Játéktudásodnak vagy kivételes fizikai adottságodnak köszönheted, hogy 23-szoros válogatott lehettél?
- Plusz az alázatomnak és a meg nem alkuvásomnak – válaszolta Lendvai Miklós 2015-ben a Presztízs Sport magazinnak. - Rólam mindenki azt hitte, hogy egy őrült kopasz ember vagyok, egy igazi vadbarom, aki leharapja az ellenfelek fejét. Kevesen tudják, de fiatalon pengés játékosnak számítottam, csatár voltam. Egy súlyos sérülés után azonban át kellett állítanom a fejem, és akkor felvettem ezt a buldózer stílust, ami végül is bejött. Engem a korosztályos válogatottakban folyamatosan leparasztoztak, el akarták venni a kedvem a focitól, de nem sikerült. Emlékszem, az U14-gyel Svédországban játszottunk, ahol engem választottak a torna legjobbjának, pedig többek között egy Del Piero nevű srác is szaladgált a pályán.
A zord külső azonban érző embert takart.
- Maradjunk annyiban, hogy néha tényleg őrült vagyok, de egy családcentrikus őrült, akinek mindene az öt gyereke. Szeretem az extrém dolgokat, de most már tudom, hol a határ. Fiatalon nem tudtam, volt is pár rendőrségi ügyem.
A játékvezetőkkel azonban soha nem békélt meg.
- Hét éve vagyok edző, ezalatt csak egy bíró tudott kiborítani, igaz, ő nagyon - mondta 2015-ben. - Még utánpótlásedző voltam, az Újpesttel játszottunk, a nagy tudású bíró összevissza fújt. Rettenetesen idegesítő volt. Egyébként a bírók és a rendőrök a leggátlástalanabb emberek, mazochista barmok. Melyik normális ember élvezi azt, ha egy életen át az anyját szidják?
A fiatal játékosokról sem volt a legjobb véleménnyel.
- Én annak idején úgy tudtam strandra menni, ha betonoztam édesapámnak vagy a nagyapámnak, és kaptam érte egy húszast. Mindent elkövettem azért, hogy futballista legyek. 16 évesen többet kerestem, mint a teljes tanári kar. A mai fiatalok nagy többségéből kiveszett az alázat. Most az a legfontosabb, hogy égnek álljon a séró, és tarisznyával sétálgassanak a belvárosban. Volt olyan esős edzés, amikor az egyik anyuka beszaladt a pályára, és esernyőt hozott a fiának. Elcseszett egy generáció ez. Ezekből a srácokból nemhogy futballista, de férfi sem lesz… A jobb akadémiákon nevelkedő srácok az évek alatt mindenkit kitömnek, majd felnőtt korukban tartják a markukat, és csodálkoznak, hogy nem lesz belőlük NB I-es játékos, de sokukból még NB III-as sem. Ami az edzőket illeti, igenis vannak jó magyar szakemberek, hiába divat szapulni a magyar trénereket.
Három nagy példaképe volt a magyar edzők között.
- Csank mestertől, Gellei Imre bácsitól és szegény Bicskei Berci bá’-tól tanultam a legtöbbet. Ők nemcsak kiváló edzők, de pedagógusok is voltak. Úgy látom azonban, hogy a mi korosztályunknak sincs szégyenkeznivalója, az NB I-ben is egyre több a fiatal szakember, Dárdai Pali pedig mindenki számára példa lehet. Szeretném magam én is fokról fokra felépíteni, rövid távú célokat kitűzni. Tudom, hülyén hangzik, de nekem most az a legfontosabb, hogy a Hévízzel megnyerjük a megye I-es bajnokságot. Bajnok még úgysem voltam edzőként.
Lendvai Miki, nyugodj békében!
