Székely György, a válogatottal 2014-ben az U19-es Eb-t, majd 2015-ben Bernd Storck együttesének tagjaként az U20-as vb-t is megjárt és ott a csapattal a nyolcaddöntőig jutott hálóőr ismét Németországban folytatja pályafutását. Az itthon – még serdülő-, illetve. ifi-játékosként – a Honvédban, majd később az MTK-ban és Paksnál is megfordult, 22 éves kapus negyedik kinti klubjához szerződött nemrég, amikor aláírt a német negyedosztályban szereplő TSV Schott Mainz csapatához.

Az összesen 33, javarészt NB III-as felnőttbajnokival rendelkező – az élvonalban 8 meccse van, mind a Paks színeiben – Székely ősszel klub nélkül várt a lehetőségre és végül a németországi visszatérésre kapott esélyt. A Digi Sport „Reggeli Start” című műsorában arról is beszélt, miért járt szerinte jobban azzal, hogy az ottani negyedosztályba, annak is az egyik kiesőjelöltjéhez került.

Mivel kint, Németországban nőttem fel és ott is szocializálódtam, nem igazán tudtam azonosulni a magyar fociközeggel, nem is tudtam megtalálni otthon a számításomat. Most nagyon jól jött ez a lehetőség a váltásra, és tényleg csak előre tekintek, szeretném minél jobban kihasználni ezt az esélyt. 22 évesen nem lenne túl hiteles, ha elkezdenék okoskodni arról, hogy mi hiányzik a magyar labdarúgásból, vagy éppen mi stimmel. Németországban a kőkemény munkának, az alázatnak, a tiszteletnek nagyobb szerepe van a célok elérésében. Tisztább, egyenesebb úton lehet oda elérni. Nagyobb értéke van a munkának és az említett mentalitásnak, morálnak, a fontos emberi értékeknek. Otthon ez szerintem picit máshogy működik, de nem is nagyon szeretnék belemenni, vagy visszafelé köpködni, mert annak semmi értelme nem lenne – tette hozzá.

A fiatal kapus szerint a váltás még úgy is megérte, hogy anyagilag finoman szólva sem járt jól.

Financiálisan lehetett volna biztonságosabb megoldásokat is találni, de főleg a sportbéli ambícióim vezettek afelé, hogy erre egy nagyon jó lehetőségként tekintsek. Öt negyedosztályú csoport működik Németországban, és sikerült a legszínvonalasabba kerülni, a délnyugatiba, ahol a klubok több mint fele profi működésű, a játékosok a fociból élnek. Ez én esetemben valóban úgy van, hogy otthon, az NB I-ben, NB II-ben többet lehet keresni, mint itt. Ez egy itteni viszonylatban kis költségvetésű klub, sok szakosztállyal, és az a nagy cég, amely szponzorálja a csapatot, eléggé megnehezítette azzal a helyzetünket, hogy folyamatosan vonnak el a büdzséből. (…) a szerződésem csak a negyedosztályra érvényes, és akkor hosszabbítjuk meg csak egy évvel, ha meglesz a bentmaradás.

A Mainzba első számú kapusnak igazolt Székely a majd féléves kényszerpihenőt sem töltötte tétlenül.

Próbáltam mindenféleképpen nyugat felé mozgolódni, kiépíteni a kapcsolatrendszeremet, és Németország felé lépni. Nem nyavalyogtam, sajnáltattam magam, hanem folyamatosan arra készültem, hogy arra a minimális állóképesség-szintre hozzam magam, ami szükséges az itteni belépéshez. Ez sikerült is. Kicsit megkésve, de jött ez a mainzi lehetőség.

Korábban a hálóőr azt mondta, hogy akkor döntött rosszul, amikor az U20-as válogatottság miatt az NB III-as Újbudához szerződött, otthagyva az 1860 München csapatát, ha nincs ez a lépés, szerinte előrébb tarthatna.

Innen kintről könnyebb lett volna akár egy másik nyugat-európai országba elszerződni, de abban a pillanatban az tűnt a jó döntésnek. Valamilyen szinten nyilván már megbántam, de nem tudom már visszacsinálni. Sajnos ez megtörtént, valószínűleg rossz döntés volt, de hálás vagyok, hogy kaptam egy újabb lehetőséget a sorstól, hogy Németországban bizonyíthassak.

A műsorban felmerült a kérdés, hogy most, 22 évesen milyen szinten tart a korábbi utánpótlás-válogatott játékos?

A technikai képzettségemet nézve és pár olyan kvalitásomat mérve, ami számíthat, akkor szerintem NB I-es szintű kapus vagyok. A személyiségemet nyilván fejleszteni kell, és fel kell nőni a nagyobb feladatokhoz, de ez a rutinnal jön majd – fűzte hozzá Székely, aki következő lépcsőfokként a német harmadosztályra tekint egyelőre.