Michael Oenning, a Vasas búcsúzó edzője hivatalos Facebbok oldalán írta le, miért esett ki az angyalföldi csapat.

 – A kiesés egy nagyon keserű ütés és egy óriási csalódás volt. A játékosok, a stáb, a klub, a szurkolók számára, és számomra is. Az utolsó mérkőzésig sziklaszilárdan hittem abban, hogy meg tudjuk tartani az elsőosztályú tagságot. Az utolsó fordulóig minden nyitott volt, és a saját kezünkben volt a sorsunk. Összesen öt klubot érinthetett volna a kiesés, pontok tekintetében a tabella végén lévő csapatok nagyon szorosan voltak egymás mögött. Miért nem vesztettem el a hitemet? Mert jó futballt játszottunk! A srácok vonzó futballt játszottak, motiváltak voltak, és csapatként működtek együtt. Az egyre nehezebbé váló helyzet ellenére. Szinte az összes játékos támogatta egymást, csak nagyon kevesen keresték a hibát másnál vagy hagyták cserben a süllyedő hajót.

Hosszútávú tervet vázolt fel a Vasas tulajdonosa – új klubmodell épül

– A csapat és a szurkolók számára azt kívántam volna, hogy maradjunk élvonalbeliek, és megkapjuk a lehetőséget a konszolidációra. Sok paraméter, ami sok pont elvesztését okozta, a következő szezontól nem lesz. A sok sérült fel fog épülni, és a következő szezonban nem kell állandóan három sérültnek a padon ülnie. Elkészül a szezon során az új stadion, ezzel együtt az edzőpályák és a csapatot kiszolgáló helyiségek is. A rendezett edzésmunkához szükséges feltételek helyreállnak, ezzel együtt pedig a sikeres mérkőzésekhez szükséges alap is.

A kiesést a Vasas nem érdemelte meg. Ebben egészen biztos vagyok. Egyikünk se: sem a játékosok, sem a stáb, sem a szurkolók. Az okok sokrétűek, sokszor szóba kerültek már.

– A favorizált játékrendszerek (3-4-3, 3-5-2) helyesek voltak. Ezzel főleg az utolsó mérkőzéseken mutattunk elsőosztályú játékot. Minden egyes mérkőzésen az volt a célunk, hogy mi alakítsuk a játékot, hogy sakkban tartsuk az ellenfelet –  a játékfolyam lassítása nélkül. Sok mérkőzést vesztettünk el, mert kontrákat engedtünk és korán kapott gólok után elvesztettük a fejünket, a rendezettségünket és az önbizalmunkat.

Olyan játékosok is a pályán voltak, akik sérülések okán nem tudták a szokott teljesítményüket hozni és mert olyan játékosoknak is pályára kellett lépniük, akik tudása adott pozíción nem volt elegendő. Összességében nem voltunk elég stabilak, emellett sokszor volt pechünk is. A végén sajnos ez okozta a vesztünket.

– Ezzel véget ért a tevékenységem a Fáy utcában. Köszönöm nektek a két és fél nagyon jó évet itt a Vasas FC-nél, itt Budapesten, itt Magyarországon. Nagyon jól éreztem magam a klubban, a városban, a helyiek között. Búcsúzom tőletek és minden elképzelhető jót kívánok, a Vasasnak pedig az azonnali visszajutást az NB I-be. Hajrá, Vasas! – búcsúzott Oenning.