Dárdai Márton mindenekelőtt leszögezte, hogy nem előzmény nélkül szavaztak neki bizalmat.
– A Hertha U17-es csapatánál is én vagyok a kapitány, így nem volt teljesen ismeretlen dolog, de a német válogatottat vezetni különleges kitüntetés, és remek érzés. Természetesen jó játékkal szeretnék kiemelkedni, és a srácokat ösztönözni, de nem érzem úgy, hogy ezt a csapatot én egyedül vezetem. Gyakran beszélek a társaimmal, és megtervezzük, hogy mit hogyan csinálunk.
A fiatal védőben volt némi kettősség a döntést illetően: számított is rá, és nem is, hogy ő vezetheti korosztálya legjobbjait a pályára.
– Egy kicsit meglepődtem, hogy engem neveztek meg, de végülis a csapatban meggyőzően játszottam, és
sokat dolgoztam érte, hogy jó teljesítményt nyújtsak. Az volt a célom, hogy a német U17-es válogatott csapatkapitánya legyek.
Örülök, hogy ez sikerült.
Csapat szintű céljai világosak, és nagyra törőek.
– A válogatottal szeretnénk az Európa-bajnokságra kvalifikálni és minél tovább jutni, a Herthával viszont elég, ha megtartjuk a pozíciónkat – viccelődött az ifjú védő, aki klubjával jelenleg vezeti az U17-es bajnokság tabelláját. – A kemény mérkőzések azonban csak most következnek – tette hozzá.
Egy fiatal játékosnál fontos a családi háttér is, ami Mártonnak édesapja (Dárdai Pál), illetve bátyja (Palkó) révén abszolút adott a sikerességhez.
– Édesapám itt volt a dán-meccsen, és gratulált nekem, na meg persze adott némi visszajelzést is a játékomról. Palkótól sok tanácsot kapok. Elmondta, hogy hogyan juthatok el a Bundesligáig. Amit tanultam, majd átadhatom Bencének (a legkisebb Dárdai-fiú – szerk.), így mindenki tanul valamit a másiktól.
