Szalai Ádám: “Ezen nincs mit értékelni… Mindenki látta, egy borzalmas első félidő után, borzalmas volt a második játékrész eleje is a kiállítással. Így hirtelen sok mindent nem tudok mondani, talán csak annyit, hogy még mindig versenyben vagyunk, van még két mérkőzés, arra kell koncentrálni.”

Sallai Roland: “Nagyon rossz mérkőzést játszottunk, helyzet nélkül. Nem voltunk agresszívak, minden hiányzott, ami a szlovákok ellen megvolt. Minél hamarabb el kell felejteni a meccset és készülni a következőre.”

Holman Dávid: “Nagyon nehéz mit mondani ilyen meccs után. Rémálmaim mérkőzése volt. Tanulnunk kell a hibáinkból, most mindenki nagyon szomorú. Nem hiszem, hogy mentális kérdés volt, mindenki tudta, mekkora súlya volt a meccsnek. Emberek vagyunk, hibázunk. Nincs más elfogadható eredmény az Azerbajdzsán ellen, csak a győzelem. Nyilván nagyon nehezen fognak telni a következő napok, de meg kell ezt valahogyan emésztenünk.

Fel kell emelnünk a fejünket és csinálni kell a dolgunkat, egy országért küzdünk, mindent meg kell tennünk a pályán.

Nagyon rossz volt a gólok után felemelni a fejünket és csinálni a dolgunkat, aztán jött a piros lap is, akkor érezhető volt, hogy a horvátok jobban fognak labdát tartani. Nagyon nehéz mérkőzés volt, sajnáljuk, hogy így alakult.”

Gulácsi Péter: “Az első félidő valószínűleg az egyik legrosszabb teljesítmény volt, amit válogatott szinten hosszú idő után láthatott a közönség. Tudtuk, hogy a pálya nem a legoptimálisabb állapotban van, hátul kerülni kell a rizikós dolgokat, ehhez képest az első két gólt olyan helyzetből kaptuk, amikor volt is időnk döntést hozni, de túl sokat vártunk. Nem mondanám azt sem, hogy a horvátok nagyon letámadtak volna minket.

Ezek olyan gólok, amiket nemzetközi szinten még egy középmezőnybe tartozó csapat sem engedhet meg magának.

Olyan csapattól kaptunk ki, amely kvalitásban jóval előttünk jár, a probléma a hogyannal van. Három gólt ajándékoztunk nekik az első félidőben, a másodikban kicsit levették a lábukat a gázról, mert három nap múlva ők is játszanak újra. Ettől függetlenül legalább odatettük ekkor magunkat. De még ott is túl kevés párharcot nyertünk, kevés második labdát szedtünk össze, kiállíttattuk magunkat, van miről beszélni. Mindig nehéz kérdés, hogy mi okozza az egyéni hibákat. Alapvetően, ahogyan a meccsbe jöttünk, kevés párharcot nyertünk, ott már egyfajta bizonytalanság volt a csapatnál. Ezeket a hibákat az ember nem szándékosan csinálja, utána pedig sokkal nehezebb a csapatnak ilyen helyzetekből visszajönni. Esélyt sem adtunk magunknak, hogy ebből kijöjjünk, mert jött a második és a harmadik hiba. Semmi nem valósult meg abból, amit elterveztünk. Olyan érzése volt az embernek, hogy minden szituációból ők jönnek ki győztesen. Jobban örültem volna, ha nincs az a tizenegyes sem, de legalább a második félidőt úgy ahogy lehoztuk. A komikus az egészben, hogy vasárnap van egy meccsünk, amit ha megnyerünk, akkor a csoport második helyére ugorhatunk, ami egy ilyen teljesítmény után furán hangzik.”

Videó: Focizó kisgyerekeknek szurkolt a magyar tábor a lefújás után