Megszólalt a DVTK sportigazgatója, Kovács Zoltán azok után, hogy a DVTK Zalaegerszegen újabb vereséget szenvedett. A téma az edző, Vladimir Radenkovic jövője volt.

- A DVTK mindig a figyelem középpontjában áll, szerencsére sok embert érdekel a csapat teljesítménye. Sikerek és balsikerek idején is rengeteg információ kel szárnyra, éppen azért kérek most szót, hogy a szurkolók különbséget tudjanak tenni a valós és a valótlan hírek között - kezdte Kovács Zoltán sportigazgató a klub honlapján.

Ilyen helyzetben a legegyszerűbb edzőt váltani, mert azzal ideig-óráig csillapítani lehet a jogos szurkolói elégedetlenséget, és a klubvezetés is azt mutatja, hogy ők aztán mindent megtesznek az előrelépés érdekében. Azonban ez sok esetben csak látszatintézkedés, ezért továbbra is Vladimir Radenković irányítja a DVTK első csapatát, és az ő feladata, hogy minél előbb elkezdjük a pontok gyűjtögetését.

- Akkor is folyamatosan figyelemmel kísértem a csapat teljesítményét, miután távoztam a DVTK-tól, és kívülről nagyon úgy tűnt, hogy az elmúlt évtizedben hiányzott Diósgyőrből a stabilitás, a türelem és az egység. Amikor visszatértem, akkor azzal a tervvel érkeztem, hogy stabilitást hozzak, mert döbbenetes végigolvasni a diósgyőri vezetőedzők névsorát, Vladimir Radenković a maga 51 tétmérkőzésével lassan felér a top 10-be. Az eredeti szándékot csak megerősítik a mért adatok: az xPTS, azaz a várható pontok mutatója alapján a DVTK-nak sokkal több pontot kellett volna gyűjteni, mint amennyit sikerült. A tapasztalatok azt mutatják, hogy hosszú távon mindig kiegyenesedik a csapatok teljesítménye, a felülteljesítők visszaesnek, az alulteljesítők pedig felzárkóznak. Ez is csak azt támasztja alá, hogy ne változtassunk a vezetőedzői poszton - fejezte be Kovács Zoltán.

A DVTK helyzetéről Holdampf Gergő csapatkapitány is nyilatkozott.

- Hiába ez volt az év leghosszabb utazása, Zalaegerszegre is elkísértek minket a szurkolóink, akik megállás nélkül biztattak minket egészen a mérkőzés végéig - vette át a szót Holdampf. - A lefújást követően odahívtak a kerítéshez, és korrekt hangnemű beszélgetést folytattunk, ahol az volt a legfontosabb kérdésük, hogy miként tudnának segíteni nekünk. Elmondtam, hogy a csapat ugyanúgy egy család, mint a szurkolótábor. Tudjuk, hogy nekik a DVTK az életük, de nekünk is rossz ránézni tabellára. A Paks ellen jó játékkal nyertünk, a Szeged ellen probléma nélkül jutottunk tovább, és az Újpest ellen jól kezdtünk, de utána elbaltáztuk, ami a mai találkozóra is igaz.

Az eredmények elmaradása miatt mindenki szenved - beleértve a játékosokat, a stábtagokat és vezetőket is. Nekünk most össze kell tartanunk, és csendben dolgozni, amíg meg nem lesz az eredménye. Bízunk egymásban, bízunk a stábban, mert ha nem így lenne, akkor esélyünk sem lenne rendezni sorokat.