnoki cím és egy UEFA-kupa-diadal után. A hónap tizenhetedik napján, az AS Bari elleni mérkőzés után a San Paolo Stadionban Diegót doppingellenőrzésnek vetették alá. Az elemzés utána kokainnyomokat mutatott ki a vizeletében.

Emiatt a Villa Fioritóban született világsztár tizenöt hónapos eltiltást kapott. A Yo soy el Diego (Diego vagyok) című önéletrajzában Maradona így fogalmazott: „Rajtam volt a sor a doppingellenőrzésen és… a bosszú teljesült. Kitervelték a bosszút, és végre itt volt az alkalom rá.

Ez a doppingvizsgálat vendetta volt, bosszú ellenem amiatt, mert Argentína kiejtette Olaszországot, és ezzel sok milliót veszítettek

– utalt az előző évi világbajnokság elődöntőjére.

D-nap

Diego visszatért Buenos Airesbe, és néhány órával később egy botrány középpontjába csöppent. Közeledett a D-nap. Április 26-án, pénteken, Caballitóban (Buenos Aires városközpontjában), a Franklinen, a 896. szám alatti épület első emeletén, az „A” apartmanban. A rendőrnő pontos tippet adott. Gondosan megtervezett művelet volt… A források szerint pontosan 15 óra 35 perckor két megkülönböztető jelzés nélküli rendőrautó parkolt le a sarkon… Huszonhárom rendőr érkezett a kábítószerellenes nyomozati osztálytól. A házba mindössze hatan mentek fel, civil ruhában, többségük szakállas és hosszú hajú, külsőjükből ki nem derült volna, hogy rendőrök. 15 óra 37 perckor berúgták a lakás ajtaját. Két nagy szoba, okker színű falak, rossz világítás. A nappaliban Maradona egyik barátja beszélgetett a rendőrnővel. J&B whiskyt ittak, csevegtek. A hölgy egy pillanat alatt automatikusan „átállt”, közreműködött a letartóztatásban, de a férfinak sikerült kidobnia az ablakon két zacskó kokaint. Hetven gramm az erkélyre esett, harminc pedig egy sajtgyár Rua Rojason lévő napellenzőjére. Tizenöt gramm fent is maradt rajta, három fémpapírba elosztva, azokat azonnal lefoglalták. Az akció vezetője, Jorge Chiossone határozottan a szobába ment, ahol furcsa jelenet fogadta. Kinyitotta az ajtót, s egyből meghallotta, hogy egy kis magnóból Madonna lassú, ritmusos, érzéki dala szól. Az éjjeliszekrény halvány fénye még a szokásosnál is gyérebb volt, miután letakarták egy virágos trikóval. Diego és másik barátja meztelenül feküdtek a franciaágyon. Ösztönösen felugrottak, amikor észlelték, hogy idegenek léptek be a szobába.

Diego magára akart kapni néhány ruhát, de elvesztette az egyensúlyát, visszaesett az ágyra… Kábult állapotban szédelgett. Elcsuklott a hangja, részegnek tűnt, de nem volt az. Fel akarta venni a ruháit, ám nem tudta a megfelelő helyre tenni a lábát. Végül nehézkesen bár, de leült az ágyra. Jobb kezével megfésülte a haját, baljával összekócolta. Felvette az olasz farmert, a virágos inget, aztán mezítláb belebújt a cipőjébe.

– Ember, csak egy szívességet kérek: ne takarj le, amikor kimegyünk! Vigyél ki olyan arccal, amilyen vagyok! Befejeztem, nincs semmi bajom.

Maradonát bevitték a rendőrségre, miközben a hírek körbejárták a világot. Az elfogás még az amerikai Newsweek magazin címlapjára is felkerült egy fotóval, amelyen Maradona civil ruhás rendőrökkel körülvéve elhagyja a lakást. „Maradona összeomlása” – ez volt a főcím.

A Yo soy el Diegóban a futballista cáfolta a rendőrségi és igazságügyi beszámolókat, és másféle részletekkel szolgált a szerencsétlen napról: „Visszatértem Buenos Airesbe, ahol azt hittem, végre békét találok, erre megtaláltam a háborút. Túl sok dolog történt az országban, túl komoly. Kilógtam a képből, nem voltam nagy hír. Úgy tűnik, szükségük volt rám. Április 26-án összeállították a leggigantikusabb bohózatot, amire emlékszem magam körül. Elkaptak, elkaptak! Egy lakásban Caballitóban, a Franklinen, ahol két barátommal voltam… A legérdekesebb, hogy nem csak rendőrök vettek részt az akcióban, olyannak tűnt, mint egy sajtótájékoztató a világbajnokság után! Egy újságíró barátom, akit nagyon szeretek, egyszer elmesélte, hogy a cég, amelynél dolgozott, felhívta a rendőrséget, hogy közöljék az eljárás időpontját.

És még valami, egy kis gyöngyszem: a letartóztatás egy kicsit késett, mert nem érkeztek meg időben a spanyol televízió kamerái!

Így volt, igen, uram… Amikor bejöttek, és mindent felfordítottak, aludtam. Felébredtem… Kiszedtek az ágyból, felöltöztem, és amikor már a folyosón voltunk, meg az utcára menet, láttam a kamerák fényének visszaverődését, hallottam az újságírók kiabálását, mindent.”

Maradonát harmincöt órán át tartották fogva, és a sajtó szerint húszezer amerikai dollár összegű óvadék ellenében engedték szabadon. Az üggyel foglalkozó szövetségi bíró, Amelia Berraz de Vidal rehabilitációra kötelezte.

Maradona botránya mint politikai figyelemelterelés?

Alá lehetett támasztani az El Grafico által összeállított anyagot bizonyítékokkal? Vagy az egész a kormány által szervezett, eltúlzott sajtóakció lehetett? Natalio Gorín, aki 1991-ben az El Gráfico helyettes szerkesztője volt, 2006-ban hunyt el. Hajdanán a Vivir en los Medios (Élni a médiában) című könyv szerzőjének, Leandro Zanoninak kifejtette, hogy a magazin, „mely anyagaiban mindig az exkluzivitásra törekedett, vásárolt egy jelentést”. Mint mondta: „Szinte biztosan a szövetségi rendőrségtől”, és még hozzátette, „nem volt nagyon messze” attól, ami történt. Úgy vélte: „Egy súlyos hibája akadt az anyagnak, nem zárta ki a homoszexuális szálat.”

Maradona évekkel később azzal érvelt, hogy a rendőrségi eljárásnak egyetlen célja volt: a kormányzati problémák eltussolása, aminek ő lett az eszköze. Panasza számos részletet tekintve logikusnak tűnik. Menem elnök 1991. április 25-én kiadta az az évi 811-es számú rendeletet, amely visszavonta Maradona korábbi diplomáciai kinevezését. Ezt a rendeletet pontosan huszonnégy órával azelőtt írták alá, hogy Diegót az argentin szövetségi rendőrség veszélyes drogokkal foglalkozó főcsoportjának tagjai őrizetbe vették. Különös „véletlen”.

Azokban a napokban Menemnek szüksége volt egy ködfalra, hogy elterelje a közvélemény figyelmét: több médiajelentés is elítélte a diplomáciai postán keresztül lebonyolított állítólagos csempészetet. New Yorkból tisztára mosandó drogpénzek érkeztek zsákokba rakva Argentínába. A bírósági vizsgálatban érintettek egyike Amira Yoma, Menem elnök sógornője volt, ami miatt a média „Yomagate”-nek keresztelte az esetet. Egy másik „véletlen”, amely arra utal, hogy a hatalom fekete keze állt Maradona letartóztatása mögött, hogy Berraz de Vidal bírónő volt a felelős a Yomagate-ügyért is, amelyben Amira Yomát felmentették. Két évvel később Menem a bírónőt „kiegyensúlyozott” teljesítményéért előléptette.

A kellemetlen incidens után Maradona nem állt szóba az argentin kormánnyal, továbbra is neheztelt amiatt, hogy politikai célokra használták őt fel.

Nagyszerű műsorra volt szükségük, hogy eltereljék az argentinok figyelmét, és a legcsekélyebb szívfájdalom nélkül felhasználtak engem

– panaszkodott egy évekkel későbbi interjú során. Igaza volt. Politikusi megítélésének javítása érdekében Menem futballozott, kosárlabdázott, teniszezett. Emellett a futballtörténelem legjobb focistájának méltóságával is játszott.

Ha érdekel, hogyan használták fel a futballt és éltek vissza vele a történelem legszörnyűbb zsarnokai, Luciano Wernicke legújabb könyve, a PISZKOS GÓLÓK kihagyhatatlan olvasmány számodra. Ráadásul most a kiadó oldalán extra kedvezménnyel juthatsz hozzá. Kattints ide!