Nagyon nehéz évük volt a játékvezetőknek az NB I tavalyi szezonjában. Elég csak felidéznünk, hogy a Ferencváros olyan gyűjtéssel állt elő a szezon végén, amely szerint pontok sokasága - és az ezzel járó bajnoki cím - úszott el bírói hibák miatt, de ezen felül is rengeteg olyan vitás eset volt, amely biztosan nem erősítette a hazai játékvezetésről alkotott képet.

Emlékezetes: mi magunk is előálltunk olyan javaslattal, amely szerint a bírók nyilatkozhassanak a vitatott esetek után, mert ilyenből akadt bőven. A vitás esetek, játékvezetőket ért bírálatok - akár klubok, akár edzők részéről - rendre reakció nélkül maradtak. Eddig.

A Játékvezetői Bizottság alelnökei, Puhl Sándor és Hanacsek Attila vállalták, hogy egy kötetlen beszélgetés keretén belül kommentálják a felmerült eseteket, illetve megpróbálják megismertetni azt, hogy ők a játékvezetők szemszögéből hogyan élték meg a történteket. Alábbi, kissé rendhagyó cikkünkben minden olyan témára kitérünk, amelyeknek komoly utóéletük volt.

"Súlyos bírói hiba és nagy tévedés is kevesebb volt"

Önök szerint milyen volt a játékvezetők teljesítménye a 2017/18-as szezonban?

Ezt mire alapozzák?

Puhl: - Arra, hogy ma hajszálpontosan meg tudjuk mondani, melyik bíró hogyan teljesített, nemcsak néhány hónapra, hanem több szezonra visszamenőlegesen. A teljesítményüket különböző módszerek révén egyszerűsítjük egy végleges osztályzattá, ami ad egy objektív képet. Lehet benne némi szubjektivitás, de a nagy számok törvényszerűsége alapján a végleges osztályzatok találkoznak a realitással. Ez egy komplex a rendszer, ami alapján bárkit és bármit ki tudunk elemezni. Persze, pontosan tudjuk, hogy egy-egy játékvezető teljesítményének megítélését az emberi szubjektivitás felülmúlja.

Talán ezért lehet a közvéleménynek mégis olyan érzete, hogy a játékvezetők hibáinak nincs következménye.

Hanacsek: - Szerintem a klubok nem kérik úgy számon a játékosaikat, mint mi a játékvezetőinket, ebben 100%-ig biztos vagyok. Mindenkit szembesítünk a megadott vagy elmaradt büntetőivel, piros lapjaival, és nekik szakmai körben választ kell adniuk arra, miért hozták ezt vagy azt a döntést. Ha valakinél gyakori a téves ítélet, akkor pihentetjük, rosszabb esetben esetleg kikerülhet egy keretből - még ha ezeket nem is kommunikáljuk kifelé. De sok mindenre tekintettel kell lennünk, a küldésnél például akár arra is, hogy nagy hiba után ha lehet, túl korán ne küldjük vissza ugyanoda azt a játékvezetőt.

"Nálunk mindenki azonnal vért akar"

A pihentetések, eltiltások kapcsán a legtöbbször valóban csak találgatni lehet. Nem nyugtatná a kedélyeket, ha tudnánk, hogy mi lett a következménye egy-egy nagy hibának?

Puhl: - Érzékeljük, hogy nálunk mindenki azonnal vért akar. Velem is háromszor akarták abbahagyatni, köszönet azoknak, akik nem hagyták. Ma rengeteg olyan 18-20 éves pályakezdő van, aki egy bizonyos ponton besokall. Az az elvünk, hogy akit harcba akarunk küldeni, azt ne tapossuk el. A hibáit feltárjuk előtte, de nem tartozik minden a külvilágra. Egy valamit ne felejtsünk el: ez nem úgy van mint a játékosoknál, nincs még egy játékvezetői keret, ahová egy játékvezető igazolni tudna, vagy ahonnan mi igazolni tudnánk. Egyébként sem biztos, hogy minden közvéleményt felkavaró hibának egyenes következménye kell, hogy legyen az eltiltás. Ehhez akkor nyúlunk, ha valaki tényleg nagyon kemény, szinte védhetetlen hibát követ el, illetve ha nem tett meg mindent annak érdekében, hogy jó döntést hozhasson.

Hanacsek: - Tudom, hogy felmerült, hogy a játékvezetők nyilatkozzanak a vitatott esetek után. A kérdés inkább itt az, hogy mégis mit tud mondani? Legfeljebb azt, hogy ő így látta az esetet, azért döntött így. Az első, második ilyen eset után talán még érdekes lenne ez, de utána már aligha.

Annak sem lenne értelme, hogy egy-egy esetnél kiálljanak, és elmondják érthetően, világosan, hogy mi lett volna a helyes ítélet, vagy éppen miért döntött jól a bíró? Biztosan segítene más szemmel nézni egy-egy ítéletet a szurkolóknak is.

Puhl:

Nem vagyunk könnyű helyzetben, picit olyanok vagyunk, mint a mondásban: szüzek is szeretnénk maradni, meg közben mást is csinálni...

Nem szeretnénk fókuszban lenni. Mi is olvassuk a cikkeket, látjuk, hogy vannak, akik mindig megmondják, mi volt a jó döntés, meg is értem, hogy a média teret ad ezeknek a véleményeknek, hiszen van egy vákuum, amit be lehet tölteni ilyenkor, de nem szeretnénk minden forduló után arról vitatkozni a nyilvánosság előtt, miben tévedett a játékvezető. De elképzelhető, hogy a jövőben nyitottabbak leszünk, és bizonyos esetek kivesézésével vagy akár párba állításával adunk egyfajta iránymutatást.Mert ma tényleg olyan világot élünk, hogy megye II-ben megverik a bírót

"Ma tényleg megverik a bírót megye II-ben"

Azt, hogy játékvezetői szempontból ez egy vitatott szezon volt, talán az is elősegítette, hogy edzők, klubok viszont nyilatkoztak nyíltan bőven a bírói hibákról az elmúlt hetekben, hónapokban. Beszéljünk ezekről. Volt olyan NB I-es játékos, aki egy vitatott eset után például azt mondta, megye I-ben ilyen hiba után a rendőrök kísérik ki a játékvezetőt.

Puhl: - Azt gondolom, hogy ilyet mondani felelőtlenség, pláne egy olyan kiváló játékostól, aki ismeri a megyei bajnokságok légkörét. Mert ma tényleg olyan világot élünk, hogy megye II-ben megverik a bírót. Ilyen állapotok vannak. Az én koromban "A szemüveget bírónak!" nagyon komoly sértés volt, ma nem itt tartunk. Az én koromban a két centerhalffal kellett jóban lenni, mert nekik volt a legnagyobb combjuk, ha őket megfogtad, rendben voltál. Ma ha nem tetszik egy ítélet, akkor odacsapnak, és egy ilyen nyilatkozat után van, aki másnap kimegy egy megyei meccsre, és feljogosítva érzi magát ahhoz, hogy a dühét a játékvezetőn vezesse le.

Válasz a Fradinak

A Ferencváros például kiadott egy állításuk szerint őket sújtó listát, azt sugallva, hogy pontok sokaságát vették el tőlük a tavalyi szezonban a játékvezetők.

Puhl: - Sokszor megkapjuk, hogy el van döntve, ki legyen a bajnok. Azt mondják, Puhl vagy Hanacsek megmondta, hol mit ítéljenek, de ha nem ők, akkor meg az MLSZ. Erről az ügyről egyébként mindig egy dolog jut eszembe: nézzék meg a Loki-Fradi (1-1) meccset (Puhl Sándor közben videón mutatja az ominózus eseteket, - szerk.). Tőzsér becsúszik, kihúzza Böde lábát, ez a visszajátszások alapján 11-es lett volna. Érdekes, hogy ez az eset például be sem került a Ferencváros gyűjtésébe.

De egy másik sem: ugyanaz a játékvezető még tavaly szeptemberben a Balmazújváros-FTC (2-3) mérkőzésen is nehéz helyzetbe került, lássuk: Paintsil fut, mögötte a védő is, majd elesik, büntető. Ezt mi úgy neveztük el, hogy fantombüntető. A játékvezető állította, hogy a védő lába elérte a csatárét, mi nem így láttuk.

De nincs rá erkölcsi okom és jogom, hogy megkérdőjelezzem az ítéletét, hiszen mindent megtett, hogy hozzon egy jó döntést, de a körülmények miatt valószínűleg rosszul döntött, mert takarásban volt az eset. És tudja mi ebben az érdekes? Mindkét meccsen Iványi Zoltán volt a játékvezető.

Egyértelműen úgy tűnik, az egyik esetben a Ferencváros javára, a másikban a kárára tévedett. Akkor most mi volt eldöntve? Milyen utasítást kaphatott? Nekünk ellenben nincs jogunk azt mondani, miért játszott annyi döntetlent egy csapat vagy miért hagytak ki annyi helyzetet?

De azzal is nehéz mit kezdeni, hogy a játékosok egy része igenis azon töri a fejét, hogyan lehetne minél jobban becsapni a bírót. Nüanszok döntenek el mérkőzéseket, bajnoki címeket, ilyenkor vannak, akik minden előnyt bevetnek. A bírókon is óriási a nyomás, miközben mi mindig azt kérjük tőlük, hogy ne akarjanak reflektorfénybe kerülni, az élet azonban néha közbeszól.

Újpest-Fradi, 0-0, 93. perc, és megint Iványi. Rohadt jól levezette a derbit, hiba nélkül, majd jött a 93. perc, az újpesti védő kezét éri a labda a 16-oson belül. Mindenki azt mondta, büntető volt, elvett a Fraditól két pontot. Nem, nem vett el, mert ez a szabályok szerint nem volt 11-es, mert 1 méterről rúgták rá erővel a védő kezére a labdát.

A Karakó-eset: "Heteken át vitatkoztunk róla"

Ősszel az osztályzatok szerint hazai listavezető Karakó Ferencre például a Mezőkövesd ügyvezetője mondta azt, hogy reméli, hogy a játékvezetői bizottság súlyosan megbünteti vagy eltiltja, mert az ilyen játékvezetőknek nincs helyük az NB I-ben. Ilyenkor erre mit lépnek?

Puhl: - Nem szeretnénk egyéni esetekkel foglalkozni, de ez tényleg nagy nyilvánosságot kapott, így annyit elmondhatok, hogy mi is tépelődtünk ezen, mert folyamatosan nagyszerű visszhangok érkeztek a teljesítményéről, itthon is remekül fújt, de egyetlen döntése miatt a profi kerettagság elvesztésének szélére került. Szerencséje volt, hogy az eredmény szempontjából nem volt jelentősége a hibájának, de házon belül ez nagyon sokba került neki. Heteken át vitatkoztunk róla, mi legyen, mert ez valóban súlyos hiba volt. Majdnem kikerült a FIFA-keretből, a profi keretből, de nem célunk tönkretenni olyan bírókat, aki külföldről is csak dicséretet kapott, mert ilyenkor mérlegelni kell a diplomáciai okokat is. Ha valaki megnézi utána az eseményeket, azért ki tudja keresni, hogy majd 2 hónapig megbízás nélkül volt. Ennél nagyobb büntetés nem is kell egy profi bírónak. Aki nem vezet, az sokkal, nagyon sokkal kevesebb pénzt vihet haza, de ha nem vezethet, elveszed a játékát is, amit a legjobban szeret. Nekünk minden bíró egy érték, még az NB III-as játékvezető is az. A hibáért meg kell bűnhődni, de ez sem jelenti azt, hogy a jövőben biztosan hiba nélkül vezet majd, erre egyszerűen nincs garancia.

Egyetlen olyan dolog van, amit biztosan nem tűrünk el, ez Csányi Sándor elnöki elvárása. Aki nem megfelelő hangnemet üt meg a játékosokkal, azt szankcionáljuk. Nevet nem mondhatok, de már van, aki emiatt került sokkal hátrébb a hazai rangsorban.

Túlsúlyos? "Erdős futotta a legtöbbet"

Akadt olyan játékvezető is, aki azért került a kereszttűzbe, mert állítólag túlsúlyos volt.

Hanacsek: - Ez a nyilatkozat sokaknak megütötte a fülét, így például az InStat szakembereinek is, akik mindig mindent mérnek. Ők mondták el az esetet követő edzőtáborunkban, hogy az említett fordulóban éppen Erdős József futotta a legtöbbet. Nálunk folyamatos súlymérés van, Polar-órákkal figyeljük a játékvezetők szinte minden lépését. Ha valakinél megszaladnak a kilók, akkor arról azonnal kap egy jelzést és hozzá egy intervallumot, amikorra le kell azt dolgoznia. A profi státuszú bírók olyan lehetőséget kapnak, hogy képezhessék magukat, kipihentek lehessenek, jó fizikai állapotba kerülhessenek, ezért teljesíteniük kell. De ez sem jelenti azt, hogy nem fognak hibázni.

"Egy játékvezető sem direkt téved"

Ez legyen a végszó?

Bizonyos mértékig persze, mi is elfogultak vagyunk, de hajlandóak vagyunk elismerni a hibáinkat, ez cseppet sem rombolja a nimbuszunkat. Nekünk egy kérésünk van a média és a szurkolók felé: egyrészt fogadják el, hogy ez is egy szakma, és annak adják meg a neki járó tiszteletet. Másrészt az olyan hibáknál, ahol öten ötfélét mondanak, hagyjuk meg a játékvezető igazságát, és fogadjuk el, hogy ő volt ott, abban a helyzetben ő úgy látta. Van, hogy 3 nappal az eset után még arról beszélünk házon belül, hogy mi lett volna a jó döntés, és nem jutunk dűlőre. Ha innen is meg kell nézni, meg onnan is, meg amonnan is, hogy kiderüljön, mi is történt, akkor ott ne feszítsük keresztre a bírót. Ha azonnal nem látom feketének vagy fehérnek a dolgot, akkor azokat hagyjuk a fenébe, mert egy játékvezető nem nézheti meg innen is, meg onnan is a történteket, neki ott és azonnal kell döntenie, és utána a következményeket viselnie. Egy csatárnak se teszik vissza a labdát a lábára, ha kihagy egy ziccert... Karakteres, csibészes bírókat szeretnénk pályán, akik értik is a játékot, képesek elfogadtatni magukat, szolgálni és segíteni a futballt, azzal együtt, hogy hatalom van a kezükben.

A kritika jöhet, csak azt az üzenetet szeretnénk eljuttatni a fejekbe, hogy egy játékvezető sem direkt téved.

MOKÁNY LAJOS