1. félidő:

Tíz év önkéntes száműzetés után tavaly tért vissza a magyar labdarúgásba. Mit ígértek a BVSC-nél, hogy nem tudott nemet mondani?

– Amikor lemondtam az MLSZ-elnöki pozícióról, azt gondoltam, hogy én már nem vállalok több szerepet a magyar futballban – kezdte Kisteleki István, a BVSC szakmai igazgatója a csakfoci.hu-nak. – Ugyan folyamatosan voltak érdeklődések, de egyik sem hozott különösebben lázba. A BVSC megkeresésekor sokat számított, hogy 30 éve már dolgoztam a klubnál, ráadásul az én edzősködésem idején jutott fel a csapat az NB I-be. Ismerős helyre kerültem azért is, mert még mindig vannak az egyesületnél olyan emberek, akikkel akkor együtt voltunk sikeresek. Mivel rendteremtő ember vagyok, itt is azt várták el tőlem, hogy rendet rakjak, csináljunk egy jó utánpótlást és egy NB II-es felnőtt csapatot. Jó úton járunk.

Sokan nosztalgiával gondolnak vissza a 90-es évek BVSC-jére, amely 45 ezer néző előtt játszott „bajnoki döntőt” a Ferencváros ellen, indult a nemzetközi kupában, vagy éppen kétszer is bejutott a Magyar Kupa fináléjába. Most az NB II a végállomást jelentené?

– Kérdezték már tőlem félig viccesen, hogy mikor lesz NB I-es a BVSC? Jelenleg az a cél, hogy legyen egy stabil NB II-es csapatunk. Bő egy év alatt, amióta itt vagyok, sokat léptünk előre. Anyagilag egy stabil, rendezett szakosztályt csináltunk, ahol a zoknitól a fizetésig minden a helyén van. Sokat jelent, hogy az MLSZ az utánpótlásban tehetségközponttá nyilvánított minket, ami azt jelenti, hogy most már az akadémiák utáni szakaszba tartozunk, ami a finanszírozás szempontjából is egy jelentős lépés. Remek minőségű utánpótlásedzőket igazoltunk. Sajnos azonban ebben a szegmensben nem áll jól a magyar futball, a szükségesnél kevesebb a jó szakember. Ami az első csapatot illeti: most már bátran kijelenthetem, hogy Buzsáky Ákos vezetőedző kinevezése telitalálat volt. Hoztunk egy olyan edzőt, aki nagy tapasztalattal rendelkezik a nemzetközi futballt illetően. Nem csak látszateredményeink vannak, hanem felépült egy nagyon profi struktúra, amelyben többek között ő figyel arra is, hogy jól működjön a rehabilitációs protokoll, rendben legyenek az egyéni képzések és megfelelően alakuljon a csapatok egymásra épültsége akár már 6-7 éves kortól a felnőtt együttesig.

Emellett az edzések intenzitása is rendkívül magas színvonalú, bátran kijelenthetem, hogy a Manchester Unitednél sem végeznek ennél komolyabb munkát.

Gyakran visszatérő szlogen az Ön részéről, hogy a magyar futballban volt már labdaszedő, játékos, edző, MLSZ-elnök, vagyis mindent elért. Melyik pozícióban érezte magát a legjobban?

– Most viccesen mondhatnám azt, hogy labdaszedőként hibáztam a legkevesebbet, ami egyébként igaz is. 1966-ban a Vasas – Interen a Népstadionban 80 ezer néző előtt olyan pontosan dobtam vissza a labdát Mazzolának, mint senki más. De leginkább futballozni szerettem. Úgy definiálom magam, hogy egy nagyon jó NB II-es futballista voltam. Remek edzőkkel dolgozhattam együtt Baróti Lajostól, Illovszky Rudolfon át Mészöly Kálmánig.  Edzőként talán nagyobb sikereim voltak, a BVSC-nél, az MTK-nál és az Újpestnél is sikerült pályára állítani a csapatot. Az MLSZ-elnöki poszt egy nagy ajándék volt az élettől.

Az MLSZ-elnöki pozíció volt pályafutása csúcsa?

– Ha a pozíció rangját nézzük, akkor igen, de én nem úgy éltem meg, hogy az volt karrierem csúcspontja. Labdaszedőként például sokkal gondtalanabb volt az életem, mint MLSZ-elnökként.

Jó MLSZ-elnök volt?

– Megpróbáltam az lenni, de számomra nem derogál kimondani, hogy a jelenlegi MLSZ a legjobb. Mi is rengeteget dolgoztunk, de az anyagi lehetőségeink teljesen mások voltak. MLSZ-elnöknek lenni nem hálás feladat sehol. Németországban, amikor a német válogatott sorban nyerte a nagy nemzetközi tornákat, készítettek egy felmérést a szurkolók között és a 80 százalékuk elégedetlen volt a szövetség munkájával. Ez a fajta ellenállás abból adódik, hogy az emberek jelentős része egyfajta rendvédelmi szervként tekint a futballszövetségekre. Ehhez a testülethez tartozik ugyanis a fegyelmi jogkör, a bíróküldés, adott esetben a klubok megregulázása.

Az MLSZ-től túl sokan várnak itthon, pedig az MLSZ nem fogja megoldani a magyar labdarúgás összes problémáját, de a feltételeket tudja biztosítani ahhoz, hogy a klubok jó munkát végezhessenek.

– Ettől függetlenül a klubcsapatok vagy éppen a válogatott sikereit a szurkolók nem feltétlenül a szövetséggel kötik össze.

Egy korábbi interjújában azt mondta, hogy a mostani MLSZ anyagi lehetőségeivel Ön nagyobb sikereket tudott volna elérni, mint a jelenlegi vezetés. Mire gondolt pontosan?

– Azt szögezzük le, hogy a mostani MLSZ vezetése jól dolgozik és a szerkezeti felépítése is teljes mértékben rendben van. Örülök annak, hogy mostantól minőségi ellenőrzést is végez a támogatások fejében, az elvégzett munka arányában jutalmazni vagy akár büntetni is tudja majd az egyesületeket. Mi előbb kezdtük volna meg a szigorúbb edzőképzést, behoztuk volna a német modellt erre a területre és ennek köszönhetően ma már biztosan több minőségi szakemberrel rendelkeznénk utánpótlás szinten is. Emellett mi nagy hangsúlyt helyeztünk már az utánpótlás- válogatottaknál is arra, hogy minél szélesebb és professzionálisabb stáb álljon az edző rendelkezésére. Nálunk fejlettebb futballkultúrájú országokban már jóval korábban felismerték, hogy milyen fontos szerepe van például egy rehabilitációs szakembernek, egy kiropraktornak vagy éppen az erőnléti edzőnek. Ezeket én mind behoztam a szövetségbe, de anyagi források híján nem tudtuk megfelelően finanszírozni a projektet. Ha ezen a területen előbb lép a szövetség, még jobb eredményeket érhettünk volna el.

MLSZ-elnökként mely eredményeire a legbüszkébb és mi okozta a legnagyobb csalódást?

– Ha a futballszakmai részt nézzük, akkor egyértelműen az U20-as válogatott világbajnoki bronzérmét emelném ki. Ez hatalmas siker volt attól a generációtól, amit a szurkolók is elismertek. Soha nem felejtem el, hogy amikor hazatért a válogatott Egyiptomból, négyezer szurkoló fogadta a reptéren. Az infrastruktúra területén a telki edzőközpont felépítését mondanám, ez azért is volt nagy dolog, mert csóró szövetségként sikerült mindezt megvalósítanunk. A sportdiplomácia terén a Puskás-díjat nevezném meg, amit mi hoztunk össze. A legnagyobb hiányérzet, hogy nem tudtam folytatni. Igaz, ez az én saját döntésem volt.

Biztos lesznek, akik nem hiszik el, de én már akkor Csányi Sándort láttam volna a legszívesebben az MLSZ elnöki székében. Olyan elnökre volt ugyanis szükség, aki a társadalmi rangjából adódóan és a kapcsolatrendszerének köszönhetően be tudja csatornázni a szövetségbe a megfelelő támogatásokat. Én nem ilyen voltam.

– Ettől függetlenül szívesen segítettem volna a folytatásban is. Akkor csalódásként éltem meg, hogy nem kaptam semmilyen szakmai feladatot az újjáalakuló MLSZ-ben, de ezen viszonylag gyorsan túltettem magam.

Nem azért mondott le, mert a bundabotrány annyira begyűrűzött a magyar futballba, hogy nem tudott vele mit kezdeni?

– Nem akarom elbagatellizálni a választ, de ez butaság. Most megint egy olyan mondat jön tőlem, amit majd biztos páran megmosolyognak. Az az igazság, hogy annyira szerettem és a mai napig szeretem a magyar futballt, hogy nem akartam a fejlődés gátja lenni, be kellett magam áldozni. Egyértelmű, hogy jól sikerült a váltás, a mostani vezetés sokkal alkalmasabb a támogatások kiaknázására. Soha egy pillanatig sem volt bennem irigység, mindig szurkoltam az új vezetésnek azért, hogy minél eredményesebb legyen.

Fejlődött a magyar futball az elmúlt tíz évben?

– Önmagához képest mindenképp. Sajnos azonban tíz éve hiába vannak soha nem látott anyagi lehetőségek a sportágban, az ezt megelőző 30-40 évet talán már soha nem lehet bepótolni. Ez olyan, mint amikor egy 60 éves ember azon elmélkedik, hogy fiatalon mit hagyott ki az életéből. Az már soha nem jön vissza sajnos.

Mi a 70-es években egy történelmi lehetőséget szalasztottunk el, amikor a világ már elkezdett komolyan labdarúgást szervezni, mi pedig megragadtunk azon a szinten.

– Ettől függetlenül a válogatottunk fejlődik, Rossinál jó kezekben van a csapat, de vannak olyan hiányosságok, amiket ő nem tud megoldani. Mindenki arról beszélt, hogy mekkora szégyen Albániától kikapni. Nekik van 10-15 olyan játékosuk, akik nagyon komoly bajnokságokban szerepelnek, nekünk, jó, ha van 4-5 ilyen. Ami pedig az NB I-et illeti, vannak remek meccsek, de nagyon rosszak is. Ez nem egyedi eset, ugyanezt elmondhatom például a topligákról is.

Örök vitatéma, hogy a 12 csapatos NB I a megfelelő vagy esetleg bővíteni kellene a létszámot?

– Ezt a témát már el kellene engedni. Az a fontos, hogy az MLSZ konzekvensen kitartson a 12 csapat mellett és ne legyen az, hogy pár évente változtatunk. Az teljesen érthető, ha 13. vagy a sorban és előtted bezárják az ajtót, akkor azt szeretnéd, hogy 14 embert engedjenek be. Ami miatt inkább van hiányérzetem, az a sok légiós. Ebben is egyetértek Csányi Sándorral, amikor arra próbálja ösztökélni a klubokat, hogy több magyar játékost foglalkoztassanak.

A klubvezetők általában azzal védekeznek, hogy a légiósok sokkal olcsóbbak, mint a magyar játékosok. A Kisvárda szinte csak külföldiekkel jelenleg dobogós.

Révész Attila biztosan nem fog annak örülni, amit mondok, de az nem jó hír a magyar futballnak, ha a Kisvárda dobogós.

– Persze, a megszerzett pontok alapján mindig az igazságot tükrözi a tabella, de az nem túl szerencsés, hogy a korábbi nagy múltú klubok elkallódnak. A Paks sem tartozik feltétlenül ebbe a kategóriába, de ettől függetlenül nagyon szimpatikus, hogy csak magyar játékosokat szerepeltetnek, ráadásul Bognár Gyurival szórakoztató focit játszanak. Lehet, hogy ebben a kérdésben túlságosan konzervatív vagyok, de azt gondolom, a hazai szurkoló sokkal inkább tud azonosulni a csapatával, ha abban sok a magyar.

2. félidő:

MLSZ-elnökként az egyik nagy vágya az volt, hogy láthassa a magyar válogatottat itthon Európa-bajnokságon futballozni. Ez tavaly ugyan összejött, de feltehetően arra gondolhatott, hogy ez az ön idejében valósuljon meg. Volt annak reális esélye, hogy megkapjuk a 2012-es Eb rendezési jogát?

– Sem diplomáciai, sem pedig egyéb területen nem voltunk megfelelően felkészülve. Sok legenda kering arról, hogy miért a lengyel-ukrán pályázat nyert, ebbe belemenni nincs értelme, főleg, hogy bizonyítani nem tudjuk.

Most már bevallhatom, részünkről hibás volt az a hivatalos kommunikáció, hogy komoly esélyünk van a rendezésre, hiszen ezzel generáltuk az optimizmust a szurkolókba, és így hatalmas lett a csalódás.

– Az MLSZ mindent megtett a siker érdekében, rengeteget dolgoztunk, hogy mi kapjuk meg az Eb-rendezést, de ez kevés volt.

Pedig, ha megkapjuk az Eb-t, előbb elkezdődhetett volna a stadionrekonstrukciós program is

– Az a fajta stadionrekonstrukció, ami az elmúlt években megvalósult, álomszerű, hiszen akkor semmi nem volt, csak az ígéretek és nulla teljesítés. Nyilván, ha miénk a rendezés, akkor Budapesten, Győrben, Székesfehérváron és Debrecenben épült volna stadion, mivel ezekkel a városokkal pályáztunk.

Azt azonban tudni kell, hogy nem volt meg minden területen az elsöprő akarat arra vonatkozóan, hogy Magyarország Európa-bajnokságot rendezzen.

A Ferencváros-szurkolóknál Ön úgy vonult be a köztudatba, mint az az MLSZ-elnök, aki jogtalanul zárta ki kedvenc csapatukat az NB I-ből. Könnyű együtt élni ezzel a bélyeggel?

– Az elnökség zárta ki, de mivel én voltam az elnök, az én nevemhez kötik, ami jogos és nincs is vele gondom. Azzal talán mindenki egyetért, hogy a Ferencvárosnak abban az időben meg kellett újulnia. Hogy mi ebben segítettük az FTC-t vagy hátráltattuk, azt mindenki döntse el maga.

Nem volt egy szimpatikus döntés, de tisztességes volt. Mondom ezt úgy, hogy rengeteg Fradi-szurkoló ismerősöm, barátom van a mai napig és semmi bajom a klubbal. Az biztos, hogy még egyszer nem zárnánk ki a Ferencvárost.

– A későbbi munkánk során ránk égett ez a döntés, nem tett jót személy szerint nekem sem, az elnökségnek sem és az MLSZ-nek sem. Akadt enélkül is elég gondunk, nem volt szükség még egy plusz problémára.

Érte emiatt atrocitás?

– A magánéletemben nem. Előfordult, hogy benzinkúton vagy egyéb helyen ezt szóvá tették fradisták, de nem mondanám ezt verbális támadásnak. A lányom pár éve még a Ferencvárosban vízilabdázott, a neve miatt picit féltettem, de nem volt problémája, sőt, imádták a szurkolók.

Furulyás János, korábbi Fradi-elnök mondta azt, ő sokáig azt hitte, hogy „takarodj” a keresztneve, mivel az Üllői úton rendszeresen szólt a „Furulyás, takarod!”. Önt sem kímélte akkoriban a keménymag. Hogy viselte?

– Tudtam ezt kezelni, nem volt ezzel különösebb bajom. Megkérdeztem édesanyámat, akkor még élt szegénykém, aki nagyon szerette a focit és szurkolt nekem. Azt mondta, nem örül neki, de ez együtt jár azzal a szereppel, amit akkor betöltöttem. Azt el kell fogadni, hogy nem minden döntésem nyeri el az emberek többségének a tetszését.

Hogy áll a kritikákhoz?

– Nem érdekeltek a külső kritikák és soha nem a közhangulat alapján döntöttem fontos kérdésekben. Így nem is szabad dolgozni. A dicséret jól esik, ha pedig szidnak, úgy teszek, mintha meg sem hallanám.

Szokták dicsérni?

– Most a BVSC-vel járjuk az országot az NB III-ban, Andráshidától, Nagykanizsán át Mosonmagyaróvárig.

Azt nem mondom, hogy szeretnek, mert nem az a típusú ember vagyok, de a tiszteletet mindenhol megkapom.

A BVSC Tatai úti központja tele van Ubuntu idézetekkel. Elárulja, hogy mik ezek és hogy kerülnek a falakra?

– Ennek lényege egymás megbecsülése, az egymás iránti tisztelet, hogy fogjunk össze és közösen érjük el a sikereket. Az eredményes munka első lépcsőfoka a jó hangulat kialakítása. Jó csapatszellem nélkül ugyanis nincsenek eredmények. Egy amerikai filmből vettem az Ubuntut, amit a Netflixen láttam. A sztori szerint egy amerikai kosárlabdaedző egy bizonyos szint után mindig elbukik a csapatával. Elment Afrikába, ahol tanulmányozta az Ubuntut. Kirakott egy szép piros almát középre, és azt mondta 50-60 gyereknek, hogy aki előbb eléri, az megeheti az almát. A gyerekek megfogták egymás kezét és láncban sétáltak az almához. Az edző nem értette, de az egyik kisgyerek azt mondta neki: Hogy lehetnék én boldog az almával, ha mindenki más szomorú? Ekkor a főszereplő mindent megértett, a csapatánál elkezdte alkalmazni az Ubuntut és sokszoros bajnokok lettek.

A portásra úgy tekintek, mintha ő lenne a római pápa, az ifista gyerekekkel kezet fogok, amikor lejönnek a pályáról, Kokenszkyvel szívesen beszélgetek a kutyájáról, annak a fájós füléről, amit a csatárunk már 23 góllal hálált meg. Az Ubuntu tehát működik.

Mi jelentene még nagy dobást az Ön számára futballvezetőként?

– Ha a BVSC-ben azt a munkát, amit megígértem elvégezzük, akkor már elégedett leszek és majd 70 évesen eldöntöm, hogy akarom-e még tovább csinálni. Szerencsés vagyok, mindent elértem, talán még többet is adott a Jóisten, mint amit megérdemeltem, de azért tettem is érte valamit. Számomra öröm, ha tanítani tudom a fiatalokat és átadhatom mindazt a tapasztalatot, amit az eddigi 69 évemben felhalmoztam.

PRIVACSEK ANDRÁS