1980 – Olaszország

Rod Stewart is beleadott volna a szövetségi kapitány fizetésébe

A skót válogatott nagy reményekkel ment az 1978-as világbajnokságra, a Tartan Army legelfogultabb hívei még a végső győzelmet sem tartották elképzelhetetlennek. Közéjük tartozott a kor egyik legnépszerűbb rocksztárja, a futballért, s különösen a skót válogatottért rajongó Rod Stewart, aki még közös kislemezt is készített a játékosokkal az Argentínába indulás előtt, Ole, Ola címmel. Ám ott Ally MacLeod válogatottja leszerepelt, erejéből csak egy-két látványos gólra futotta.
A kapitány hosszas vita után az Eb-selejtezők kezdetén is maradhatott a posztján. A Mundial előtt még azt mondta, hogy „kis szerencsével lovaggá üthetnek a világbajnokság után”, ezt követően pedig azt, hogy „most valószínűleg a fejemet veszik majd”. A kettő között volt az igazság: kapott még egy esélyt a sorsáról – a félreértések elkerülése végett: a kapitányi munka folytatásáról – döntő, hattagú válogató bizottság elnökének jóindulatából. Igyekezett észrevétlen maradni (az osztrákok elleni első selejtező előtt még sajtótájékoztatót sem tartott), s a játékosokon elverni a port (a vb-keretnek pontosan a felét lecserélte). Nem segített. A skótok 3–2-re kikaptak Bécsben az osztrákoktól – Ally MacLeod pedig megkapta a felmondólevelét.
Az akkori kapitányi fizetés 15 000 font volt évente, nem igazán versenyképes összeg a csúcsedzők számára. Ám Rod Stewart segíteni akart. „Ha kiváló kapitányt akar a szövetség a válogatott élére, akkor kiváló fizetést kell ajánlani. Legalább 30 000 fontot. Az eddigi tizenötezerhez én hozzáteszek tízet vagy tizenötöt, s ezt nemcsak egy évre, hanem három-négyre, ameddig egy topedző az állásban marad” – jelentette ki az énekes. A Celtic legendás főnöke, Jock Stein került a posztra 1978 októberében, miután 14 nap után távozott a Leeds Unitedtől. Azonnal folytatta a fiatalítást: olyan játékosok debütáltak, vagy vetették meg a lábukat a válogatottban a selejtezősorozat alatt, mint Steve Archibald, Alan Hansen, Alex McLeish és Gordon Strachan.
Az soha nem derült ki, hogy adott-e bele Rod Stewart a fizetésébe.

2012 - Lengyelország és Ukrajna

Az angol szurkoló letolt nadrágja sem zavarta meg az olaszok rúgóját

A tizenegyest elvégző játékosok megzavarására a szurkolók különféle praktikákat vetettek be: fütyülés, pfujolás, kiabálás vagy éppen lézerezés. Az egyik angol drukker egy egészen speciális technikát „fejlesztett” ki. Az olasz–angol szétlövésének utolsó körében Alessandro Diamanti készülődött rúgáshoz. A tét óriási volt: ha belövi, Olaszország elődöntős, ha nem, akkor tovább rúgnak a felek. A kapu mögött az angol tábor próbált bevetni minden trükköt, az egyik, valószínűleg már nem szomjas szurkoló lehúzta a nadrágját, és meglóbálta férfiasságát, hátha a látvány megzavarja a középpályást. De nem így történt, Diamanti beverte a labdát a kapuba. A meccs után az olasz játékost megkérdezték az esetről, amin jót mosolygott, majd hozzátette, hogy nem látta a sztriptízt, mert csak a rúgásra koncentrált.

Ha kedveled az ilyen és ehhez hasonló focis sztorikat, A leghihetetlenebb Eb-történetek című könyv most 20%-os kedvezménnyel rendelheted meg a kiadó oldalán: kattints IDE.