“Szlovákiában saját magunkat vertük meg”

A múlt héten két különböző meccset játszott a magyar válogatott: vereség Szlovákiában, majd bravúrgyőzelem a horvátok ellen. Figyelemmel követted a mérkőzéseket?

– Természetesen mind a két kilencven percet néztem, azzal azonban nem értek egyet, hogy két különböző meccset láttunk. A csapat Szlovákiában is időnként jól játszott, mindent kiadott magából, hajtott, én ekkor is büszke voltam rájuk,  de sajnos ott végül saját magunkat vertük meg.  Azt is figyelembe kell venni, hogy idegenben játszottunk egy jó csapat ellen, ahol egyik csoportellenfélnek sem lesz könnyű dolga. Az első gól nagyon rosszkor jött, ki kellett volna bekkelni az első játékrészt, mert a szünet után gól nélküli állásnál nagy nyomás lett volna a szlovák csapaton, aminek következtében támadóbban léptek volna fel, így pedig kinyíltak volna, ami a kontráinknak kedvez.

De ami a legfontosabb a sportban, a labdarúgásban, az a reakció. A csapat pedig megmutatta a vereség után, hogy profi játékosok és felálltak a világ egyik legjobb válogatottja ellen.

Lehetett olvasni, hogy a két találkozó között a keret összeült, megbeszélték a hibákat, mindenki elmondta a véleményét, ami nagyon fontos tényező az öltözőn belül. Lezárták azt, ami Szlovákiában történt és előretekintettek. Már a selejtező előtt azt nyilatkoztam, hogy nagyon fontos lesz, hogy a csapat és a szurkolók egymásra találjanak és akkor bárki ellen lesz esélyünk a győzelemre hazai pályán. Ez így is lett, nemcsak Budapesten lehetett végig a magyar drukkerek szurkolását hallani, hanem Nagyszombatban is.

Világszínvonalú volt a szurkolás, ami még több pluszt adott a csapatnak a horvátok elleni bravúrhoz. A srácok kiadtak mindent magukból, libabőrös voltam, amikor néztem a meccset és hallgattam a drukkereket.

Nagyon sokat kell meríteni ebből a három pontból, bízom benne, hogy Azerbajdzsánban is sikerül folytatni ezt a jó produkciót.

“Rossinak is elmondtam a döntésemet”

Még Georges Leekens ideje alatt mondtad le a válogatottságod, az egyik legutóbbi interjúdban pedig már említetted, hogy Marco Rossival is beszéltél már és neki is elmondtad, hogy továbbra is csak szurkoló maradsz. Ő azonban nyitva hagyott neked egy ajtót az esetleges visszatérésre. Gondolkodsz rajta, hogy ezen az ajtón belépj?

– Valóban volt egy beszélgetésem Marco Rossival, neki is elmondtam, hogy meghoztam egy döntést, ami életem legnehezebb döntése volt, de kétségkívül nagyon jól esett, hogy nyitva hagyta számomra ezt az ajtót a kapitány – ugyanakkor ő is tudja, ez az elhatározás már megszületett. Egyébként pedig jelenleg egy dolog számít, hogy a csapat kijusson a hazai rendezésű Eb-re, nagyon szurkolok, hogy ez sikerüljön!

“Már rutinosabbak voltunk a harmadik gyermek érkezésénél, de félelem is volt bennünk”

Éppen az első bajnoki előtt néhány nappal jött világra a harmadik gyermeketek. Mennyire zökkentettek ki a felkészülésből a születés előtti izgalmak?

– A január-februári időszak eléggé kemény volt, hiszen másabb volt az edzőtábor, mint korábban, ezúttal Európába, Madridba utaztunk. Kicsit aggódtam is, mert messze voltam a családomtól, imádkoztam, hogy ne történjen semmi a feleségemmel az alatt az idő alatt, amíg nem vagyok otthon. Tervezett császárral született meg a kicsi, így tudtuk előre, hogy február végén, vagy március elsején jön a világra, míg az első bajnoki időpontja március másodika volt. Spanyolországban, majd visszaérkezésünk után Amerikában is próbáltam a munkára koncentrálni, ebben is volt már rutinom, hiszen az első két gyermekem születése előtti napokban is voltak edzéseim és mérkőzésem, de a születéseknél rendre jelen tudtam lenni, sőt bent voltam a szülőszobában a feleségemmel. Nem mondanám, hogy stresszes lettem volna ebben a szituációban, inkább feldobott voltam és motivált, alig vártam, hogy a kezemben foghassam Niát.

Hogy telnek az éjszakák? Már rutinosan szülőként álltatok az újabb kihívás elé?

– Leszámítva azt az 1-2 éjszakát, amikor fel kellett kelni hozzá, elmondhatom, hogy nagyon jó kislány Nia. A testvérei is nagyon jól fogadták, egyáltalán nem féltékenyek rá, sőt, próbáljuk őket is bevonni a mindennapi rutinba, Tijana és Marko is sokszor kontaktban van a kicsivel, sokat beszélgetnek vele és etetik őt…Jó látni, hogy büszkék Niára, melegséggel tölti el a szívemet, amikor haza jövök és azt látom, hogy ők hárman milyen jól kijönnek egymással. Ez minden szülő számára nagyon fontos tényező. Természetesen már valamelyest rutinosabbak voltunk a harmadik gyermek érkezésénél, de ezúttal egyfajta félelem is volt bennünk Nia születése előtt, hiszen magyarok vagyunk, de távol az otthontól kellett világra jönnie. Nem ugyanazt a nyelvet beszéljük, mint az itteni orvosok, itt kellett elintézni rengeteg dolgot a születésével kapcsolatban, de próbáltunk élvezni és megörökíteni minden egyes pillanatot abban a kilenc hónapban.

A Los Angeles Galaxy elleni első bajnokin végül nem kaptál lehetőséget.

– A csapat három nappal a meccs előtt elindult Los Angelesbe, én azonban csak a szülés után, a meccsnap előtti éjszaka csatlakoztam a kerethez az edző engedélyével, de mindvégig úgy készültem, hogy játszani fogok, egyéni edzésterv alapján dolgoztam addig is. Az edző végül azt mondta, hogy a kispadon fogok kezdeni, mindenesetre én bevetésre készen éreztem magam, jeleztem felé, hogy ha segíteni kell, én tudok játszani, végül azonban úgy döntött, hogy nem állít be.

“Mondják ezt azok, akik életükben soha nem fociztak”

Egy héttel később az Orlando ellen már a kezdőcsapatban kaptál helyet, volt is két gólszerzési lehetőséged, végül lecseréltek és nem sikerült betalálni. Az egyik amerikai oldal azt írta, hogy az egyik legrosszabb meccsed volt Chicago-mezben. Te is így érezted?

– Hozzám nem jutott el ez a vélemény, és őszintén szólva nem is értek vele egyet.

Attól még, hogy kihagytam két helyzetet, nem jelenti azt, hogy az egyik legrosszabb meccsem volt Amerikában. Sőt, szerintem nagyon jól mozogtam.

Két csatárral álltunk fel, a balhátvédünk pedig piros lapot kapott a 64. percben, az edző pedig úgy döntött, hogy az egyik támadó helyett egy középpályást hoz be, így engem cserélt le. Számomra nagyon fontos, ha egy csatár helyzetbe kerül, így nagyon megnyugtató tud lenni, amikor lehetőségek adódnak előttem, mert tudom, hogy közel vagyok ahhoz, hogy gólokat szerezzek, de természetesen az negatívum, ha ez nem jön össze. Az emberek már csak ilyenek, sokan úgy vannak vele, ha a csatár gólt rúg, akkor felmagasztalják, ha nem talál be, akkor a legrosszabb volt a pályán.

Mondják ezt persze azok, akik életükben soha nem fociztak. Ha olyan rosszul játszottam volna, akkor az edzőm lett volna az első, aki odajön hozzám és ezt a szemembe mondja.

Fontos, hogy amikor jó formában van az ember és jönnek a gólok, akkor a földön kell maradni, amikor pedig nem megy a góllövés, én akkor is bízom magamban, mert ha én nem bízok, akkor hogyan várnám el, hogy az edzőm, a csapattársaim, vagy a szurkolók bízzanak bennem. Egyáltalán nem érzem magam hullámvölgyben, tudom, hogy nemsokára újra jönni fognak a gólok.  Az első chicagói évemet például remekül kezdtem, 13 bajnokin 11 gólt lőttem, majd nem sokkal később zsinórban kilenc meccsen nem sikerült betalálnom, de nem görcsöltem, nap mint nap keményen dolgoztam akkor is és most is.

“Lehet, hogy ezzel magasra tettem a lécet magamnak”

15,24,28,21– a góljaid száma az előző bajnoki évekből. Mennyit tűztél ki a mostani idényre?

– Számokról nem szeretnék beszélni, de nagyon fontos számomra az, hogy tartsak egy szintet, manapság a csatárok számára ez a legnehezebb, de egyben a legfontosabb is. Én már tíz éve igyekszem tartani ezt a szintet, ez idő alatt ötször lettem gólkirály (háromszor a Videotonban, egyszer a Legia Varsóban, egyszer a Chicagóban – a szerk.), és még egy párszor az első háromban végeztem a góllövőlistán. Lehet, hogy én ezzel magasra is tettem a lécet magamnak és tőlem még jobban várnák a gólokat, amikor pedig két-három meccsen nem találok be, akkor máris kritizálnak. Egyáltalán nem sajnálom, hogy ilyen magasan van ez a léc, sőt, mindig is szerettem a kihívásokat. Chicagóban is bizonyítottam már, hogy egy olyan csapatban is gólerős tudok lenni, amely nem a bajnoki cím favoritja.

Az elmúlt két évben 75 tétmeccsen rúgtam 43 gólt, ami parádés statisztika.

Igyekszem ebben az évben is javítani ezen a mérlegen, de ez egy kicsit más szezon lesz, hiszen a szerződésem az utolsó évébe lép, nem tudom, mit hoz a jövő.

“Rögvest cáfolták nekem a vezetőink a híreket”

Ha már szóba került a szerződésed… Olyan pletykákat is lehet olvasni veled kapcsolatban, hogy a Chicago már akár mostanában is eladna, vagy ahogyan Amerikában szokás, “trade-elne”, azaz elcserélne. Mennyire van alapja ennek a hírnek?

– Itt valóban van egy olyan lehetőség, hogy elcserélik a játékosokat, ezzel a szabállyal azonban én egyáltalán nem értek egyet, hiszen egy labdarúgó szerintem saját maga döntse el, hogy hol akar focizni. De Amerikában már évek óta így megy, ezt pedig tisztelni kell azoknak a játékosoknak, akik ide jönnek játszani. De nem akarom kikerülni a kérdésedet… Az elmúlt hetekben az én fülembe is eljutottak olyan hírek, hogy nemsokára távozhatok Chicagóból, mivel most érkeztem el az utolsó évemhez és a klub még a szerződésem lejárta előtt pénzt akar látni belőlem, ami valahol érthető is lenne, hiszen két évvel ezelőtt fizettek értem a Legiának. Utánajártam a dolognak, megkérdeztem, mi a helyzet velem. Ezeket a híreszteléseket azonban rögvest cáfolták nekem a vezetőink és a sportigazgatónk, azt mondták, ezek csak pletykák. Biztos vagyok benne, hogy ha értékesíteni akarnak, akkor odajönnének hozzám és megmondanák a szemembe, hiszen tettem már le itt annyit az asztalra, hogy ezt megérdemeljem.

Nyárig sincs sok idő hátra, amikor is Magyarországon, illetve egész Európában ebben az időszakban a nagyobb általában a játékosmozgás, nem pedig télen, amikor a te szerződésed lejár. Benne van a pakliban, hogy nyáron jön egy váltás a karrieredben?

– Korai erről beszélni. A menedzseremnek elmondtam, mit szeretnék, mik a terveim, több opció is lehetséges, nagyban függ attól, mi a szándéka velem a Chicagónak a nyáron. Nagyon bonyolult rendszere van Amerikában az átigazolási piacnak és a szerződésekkel kapcsolatos dolgoknak, és őszintén szólva én sem vagyok tisztában minden egyes apró részlettel, de mint mondtam, az ügynököm intézi ezt, mert pontosan tudja, mik a terveim. Próbálok azonban nem ezen agyalni, mert akkor nem fogok tudni koncentrálni a góllövésre és arra, hogy a csapatom segítségére legyek.

NYIKES ZOLTÁN