I. félidő:

Húsz éve bajnokságot nyert az Újpesttel, tíz éve szövetségi kapitány volt, pár napja pedig egy NB II-es, alsó kategóriás klub ügyvezetője, egy saját maga által írt közleményben jelentette be, hogy felmentette Várhidi Pétert. Miért kellett egyáltalán a Mosonmagyaróvárhoz igazolnia?
Azt nehéz lenne állítani, hogy egzisztenciális okok miatt választottam a csapatot. Aki ismeri a másodosztályú viszonyokat, tudhatja, hogy az egyik legkisebb költségvetésű klub az NB II-ben. Viszont soha nem küzdöttem még vezetőedzőként profi osztályban a kiesés ellen, ezért érdekelt, hogy milyen lehet a bennmaradásért harcolni. Kihívásnak éreztem a munkát és 12 meccses veretlenségi sorozattal simán bent is maradtunk – mondta Várhidi a csakfoci.hu-nak.

Nem gondolta, hogy ezen a projekten csak veszíthetett?
Mit veszíthettem volna? Évek óta nem dolgoztam felsőbb szinten, nem nagyon volt mit lerombolni. Be akartam bizonyítani mindenkinek, de leginkább magamnak, hogy ezt a feladatot is meg tudom oldani. Csak olyan játékosokat tudtunk igazolni, akik máshol nem játszottak, belőlük kellett egy ütőképes csapatot kialakítani. Motivált az is, hogy balhésnak elkönyvelt játékossal megtalálom-e a közös hangot. Kulcsár Kornél a magyar foci fenegyereke, akit pár éve az egyik legnagyobb tehetségnek tartottak. Nálam beállt a sorba, jól játszott, gólokat szerzett, gólpasszokat adott. Összességében megoldottam azt, amit szerettem volna.

Miért kellett mégis távoznia?
Egyáltalán nem szakmai okai voltak. Nem mindenben értettünk egyet az elnök úrral. Maradjunk annyiban, hogy belefáradtam a napi harcokba, a folyamatos magyarázkodásba. Borzasztó volt sorozatban háromszor-négyszer kikapni, hiszen korábban a sikerekhez voltam szokva. Nem akartam azonban minden vereséget megmagyarázni, hiszen csapatot építettünk, és egy kiesés ellen harcoló csapat sajnos többször kap ki, mint ahányszor nyer. Nekem a legfontosabb visszaigazolás arról, hogy jó munkát végeztem, a játékosok reakciója volt. Amikor megtudták, hogy eljövök, szinte mindenki jelezte, hogy mennyire kötődtek hozzám. Szerettek velem dolgozni, tudták, hogy mindenkiből kihoztam a maximumot. Biztos vagyok abban, hogy idén is bennmaradtunk volna.

 

Lesz még az NB I-ben edző?
Pár éve az Újpest akkori ügyvezetőjével megállapodtam, hogy én veszem át a csapatot. Másnap már edzésre készültem, amikor felhívott, hogy a szakmai igazgató nyomására mégis mást választottak. Akkor azt éreztem, hogy valószínűleg nekem már soha nem adatik meg, hogy élvonalbeli klubnál dolgozhassak. Nem tudom mit hoz a jövő, nem görcsölök ezen.

Ha klubtulajdonos lenne, kinevezné a csapatához Várhidi Pétert vezetőedzőnek?

Igen, kinevezném. Több indokom is van rá: következetes, ha valamit eltervez, végig viszi, nem bizonytalanodik el, a csapatépítésben a legjobbak között van, látja, ki milyen poszton a leghasznosabb. Nem akarja a klubot belevinni, olyan igazolásokba, amelyek nem feltétlenül indokoltak, az adott keretből próbálja meg kihozni a legtöbbet. És van még egy érvem, taktikailag egyetlen meccset sem veszített el.

Edzőnek vagy szakkommentátornak jobb?
Hiszek benne, hogy mindkettőben jó vagyok. A Sport TV-nél a kezdetektől számítanak rám, vagyis már 18 éve. Ha nem csinálnám jól, aligha maradhattam volna. Folyamatosak a visszajelzések, melyek többsége pozitív. Az edzői ténykedésemet pedig mindenki ismeri. Megjegyzem, előfordult olyan, hogy élvonalbeli klubnál ezért nem kerülhettem a jelöltek közé sem, mint edző, mert a Sport TV-nél dolgoztam és rendszeresen véleményt mondtam a magyar fociról, a magyar csapatokról. Szima Gábor kerek-perec kijelentette, hogy emiatt szóba sem jöhet a nevem.

Kerek lenne az élete, ha soha többet nem edzősködhetne?
Ha továbbra is “szakkommentátorkodhatnék”, akkor igen. Itt kialakult egy kiváló baráti társaság, nem kell attól tartanom, hogy egy két rossz „meccs” után kirúgnak. Nagyon szeretem csinálni, teljessé teszi az életemet.

Kiket tart a legjobbaknak ebben a szakmában?
A saját stábunkkal elfogult vagyok, de két embert mégis kiemelnék. Bognár Gyuri elképesztő jókat mond, nagyon szeretek vele vitatkozni, mert másképp látjuk a futballt. A másik, Kemenes Szabi, akire nem lehet nem odafigyelni, nagyon értelmes hozzászólásai vannak. Meggyőződésem, hogy ő nem fog megállni ezen a szinten, komoly tévés karriert jósolok neki. A konkurenciánál Hajnal Tamás egyértelműen kimagaslik. Rajta látni, hogy ráfeküdt a témára, kiváló meglátásokkal rendelkezik. Bánki Dodit pedig a lexikális tudása miatt csodálok és olyan vehemenciával rendelkezik most is, mint annak idején a pályán.

Tíz év távlatából milyennek ítéli meg a saját kapitánykodását?
Mivel akkor már hosszú évek óta nem voltak eredményeink, mindenképp a fiatalok szerepeltetésében láttam az egyetlen kiutat, persze nem elfelejtve teljesen a rutinosabb játékosokat sem: Gera Zoli, Hajnal Tomi és Juhász Roli jelentette a magot, köréjük építettem a jövő csapatát. Úgy voltam vele, ha a fiatalok kapnak 30 nemzetközi meccset, biztosan fejlődnek és jobb válogatottunk lesz, mint az előző években volt. Jól kezdtünk, de sajnos nem tudtam végig csinálni, amit elterveztem. Így is fejlődtünk azonban, hiszen a 76. helyen vettem át a válogatottat és a Top 50-ben voltunk, amikor távoztam.

II. félidő:

Nem volt naivitás az Ön részéről azt gondolni, hogy majd hagyják addig dolgozni, amíg be nem érik a fiatal csapat?
De, az volt. Sejtettem, hogy egy áthidaló megoldás vagyok. A máltai vereség után kellett egy új irányvonal, amivel el lehetett terelni a figyelmet a kudarcokról és amivel az MLSZ is szimpatikusabbá tudta magát tenni a szurkolóknál. Meggyőződésem volt, hogy nekünk a válogatottnál az is a feladatunk, hogy menedzseljük a tehetségeinket. Ami egész jól indult, hiszen Vass Ádám azután kapott angliai szerződést, ahogy bemutatkozott nálunk, Dzsudzsák Balázs az olaszok elleni meccset követően adta el magát az Eindhovennek, de például Filkor Attila is közelebb került az Inter felnőtt csapatához, miután látták, hogy a magyar válogatottnál számolnak vele.

Filkor volt annak az időszaknak az egyik emblematikus játékosa. Nagy tehetségnek kiáltották ki, 30 évesen mégis az NB II-ben játszik. Abból a garnitúrából kinek kellett volna a legtöbbre vinnie?
Amikor én eljöttem a válogatottól, elengedték ezeknek a játékosoknak a kezét. Filkort teljesen félrerakták, onnantól kezdve a karrierje egy nagy kálvária lett. Sajnos ő végig erőltette az olasz vonalat, de neki Németországban kellett volna futballoznia. Robusztus alkatával, dinamikus játékával sokkal többre vitte volna a Bundesligában. A legnagyobb tehetség Farkas Balázs volt, akiről azt gondoltam, hogy ő lehet az új Gera Zoli. Azt senki nem láthatta előre, hogy háromszor szenved keresztszalag-szakadást. Ha nem ilyen peches, akkor ma valamelyik topligában játszik és a magyar válogatott vezére.

Várhidi legnagyobb meccse a válogatottnál, az olaszok elleni 3-1:

Igaz, hogy a válogatottól való távozásában az is közrejátszott, hogy az egyik kollégája megfúrta?
Ez egyértelmű, de nem edzőkollégára és nem is játékosra kell gondolni. Az utolsó három-négy meccsen a szervezés terén voltak olyan történések, amelyekből levágtam, hogy valaki egyértelműen ellenem dolgozik a stábból, de úgy is fogalmazhatok, hogy nagy erőkkel fúrt. Meg kellett buktatnia, hiszen a háttérben már keresték az utódomat. Kisteleki István, az akkori MLSZ elnök az utolsó időszakban őszintén elmondta, hogy még két meccsem van, mert külföldi edzőt hoznak a helyemre. Na, azt a kettőt már nem kellett volna elvállalnom. Mindenki tudta, hogy távozóban vagyok, úgy pedig már nem lehetett motiválni a társaságot.

Aztán kinevezték az U21-es válogatott élére, a szerbek elleni 0-8 után azonban gyorsan mennie kellett. Sokak szerint bundameccs volt. Ma már tudja, hogy mi történt?

Nem jelenteném ki, hogy bunda volt, de teljesen egyértelműen tudom, hogy mi történt. Már a lefújás után mondtam a segítőmnek, hogy itt valami nem stimmel. A 0-8 után elmozdítottak a helyemről, ami jobban fájt, mint a kapitányi poszt elvesztése.

Az olimpiai válogatottnak nagy esélye lett volna kijutni a londoni játékokra, sőt, én biztos voltam benne, hogy ez sikerül. Elvették tőlem még annak a lehetőségét is, hogy megpróbáljam. Innentől kezdve egy megbélyegzett edző lettem. Akkoriban az is megfordult a fejemben, hogy bíróságon bizonyítom be az igazamat, de aztán letettem róla és elengedtem ezt a történetet. Nem akartam véget nem érő harcot vívni senki ellen.

Az utódjai közül ki volt jó választás, és ki az, akit ki sem kellett volna nevezni szövetségi kapitánynak?
Koeman visszahozta a korábbi érákat, szöges ellentétjét tette annak, amit én. Az ő kapitánykodása nem volt szerencsés a magyar foci jövőjét illetően. Egervári Sanyinál viszont fejlődtünk, bátran nyúlt a fiatalokhoz, nála lett alapember Németh Krisztián, Koman Vladimír vagy éppen Elek Ákos. Pintér Attilát egy tétmeccs után félretették, ezért nem derült ki, hogy mit ért volna el. Dárdai Pali jól fogta meg a csapatot, egyértelműen sikeres hónapokat hagyott maga után. Storcknál nem volt előrelépés, annak ellenére sem, hogy kivezette a válogatottat az Eb-re. Ezt ne vegyük el tőle, hiszen nagyszerű eredmény volt, utána viszont visszaestünk. Leekensnek csak barátságos meccsek jutottak, amelyekből nem lehet sok mindent leszűrni. Rossi jó választás, remélem, sikerül megvalósítani az elképzeléseit.

Dárdai Pál önéletrajzi könyvében többször „feltűnik” Ön is, de nem mindig pozitív szereplőként. Mi baja Dárdainak Önnel?

Pali azt kifogásolja, hogy amit szakértőként elmondok a tévében, azt nem látja a csapataimon. Vajon ő melyik csapatomat látta utoljára? Nem tudom miért neheztel rám, valószínűleg azért, mert nálam nem volt válogatott. Neki is elmondtam személyesen, hogy volt olyan eset, amikor meg akartam hívni, felülről azonban leszóltak, hogy Dárdait felejtsem el.

Akkor nem tudtam miért kellett elfelejtenem, de aztán gyorsan kiderült. A Koeman-érának ugyanis ő lett az emblematikus játékosa, akit újra felfedeztek a magyar labdarúgásnak.

Az elmúlt tíz évben komoly helyen nem edzősködött. Tudja, hogy ennek mi az oka?
Ezen én is elgondolkodom néha. Azt nem hinném, hogy emberileg gond lenne velem, hiszen nincsenek ügyeim, nincsenek nagy összeveszéseim és ittas vezetésen sem kaptak még. Ami gondot jelenthet, az talán az őszinteségem. Soha nem sunnyogtam, mindig elmondtam a véleményemet, a mi futballunkban ez nem mindig jó. Szakmailag pedig a mai napig az egyik legfelkészültebb edzőnek tartom magam, az eredményeimet mindenki ismeri, így ezzel sem lehet gond. Úgy tűnik, el kell fogadni, hogy van egy fiatalabb generáció, melynek tagjai forognak folyamatosan a csapatoknál. Annak ellenére így van, hogy magunkat karakteresebb edzőnek tartottam.

Pár éve egy interjúban azt állította, hogy a magyar edzői kar elbukta a hitelességét, többek között azért is, mert soha nem állnak ki egymásért. Milyen a viszonya a kollégákkal?
Most így hirtelen nem jut eszembe olyan edzőkolléga, aki, ha szembe jönne velem, átmennék az út másik oldalára. Lehet, nem mindenkinek tetszik a véleményem, de ez az igazság. A többség hajbókol a tulajdonosoknak, mindenre bólogat, csak azért, hogy megtartsa az állását. Mi simán leülünk egy kollégánk helyére úgy, hogy az még az utolsó kávéját sem itta meg az adott klubnál… Az is baj, hogy nem merünk őszintén beszélni bizonyos dolgokról, pedig amikor nem verjük meg Andorrát, meg Luxemburgot, most pedig már Észtországot sem, nincs helye a mellébeszélésnek.

A nálunk dolgozó külföldi edzők közül kik azok, akik egyértelműen előre vitték a focinkat?
Ha ez elmúlt pár évet nézzük, akkor egy ilyet tudok mondani: Marco Rossi. Nagyon felkészült, kiváló szakember, aki nem egyszer bizonyított. Ha ő nem lesz sikeres a válogatottal, akkor senki. Rajta kívül Thomas Doll volt még nálunk viszonylag sokáig, de nem tartom őt jobb edzőnek, mint például Lipcsei Petit. Ezeket az eredményeket Lipcseivel is elérte volna a Fradi.

Nebojsa Vignjevic nem rossz edző, de nem tudja átlépni a saját árnyékát. Beletörődik abba, hogy soha nincs esélye a bajnoki címre. A keretből általában kihozza, ami benne van, de aranyéremről egy ideje már csak álmodhatnak Újpesten.

Mikor lesz újra bajnok az Újpest?
A tulajdonosnak először el kellene döntenie, hogy mit szeretne. Az elmúlt évek átigazolási politikája azonban nem azt mutatta, hogy a bajnoki cím a cél. A mai napig szurkolok a csapatnak, ha tehetem a tévében mindig megnézem a meccseit, a stadionba azonban nem járok. Amikor a klub nagyjainak örök bérleteket osztogattak, rólam valamiért megfeledkeztek. De lehet, már nem is tudják, hogy Újpesten az én irányításommal volt utoljára bajnokcsapat…

PRIVACSEK ANDRÁS